*Cloe*
======
2015. 04. 29.
Sietősen kapkodtam a lábaimat a buszállomás felé. Mr. Gibson ma egy kicsit tovább bent tartott, ezért is kellett sietnem.
Egy sóhajjal ülök le a szokásos helyemre, amit előttem szerencsére senki sem foglalt el.
Mr. Gibson egy rajzversenyre készít fel. Nem magam miatt vállaltam el, csak szeretném, ha apa büszke lenne rám. Anya úgysincs magánál. Az alkohol elvette az eszét.
*-*
Pár perccel később már megint úgy tapadtam az ablakra, mint egy héttel ezelőtt. A szívem vadul dübörgött a mellkasomban, amint elém tárult az elhagyatott hely látványa. Vagyis elhagyatott lett volna, ha nem lettek volna ott Ők.
Két bukósisakos srác a motorján falta a métereket, néhány gumicsikorgás is behallatszott a busz belsejébe. Hozzám. A harmadik fiú, kicsit arrébb vonulva belemélyedt a telefonjába, majd sietős gépelésbe kezdett azon. Mellette motorja, rajta a bukósisakja pihent, amik csak arra vártak, hogy gazdájuk használatba vegye őket.
Mindig is megakartam tanulni motorozni. Imádtam a benzinszagot, sőt még a veszélyt is, habár ezt apán kívül senki sem tudta/gondolta. És ez a 3 srác elég sok titkot őrizhet magában. Engem pedig - habár felvillant minden egyes alkalommal a vészcsengő - vonzottak a titkok. Vagy a titkok engem. Ki tudja?
Már nem sokáig figyelhettem őket. Többször is eszembe jutott, hogy egyszer el kéne mennem oda és figyelnem őket, de bátorságom nem volt hozzá.
A tekintetem a telefonos srácon akadt. De mielőtt eltűnt volna a látókörömből ő felemelte a fejét és rajtam állapodtak meg. Engem nézett, majd halványan elmosolyodott és elnyelték a fák.
Ennyi elég volt ahhoz, hogy belém szoruljon a levegő.
