Change. (Harry Styles) - Hungarian // befejezett

Második.

Ella szemszöge

Következő reggelen lezuhanyoztam, és kiegyenesítettem a hajamat mint mindig. Felvettem egy szűk farmert, egy szürke pólóval aminek a háta kicsit nyitott volt, hozzá pedig mint mindig, a Conversem.

A szokásosat csináltam, vártam Carterre miközben Aidennel beszéltem, majd amikor Carter megérkezett beszálltam a kocsiba és elindultunk a suliba.

*****

Tesin Carter és én leültünk a lelátó mögé ahol mindig szoktunk ülni, így Carter tud nekem dolgokat mutatni amikor jelentkezett a 'Musicals and Playre'. Ezúttal egy számot énekelt nekem, gyönyörű hangja volt, nem volt olyan mély mint a többi fiúé, de gyönyörű volt.

A 'Defying Gravity'-t kezdte énekelni, a kedvenc száma most, biztosan részt vennék az előadáson, támogatva őt ahogyan ő támogat engem.

Éppen a refrénbe kezdett bele, amikor Zayn és Harry odajöttek hozzánk, ők voltak az egyetlenek a 'csapatukból' akik erre az órára jártak, és elkezdték sértegetni Cartert.

"Nem kéne ebbe a suliba járnod. Senki sem szeret téged." Röhögött Harry, nevetésre késztetve Zaynt. Egyre jobban kezdték őt sértegetni, én pedig egyre jobban idegesebb lettem.

"Elmennétek légyszíves?" Kérdeztem tőlük szépen, megpróbáltam nyugodt és udvarias maradni.

"Miért kéne?" Kérdezte Zayn.

"Mert durvák vagytok, és semmit sem csináltunk ellenetek, hogy ilyenek legyetek. Carter az aki, és nem kéne elítélnetek őt." Felálltam.

"Oké. Elmegyünk, egy feltétellel." Vigyorgott Harry.

"És pedig?" Az idegesség tisztén kivehető volt a hangomból, keresztbe fontam a kezeimet.

"Neked," Mondta Zayn, miközben egyre közelebb jöt, "Meg kell csókolnod Harryt." Tisztán kivehető volt az undor az arcomon miközben elkezdtem öklendezni, a szemeimet rajtuk tartva.

"Soha az életben." Mondtam.

Harry elkedzett egyre közelebb és közelebb jönni felém, én pedig megforgattam a szemeimet, visszasétálva Carterhez, teljesen elutasítva Harryt.

"Tudod mit? Ki mondta, hogy megcsókolnálak? Mégcsak azt sem tudom, hogy miért zavartok minket. Csak hagyjatok minket békén, és folytassátok tovább a saját életetek." Mondtam. "Gyerünk, Carter. Menjünk." Mondtam felsegítve őt, látva a fájdalmas arckifejezését. Nem könnyű Carternek úgy, hogy sértegetik, különösen akkor nem amikor a szexuális beállítotsága miatt.

"Ribanc. Amúgy sem akartalak megcsókolni." Motyogta magában Harry miközben elstétáltunk. Igen, talán én se veszem a sértegetéseket jól, de senkinek sem engedem, hogy meglássa, így úgy mutatom mintha nem érdekelne. Megforgattam a szememimet és elsétáltam Carterrel a lányöltözőhöz.

"Nem hiszem, hogy itt kéne lennem." Mondta Carter. Felkuncogtam majd megforgattam a szememet, a csípőmet az övének lökve, majd leültünk a padra.

"Jól vagy?" Kérdeztem tőle, megfogva a kezét.

"Igen. Köszönöm, hogy kiálltál mellettem."

"Mindig ki fogok melletted állni, Carter. Legjobb barátok vagyunk, és ezen semmi nem változtathat. Mindig itt leszek neked." Lassan bólintott, én pedig egy aprót mosolyogtam, megpusziltam az arcát, majd visszahúztam a tesiterembe. Nem foglalkoztunk Harryvel és Zaynnel, ők viszont mindig felénk néztek és amikor rájuk néztem csak a szememet tudtam forgatni, majd visszafordultam Carterhez.