Change. (Harry Styles) - Hungarian // befejezett

Ötvenharmadik.

Ella szemszöge

A tökéletes tizennyolcadik szülinapom után (amit Harrynek később el kellett mesélnie másnap, majd fogta a hajamat amikor a wc felett hánytam, és törődött velem a másnaposságom alatt, majd amikor elmondta, hogy szexelni akartam vele, a fejem nem is lehetett volna pirosabb), végre elérkezett Harry szülinapja.

Tekintve, hogy Louis-val és a többiekkel több mint egy hétig terveztük, reméltem, hogy minden tökéletes lesz és a terv szerint fog haladni.

Tudom, hogy azt nem tudom túlszárnyalni, amit Harry csinált nekem, de megpróbálhatom.

Szombat volt, szóval nem kellett aggódnom, hogy hiányzom a suliból. Nem aludtam Harrynél az este, csak azért, hogy másnap reggel átmenjek Harryhez és felébresszem.

Fütyörészve mentem Harry házához, de még mindig minden neszre felkaptam a fejem az miatt, ami hónapokkal ezelőtt történt a sikátorban.

Amikor odaértem lefagytam Anne látványára. Megpróbáltam elbújni, hogy ne vegyen észre, de késő volt. Kinyitotta száját, hogy beszéljen, de rögtön be is zárta. Egy halvány mosolyt küldött felém, majd beszállt az autójába és elhajtott.

Megráztam a fejemet majd felmentem a lépcsőkön. Az ajtó előtt egy szépen becsomagolt ajándékdoboz volt, amit felvettem.

A tetején volt egy kis cetli.

'Boldog születésnapot, kicsikém.
Sajnálom, hogy így történtek a dolgok. Sajnálom, hogy nem voltam ott neked amikor Gemma elment. Sajnálom, hogy nem hagytam faképnél apádat, miközben tudtam, hogy milyen valójában. Sajnálom, hogy mindig téged hibáztattalak.
Nagyon szeretlek.
- Anne xx.'

Őt hibáztatta?

Tudtam, hogy nem lenne a legjobb ötlet most erről beszélni vele, így úgy gondoltam, hogy nem említem meg.

Az egyik kezemben fogtam a dobozt és a kis tortát, ami házi készítésűnek tűnt, majd a Harrytől kapott kulccsal kinyitottam az ajtót és beléptem a házba.

Letettem az ajándékokat a dohányzóasztalra, majd Harry szobája felé vettem az irányt, ahol az a látvány fogadott, hogy háton fekszik és csak egy boxer van rajta. A haja a feje tetején össze-vissza állt, a fehér takaró pedig a lábánál volt. Az éjszaka közepén mindig lelökte magáról a takarót, mert állandóan melege van, de engem meg nem akar elengedni a karjai közül még éjszaka sem.

Elmosolyodtam a látványon, és elgondolkodtam, hogy egy olyan lány, mint én, hogyan kaphatott meg egy olyan fiút, mint ő.

„Harry," mormoltam a fülébe, mire válaszul csak egy ellenkezést nem tűrő morgást kaptam. Ezzel elárulta magát, hogy fent volt, de nem tervezte, hogy a közeljövőben kikel az ágyból.

Ráfeküdtem, az arcából kisöpörtem a tincseit, és elkezdtem puszilgatni. Halkan elnevettem magam amikor az ajkai egy mosolyra húzódtak.

„Baba," motyogta, majd felhajolt és megcsókolt.

„Boldog szülinapot," mondtam izgatottan, erre pedig felnyögött.

„Megmondtam, hogy nem akarok semmit," erre megforgattam a szemeimet.

„Dehogynem akarsz valamit, Harry," mondtam.

„Téged," vigyorodott el még mindig csukott szemekkel, én pedig persze elpirultam.

„Tudom, hogy elpirultál," a vigyor még mindig ott virított a száján.

„Ez nem igaz!" hazudtam, mire felkuncogott.