Change. (Harry Styles) - Hungarian // befejezett

Negyvenötödik.

Ella szemszöge

Harry bekanyarodott a kunyhóhoz, amit most sötétség uralt. Nincsenek itt semmilyen fáklyák, nem világítja meg a ház belsejét egyetlen gyertya sem. Kinyitottam a kocsiajtót és vártam, hogy Harry visszaérjen.

Az eső mostanra már szinte majdnem elállt, egy kicsit még szitált, de ezzel nem volt semmi bajom. Percek múlva Harry egy piknik kosárral jelent meg a kezében, de behívott mivel az eső megint kezdett felerősödni.

Kínosan éreztem magam ott állva az üres szobában miközben néztem, ahogy Harry egy takarót vesz ki a kosárból, leteríti a földre és várakozóan néz rám.

Leültem, amíg ő két borospoharat vett elő és egy szőlőlevet. Tudta, hogy nem iszok alkoholt, főleg nem most.

Öntött a poharakba az italból és az egyiket felém nyújtotta. Csak bólintottam köszönetképpen.

A hátammal neki dőltem a falnak, a térdeimet felhúztam és leült elém. Az arcomat fürkészte és valamiféle érzelmet próbált meg rólam leolvasni.

„Sajnálom," motyogta halkan.

„Tudom."

„Nem baj, ha, tudod, átbeszéljük ami történt?" Bólintottam megint, ő pedig kezével beletúrt a hajába.

„Veled akarok lenni, Ella."

„Én is veled akarok lenni," a szemei felcsillantak, de még nem fejeztem be mondatomat, „de nem tudom, hogy együtt tudnék-e veled lenni."

„Kérlek, Ella," fogta meg a combjaimat miközben könyörgő szemekkel nézett rám, „szükségem van rád."

„Már egy hónapja, Harry. Hányszor vittél fel valakit az ágyadba?" Szerencsére láttam, hogy nem zavarja a kíváncsiskodásom.

„Egyet sem," szemeim kitágultak, nem erre a válaszra számítottam.

„Egyet sem, mert nem tudtam. Igaz, hogy nem voltunk együtt, de tudtam, hogy nem akartad volna, hogy újra a régi önmagam legyek. Csak rád tudtam gondolni, egyszerűen nem tudtam más lányhoz hozzáérni. Senki sem ér fel hozzád és ahhoz, hogy mennyit jelentesz nekem." Vallotta be.

„Senki sem hasonlítható hozzád," hajolt közelebb és eltűrte az arcomból a hajszálakat. Az arcunk centiméterekre volt a másikétól, a keze a behajlított lábamon volt.

„Szeretlek," rekedtesebb és mélyebb volt a hangja, mint általában.

„Nagyon szeretlek, Harry," negyedszer sírtam el magamat ma, és ezúttal nem húzódtam el amikor Harry le akarta törölni a könnycseppjeimet.

„Keresztül mentél miattam a poklon és vissza. Nem tudom, hogy még miért vagy itt velem."

Nem figyelve a mondatára megszólaltam.

„Meg kell ígérned nekem, hogy nem fogod többet megtenni."

„Akkor sem tenném meg, ha akarnám."

„Harry." Löktem meg.

„Megígérem," egyezett bele és rám nézett.

„Várj," szemöldök ráncolva néztem rá, és vártam, hogy folytassa.

„Azt éreztettem veled, hogy nem vagy elég jó, nem igaz?" Előtte nyitott könyv vagyok, és zavar, hogy olyan könnyen le tudja rólam olvasni, hogy mit érzek. Főleg akkor rossz amikor ellenem használja vagy amikor manipulálni akar. De most egyiket sem akarta.

Jóvá akarta tenni a hibáját.

És őt nézve, ahogy látom, hogy azokkal a szemekkel néz rám, amik azt mutatják, hogy szeret, csak reménykedni tudtam, hogy az enyéim is ezt mutatják.

„Tudom, hogy nagyon elcsesztem, de tudnod kell, hogy ez nem a te hibád," vett még levegőt. „Te vagy a leggyönyörűbb lány, akit valaha láttam," megráztam a fejemet de megfogva az államat megállította.

