Change. (Harry Styles) - Hungarian // befejezett

Harminchetedik.

Amit a végén írtam olvasd el kérlek, jó olvasást! xx. 

Ella szemszöge

Amikor ránéztem az órára és megláttam, hogy hajnali öt van felsóhajtottam majd ásítva a fürdő felé vettem az irányt, ahol megnyitottam a zuhanycsapot.

Levetkőztem, beléptem a kabinba és hagytam, hogy a meleg vízcseppek a bőrömhöz érjenek miközben lefürödtem és megmostam a hajamat.

Amint végeztem elzártam a vizet és kiléptem a kabinból. Megfogtam két törülközőt, az egyiket a hajam köré, míg a másikat a testem köré csavartam. Bementem a szobámba, ott felvettem egy egyszerű pulóvert és egy farmert, ezekhez pedig a Vans cipőmet. A hajamat egy kócos kontyba fogtam fel és készen is voltam.

Még mindig nem mondtam el Carternek vagy Aidennek a történteket, és nem is terveztem. Tudom, hogy a legjobb barátomról és a testvéremről van szó, de túl gyáva vagyok ahhoz, hogy bevalljam nekik volt igazuk Harryvel kapcsolatban.

Csöndben tettem meg az iskola felé vezető utat. Amint beértem az első órámra vettem az irányt, majd amikor beértem a terembe leültem a helyemre.

Carter mosolyogva mellém ült, viszonzásul próbáltam valami mosoly félét kierőltetni magamból. Rögtön észrevette rajtam, hogy valami nem oké.

Megfogta a karom, felhúzott a helyemről és ki a teremből. A tanár zavarodottan nézett utánunk.

Nekitámaszkodtam a falnak háttal, Carter előttem állt.

„Oké, mit csinált?" Kérdezte összefonva karjait maga előtt.

„Én..te honnan tudtad, hogy.." hangom halkan csengett az üres folyosón.

„Szerinted nem vettem észre, hogy sírtál? És nem tudtam, hogy Harry volt az aki miatt," amikor meghallottam a nevét a hasam megrándult, „de éppen most vallottad be, hogy ő az oka a sírásodnak."

„Ő.." megpróbáltam elmondani, hogy mi történt, de nem tudtam kinyögni egy árva szót sem. Carter megölelt amikor elkezdtem sírni, újra.

„Kérlek mondd, hogy nem csalt meg." Erre még jobban elkapott a sírógörcs.

„Jézusom," puszilta meg a fejem búbját.

Elhúzódott tőlem és lenézett rám, karjai még mindig körülöttem voltak miközben arcomat tanulmányozta.

„Nem csak azért vagy szomorú mert megcsalt," kezdte, „hanem azért is mert azt érezteti veled, hogy nem vagy elég jó és elbizonytalanít." Most jöttem rá, hogy nem kellett volna elhallgatnom ezt Carter elől. „Láttad, hogy ki volt a lány, nem igaz?" Lassan bólintottam.

„Ennyire látszik rajtam?"

„Nem, egyszerűen csak ismerlek téged, Ella. Többet ilyeneket ne titkolj el előlem, kérlek." Mosolygott rám halványan.

„Sajnálom," motyogtam a mellkasába.

„Semmi baj. Szeretlek, Ellla, oké? Ezt ne felejtsd el, ahogy azt sem, hogy mindig te leszel a legjobb barátom." Elmosolyodtam annak a gondolatára, hogy mennyire törődik velem.

„Szeretlek, Carter." Ezek után így maradtunk amíg az első órának vége nem volt, és visszamentünk az osztályterembe.

„Carter, Aubriella! Délután büntetésben lesztek." Hallottuk meg a tanár hangját amikor mentünk kifelé a teremből. Carter valamit mondott neki, majd elkísért engem a következő órámra. Ha most nem ilyen helyzetben lennék és a szokásos Ella lennék, összerándultam volna a teljes nevem hallatára és mérges lennék amiért büntetést kaptam életemben először, de mivel most nem a szokásos Ella voltam, nem izgatott egy kicsit nem.