Change. (Harry Styles) - Hungarian // befejezett

Harmincnyolcadik.

Harry szemszöge

Néztem ahogy Ella leült mellém, kutatott valamit a táskájában, majd elővette a könyveit. Elővett egy papírt és felírta a nevét annak a jobb felső sarkába, ahogy mindig szokta.

Ez is egy olyan nap lehetett volna amikor ezzel viccelődnék vele, ő pedig nevetne, és visszarakná az ölembe a vándorló kezeimet. De ez nem olyan nap volt. Ma látszik rajta, hogy szomorú, hogy megbántották, és megöl annak a tudata, hogy ezeknek a kiváltói én voltam. Én tettem annyira szomorúvá, hogy alig tudjon figyelni az órákon. A papírra még mindig nem írt semmit, inkább arra figyelt, hogy ne nézzen rám, minthogy a tanárt hallgassa.

Nem tudtam róla levenni a szememet. Az egyszerű öltözéke, a kócos konty a feje tetején amiből csak ki akartam húzni a hajgumit, hogy a haja az arca körül legyen, beletúrni és végül megcsókolni.

Megbabonázott az, hogy mennyire gyönyörű, kívül és belül, hiába nem hiszi el. Semmire nem tartotta magát, és én most még jobban letaszítottam őt a mélybe.

Nem kellett volna őt Aubreynek hívnom. Igen, ő szánalmasnak hívott engem, de ő megpróbált bocsánatot kérni. És én mit csináltam? Leráztam magamról, elmentem egy bárba és megbasztam egy másik lányt mert ő nem akart még lefeküdni velem.

És most ezen gondolkodva, rájöttem, hogy nevetséges vagyok. Várnom kellett volna rá, és különlegessé kellett volna tennem az első alkalmát, minthogy megcsaljam.

Amint megszólalt a csengő rögtön felállt, összeszedte gyorsan a cuccait és ki akart gyorsan menni az osztályból, hogy el tudjon előlem menekülni, de elejtett pár papírt és úgy láttam rajta, hogy nem nagyon akarta őket felszedni csak, hogy minél előbb el tudjon tűnni a szemem elől.

Odamentem hozzá és felvettem a leesett papírokat, majd odaadtam neki.

Pontosan ugyanakkor álltunk fel. Elmosolyodtam amikor szemeink találkoztak, de ő csak megragadta a papírokat egy szó nélkül, és kiment az osztályból. Gyorsan ment, én pedig biztonságos távban követtem őt. Biztosra akartam menni, hogy biztonságban hazaér. Igaz, hogy büntetést kaptam délutánra, de leszarom, soha nem megyek el rá.

Összeráncoltam a szemöldököm amikor láttam, hogy valakivel megállt beszélgetni.

Louis.

Csendben figyeltem amikor a kijárat iránya helyett az ellenkezőbe indultak el. Követtem őket, és közben néztem ahogy Ella nevet valamin amit Louis mondott neki.

Egészen addig mentek ahol a büntetés szokott lenni általában. Louis kinyitotta Ellának az ajtót és beengedte maga előtt, míg még mindig vicceket mondott neki. Ella bement a terembe , Louis pedig szorosan mögötte.

A kíváncsiság túl nagy volt bennem, ezért úgy döntöttem, hogy bemegyek a terembe és megjelenek a büntetésen.

„Mr. Styles, örülök, hogy itt látom," mondta a tanár, akinek nem tudom a nevét. Végigpáztáztam a termet és leültem a leghátsó padba.

„És Aubriella?" Nézett a tanár Ellára, és megint megszólalt volna, de közbevágtam.

„Ella a neve," mondtam durva hangon a tanárnak, aki rám nézett. „Ella," javította ki magát. „Miért vagy itt? És Carter? Te is?" Kérdezte őket, addig pedig Louis Ella székének a háttámlájára tette a kezét, mire összerándultam.

„Én, öm.." dadogott Ella.

„Ellógtuk az órát," válaszolta meg a kérdést Carter a tanárnak, aki azután rám nézett majd vissza előre.