Change. (Harry Styles) - Hungarian // befejezett

Ötvenegyedik.

Ella szemszöge

Hétfő reggel Harryvel a fürdőszobában álltunk, ő a fogát mosta, én pedig a hajammal szórakoztam.

Mind a ketten már harci felszerelésben álltunk, Harryn egy sima fehér póló, bőrkabát és a szokásos fekete farmer volt, míg a lábán az a csizma, amit tőlem kapott karácsonyra, a fején pedig egy bandana díszelgett. Rajtam egy pulcsi és egy egyszerű farmer volt, ehhez pedig a vastag csizmámat vettem fel, mivel még január vége volt. A hajamat egyenesre kivasaltam, és egy minimális sminket vittem fel az arcomra.

Megfogtam a táskámat és Harry autója felé vettük az irányt, ahol kinyitotta nekem az ajtót.

"Tudod,  ki tudok nyitni egy ajtót," forgattam meg a szemeimet.

"Nos, én pedig le tudom tépni rólad a ruháidat és megdugni a kocsi hátsóülésén, bébi, szóval én is ki tudom nyitni az ajtót," meleg lehelete miatt a hideg kirázott amikor a fülembe suttogott.

Megborzongtam, ezen pedig elnevette magát. Beültem, ő becsukta az ajtót és átment a saját oldalára.

Sulihoz megérkezve Harry alig állította le a motort, már pattant is ki a kocsiból és nyitotta ki nekem az ajtaját, eközben én pedig csak az övemet csatoltam ki. Nevetve szálltam ki a gépjárműből és egy puszit adtam az ajkaira, majd elhaladtam mellette.

Két másodperc sem telt el és már mellettem volt. A táskámat elvette tőlem és a vállára rakta. Megpróbáltam visszaszerezni tőle de nem engedte, túlságosan erős volt hozzám képest. Végül feladtam, és csendben mentem mellette, elfogadta a sorsomat.

Megfogta a kezemet és összekulcsolta az ujjainkat, míg a hüvelykujjával simogatta a kézfejemet. Mély levegőt vettem amikor beértünk a suli épületébe. Harry csak állandóan vigyorgott, és ez egyfajta megnyugvást adott nekem.

A kezemet csak akkor engedte el amikor beraktam a szekrényembe azokat a könyveket, amiket most nem kell használnom a nap elején.

Kiszúrtam Louist, ahogy a szekrénye kinyitásával szenvedett, így megmondtam Harrynek, hogy az első órák előtt beszélni szeretnék vele. Hezitálva bólintott, majd elment.

Amikor Louis meglátta, hogy közeledem felé elmosolyodott. Megöleltem őt, ő pedig az egészséges karjával visszaölelt és adott a fejemre egy puszit.

"Szia," mosolygott rám, én pedig viszonoztam a gesztust. "Szia, Louis."

"Hogy van a karod?" Kérdeztem, mire csak vállat vont.

"Hát, a szekrényemet nem tudom kinyitni, de annyira nem rossz," nevetett.

"Mondd meg a kódot és kinyitom neked," mosolyogva mondta meg nekem. Beütöttem a számsort, majd kinyitottam az ajtót.

Louis kivette a szükséges könyveit, én pedig elvettem őket tőle, hogy be tudja zárni a szekrényét. Ezután a könyveit betettem a táskájába, amit ő felvett a vállára.

"Elkísérjelek órára?" Kérdezte, mire én megráztam a fejemet.

"Oh, igen, Harry," halványan rám mosolygott, majd mindenféle szó nélkül elment.

Szemöldök ráncolva vettem Harry szekrénye felé az utat, de megtorpantam amikor azt a látvány fogadott, hogy Claire ott áll előtte, a két méteres műkörmével Harry karját simogatja, míg a piros rúzzsal bekent szájával vigyorog. Mivel egyikük se vett észre a többi diák miatt, gyorsan elbújtam egy ajtó mögött miközben imádkoztam, hogy ez az egész ne úgy süljön el, ahogy én azt gondolom, hogy elfog.

Harry csak a szemeit forgatta amikor Clarie közelebb hajolt hozzá. Megfogta a lány csuklóit és vissza tette Clarie oldalaira, de a szőkeség Harry arcára tette a kezét és még jobban közel hajolt hozzá. Harry egy undorodott arcot vágott, majd megint levette magáról Clarie kezeit, aki ajak csücsörítve hajolt hozzá közelebb.