„Ella, megmutattad nekem, hogy érhetek valamit. Megtanítottál szeretni, és arra, hogy másokkal is törődjek, ne csak magammal. Nem tudok élni a mosolyod nélkül. Nem tudok anélkül a látvány nélkül élni, ahogy a hajad szétterül a párnámon, a nevetésed nélkül meg főleg nem tudok élni. Anélkül, ahogy a pólóban kinézel, az ártatlanságod nélkül, a tökéletességed nélkül. Szükségem van rád, és szeretlek. Több, mint jó vagy nekem, és soha az életben ne gondold még egyszer ennek az ellenkezőjét, baba," az arcát bámultam hátha látok valamit, ami arra utal, hogy nem mond igazat, de egyet sem láttam. Most fog kinyílni előttem, hiába nyílt már meg egy kicsit.

„Harry?" Vettem mély levegőt.

„Hm?"

„Tudom, hogy hazudtál a munkádról. Ki az a Jay?" Megszakította a szemkontaktust és beletúrt a hajába. Mindig ezt csinálja ha ideges vagy mérges.

„Minden azelőtt volt mielőtt találkoztunk, oké?" Bólintottam és vártam, hogy folytassa. „Jay nem egy jó ember. Egy banda vezetője, amibe engem is meghívtak amikor szartam a világra. Drogokat és mindenféle szart adott nekem azért cserébe, hogy megverjem azokat akik nem adták vissza neki a pénzét." Elnéztem róla, és nehezen kezdtem el venni a levegőt. Harry, az én Harrym, ilyen emberek társaságában üti el az idejét, és illegális dolgokat csinál.

„Ella, ne zárkózz el előlem, kérlek hallgass meg," kicsit lenyugtattam magam és bólintottam neki jelezve, hogy folytathatja.

„Amikor találkoztam veled megpróbáltam kiszállni. A lány, akibe szerelmes lettem sokkal fontosabb volt, mint egy hülye banda, de Jay megfenyegetett minket, így nem tudok kilépni. És ezt kibaszottul utálom, hozzá sem érek ahhoz a szarhoz amit ad nekem."

Gondolkodás nélkül beszéltem.

„Nem érdemled ezt meg."

„Mi?" Ráncolta össze szemöldökét. „Elbasztam. Minden megrázkódtatást megérdemlek, ami ér engem."

„Ez nem igaz. Már most rengeteg mindenen mentél keresztül az apáddal, a testvéreddel. Megérdemled azt, hogy szeressenek." Láttam rajta, hogy nem hisz nekem.

„Te vagy az aki kettőnk közül megérdemli a szeretetet. Bármelyik srác örülhetne, hogy vele vagy, és te engem választottál. A legelbaszottabb embert választottad Jake és a többi gyerek helyett, akik nyál csorgatva néznek utánad. Szerelmes vagyok beléd, Aubriella, és túl önző ahhoz, hogy elengedjelek, hogy valaki jobbat talál."

„Én nem akarok senkit, aki 'jobb' nálad," mutattam az ujjaimmal idézőjeleket a 'jobb' szónál, „csak téged akarlak."

„Gyönyörű volt az a szám," mondtam őszintén, mire vállat vont.

„Te írtad?" Bólintott.

„Senkinek nem engedtem, hogy belelássanak a zenéimbe. Te vagy az első, aki tudja ezt rólam," nem ellenkeztem amikor az ölébe húzott, hátam a mellkásának volt döntve.

„Szeretlek," motyogta a hajamba, majd belepuszilt.

„Szeretlek," ez minden amit mondani tudtam, mert megfordított és megcsókolt. Amikor elváltunk mosolyogva döntötte homlokát az enyémnek.

„Azt szeretném, ha megint az enyém lennél," az arcomat nézte reakció után kutatva.

„Nem tudom, amíg.."

„Bármit megteszek, de kérlek. Annyira szeretlek."

Sóhajtva gondolkodtam rajta, de végül bólintottam. Szeme felragyogott és mosolyogva fogta meg az arcom, hogy megcsókoljon. Szavak nélkül tudatta velem, hogy tényleg őszintén szeretett.

Következő rész: 40 csillag és 5 komment után! xx.

ps.: most került fel a nemrég indult, 'chosen - hs. [hun]' nevű fordításomra az új rész, örülnék, ha oda is benéznétek! (profilomra menjetek rá és a munkáim között megtaláljátok)