*Cloe*
=======
2015. 07. 08.
A nagy sietségben írtam anyáéknak egy levelet.
,,Nagyon sajnálom, hogy szó nélkül leléptem. Telefon lesz nálam, el tudtok érni. Nagyon, nagyon szeretlek titeket. Bármi is történjen Xx"
Elég rossz érzésű levél, de egyelőre fogalmam sincs, hogy mi a fene lesz velem. Velünk. Ugyanis van egy olyan érzésem, hogy Adammel nyakig ülünk a szarban.
*-*
Egészen addig ültem csendben a kocsiban, amíg meg nem láttam a városunk nevét áthúzva a táblán.
- Adam. A vérnyomásom az egekben, fogalmam sincs, hogy mi a fasz van. LENNÉL SZÍVES BEAVATNI? - akadtam ki. Csak egy kicsit.
- Gondolom sejted, hogy vannak sötét ügyeim. - biccentettem - Nos, hát az egyiket elbaszták. És mivel az én emberem, ezért engem vesznek elő. Tudod, hogy nem az a fajta vagyok, aki lehajtja a fejét és csendben tűr. Szóval megmondtam ezzel kapcsolatban a véleményem. És hát téged vettek elő. Szóval kurva nagy bajban vagy. - sóhajtott.
- Megakarnak ölni?
- Igen.
- Csodás. - döntöttem a fejem az ablaküvegnek, majd lehunytam a szemeimet.
*-*
A "megakarják ölni Cloet" téma, nagyon rányomta a bélyegét a hangulatra, szóval csendben hagytuk magunk után a kilométereket.
15 óra felé megszólalt a telefonom, ezzel szívbajt hozva rám is, és Adamre is.
Anya
- Na, és mi a francot mondjak neki? - emeltem meg a hangom. Nem konkrétan rá voltam dühös (de rá is), hanem erre az egész elbaszott helyzetre.
- Szia anya!
