*Cloe*
======
2015. 06. 17.
- Milyen volt a kurváddal? - nevettem fel gúnyosan. Most kezdett előtörni belőlem a hetek sérelmei.
Biztosan ismered azt az érzést, amikor elfojtasz magadban dolgokat: érzéséket, véleményt, bármit. De egyszer csak robban az időzített bomba és olyan veszekedést rendezel, amitől mindenki megsajnál. Na, ez most egy ilyen.
- Miről beszélsz? - vonta fel a szemöldökét. Kínosan felnevettem.
- Ha egy kicsit is rám figyelnél, észrevehetnéd, hogy nem vagyok hülye. Tényleg azt hitted, hogy beveszem azt, hogy éjjel is dolgozol? Apa.
- Én...
- Mikor váltok el? Mikor hagysz itt vele? Igazából teljesen mindegy. Egy papír nem számít. Én továbbra küzdök anyám ellen, amíg te más társaságát élvezd. Azt hiszem egy ennyi idős lánynak, mint én nem az anyja piás üvegét kéne takarítani és nem az apját kéne lesnie minden éjjel, aztán csalódottan lefeküdni hajnalban, hogy 6 - kor felkeljen iskolába.
- Nem tudtam, hogy...
- Persze, hogy nem. - nevettem fel. - Nem tudsz semmit. Mond csak "apa". Hol voltál, amikor anyám azt kérdezte, hogy hányszor basztak szét? Amikor egy srác karjaiba menekültem? Amikor szétestem? Hol voltál? Igaz, honnan is tudhatnál ilyeneket, könnyebb elmenekülni. - nevettem fel ismét keserűen. A szél vitte tovább a kiabálásomat, amit az éj sötétjében valószínűleg az egész utca hall. De nem érdekel.
Szó nélkül hallgatott. Tudta, hogy igazam van.
- Tulajdonképpen minek jöttél haza?
