*Cloe*
======
2015. 07. 09.
- Lőni.
- Mi?! - vékonyodott el a hangom, mire elvigyorodott.
- Mondtam, hogy tetszeni fog. Gyere! - fogta meg a kezem, és elkezdett húzni az erdő belseje felé.
- Egyáltalán nem tetszik. Jézus Mária! Adam, nézz már rám! Konkrétan maga vagyok az ártatlanság. Ki tudna a kezembe elképzelni egy fegyvert?!
- Szépségem... Én lennék az utolsó, aki ezt kérné tőled, de muszáj végső esetben saját magadat megvédeni.
- Én ezt értem, de nekem időre lenne szükségem. Még azt sem dolgoztam fel, hogy leléptem a családtól.
- Bármit kérhetsz Szépségem. De időnk, az nincs. - zárta le a témát, majd nyugodt léptekkel kezdett szlalomozni a fák között.
Istenem! Mibe keveredtem?
*-*
- Feszes legyen a hátad. - figyelt kitartóan Adam, miközben a fegyver tartását gyakoroltam. Próbáltam. Még most sem hiszem el. - Teljes nyújtsd ki a kezed. - mondta, mire egy pillanatra rápillantottam, de tényleg csak egy pillanatra. - A célpontot figyeled! - morgott rám. Kezd fogyni a türelme.
- Bocs, hogy nem fegyverrel a kezemben születtem. - morogtam.
- Az egyik ujjad a ravaszon. - hagyta figyelmen kívül a megjegyzésem. Már ha értette a dörmögésem. - Ez az. Most pont jó. Ez a helyes tartás. - dicsért meg a mai napon először, mire én leengedtem a fegyvert. - Ki engedte meg? - vonta fel a szemöldökeit.
- Adam. Fél órán keresztül álltam így. Nem sok, de ha mindkét kezedet előre nyújtod, akkor halál. Mára elég, nem?
- Igazad van. - sóhajtott. - Bocs. Sok voltam ma.
- Csak mániákus. - nevettem fel, majd leültem az egyik sziklára.
