Change. (Harry Styles) - Hungarian // befejezett

Negyvennyolcadik.

Harry szemszöge

„Ne már, Harry, egyszer már eljátszottad ezt a szembekötősdit," nyöszörgött, miközben irányítottam, hogy merre menjen. Az egyik kezem a szemei előtt voltak, a karjaim pedig a nyaka körül, míg mögötte álltam.

Felkuncogtam amikor a kezemhez nyúlt, hogy megpróbálja elvenni a szemei elől a kezemet, de mivel sokkal erősebb vagyok nála, így ezzel sikertelenül járt.

„Harry, kérlek," nyögdécselte, mire én a füléhez hajoltam.

„Szeretnélek többet így nyögdécselni hallani, bébi," suttogtam a fülébe rekedtes hangon, mire a levegő a torkában akadt.

„Harry!" Láttam ahogy arca két oldala pírbe borul amire akaratlanul is, de elnevetettem magamat, viszont közben teljesen komolyan gondoltam. De ezúttal várni fogok. Nem fogom megint elkövetni azt a hibát, hogy megcsaljam, és el fogom érni, hogy különlegesnek érezze magát.

„Mi van? Te is tudod, hogy igaz," felkuncogott mondatomra, és tudtam, hogy több, mint valószínű, hogy a szemeit forgatta, amiket még mindig takartam.

Amikor megérkeztünk a célunkhoz megálltam, de még mindig az arcán tartottam a kezemet. Körülnéztem, hogy még mindig úgy van minden, ahogy annak lennie kellett, majd adtam a fülé mögé egy puszit a bőrére.

„Szeretlek," majd lassan elvettem a kezemet szemei elől.

„Azta," nyíltak szét ajkai miközben körbe-körbe forgolódott és a környéket kémlelte.

Mind a ketten a földre borultunk amikor hirtelen nekem ugrott. Felnevettünk, egyik kezemet felvezettem arcához, ahonnan elsöpörtem az oda nem illő hajszálakat, majd lassan megcsókoltam.

Ella belekuncogott a csókba, de nem szállt le rólam, a kezeim pedig a csípőjén pihentek.

„Nagyon szeretlek," szélesen elvigyorodtam mondatára, ujjait a gödröcskéimbe nyomta.

„Én jobban szeretlek," viszonoztam vallomását, mire ő elpirulva bújt bele a nyakamba.

Végül pár perc csönd után felkeltünk a földről, kézen fogtam és a móló végéhez vezettem.

„Este szerettelek volna ide elhozni, olyankor sokkal szebb, de már nem tudtam várni," mondtam.

„Akkor estig maradunk," nézett rám vigyorogva.

*****

Amikor beesteledett a hátunkon feküdtünk amíg a csillagokat néztük, a Hold fénye adott nekünk némi fényt.

Felé fordulva ránéztem, ő pedig a felettünk lévő csillagos eget kémlelte.

„Annyira gyönyörű, nem?" Kérdezte még mindig az eget csodálva.

„Igen. Igen, az."

„Harry?" Hívta fel magára a figyelmem, majd felült, és mivel a nadrágja fel volt hajtva és cipő nem volt rajta, a lábait a vízbe lógatta.

„Igen?"

„Miért én?" Összezavarodva néztem rá. „Miért engem választ-" mielőtt mondatát be tudta volna fejezni egy csókkal elhallgattattam. Mikor elhúzódtam egymás szemeibe néztünk.

„Soha nem csak egy választás voltál számomra. Azt terveztem, hogy életem végéig egyedül maradok, és ehhez tartottam is magamat, de miután találkoztunk, kíváncsivá tettél. A tény, hogy te nem követtél el mindent, hogy felfigyeljek rád volt az ok, ami végül elvezetett hozzád," vallottam be őszintén. Halványan elmosolyodott és hozzám bújt, én pedig automatikusan fontam köré karjaimat. Éreztem, ahogy a januári levegő miatt kicsit megborzongott.

„Szeretlek," vallottam be neki a nem tudom hanyadik alkalommal, mióta visszakaptam őt.

A telefonja, ami a farmere hátsó zsebében volt, megszólalt, mire én elővettem neki a zsebéből, közben pedig szándékosan megfogta a fenekét. Tettemre felkuncogott, elvette a telefonját, majd megnézte, hogy ki hívja; Louis neve villogott a kijelzőn.

„Nyugodtan vedd fel," bólintott és elhúzta a zöld csíkot, majd a készüléket a füléhez emelte. Közelebb hajoltam és elkezdtem hallgatózni, habár tudtam, hogy csak az ő részét fogom hallani a beszélgetésből.

„Szia, Louis."

„Valójában nem vagyok otthon."

„Oh, tényleg?"

„Sajnálom, teljesen kiment a fejemből."

„Persze, csak várj meg a szobámban, vagy addig foglald el magad. Hamarosan hazaérek."

„Szia, Louis."

Lerakta a telefont és újra mellkasomnak dőlt.

„Elfelejtettem, hogy egy dolgozatra kéne tanulnunk, ami most lesz. A ház előtt várt," megkérdezés nélkül mondta el. Zavart, hogy együtt tanulnak, de nem fogom kimutatni.

„Akkor mennünk kéne haza?" Tettem fel a kérdést, de közben belül imádkoztam, hogy a válasz nem legyen.

„Öm," gondolkodott egy kicsit, „nem. Szeretem Louis-t, de várhat, türelmes ő." Amikor felnézett rám megcsókoltam.

„Ma is nálam alszol?" Bólintott.

„Ha nincs ellene kifogásod.."

„Dehogy van. De nálatok kiteszlek, hogy tudjatok tanulni Louis-val, aztán ha végeztetek felhívsz, én pedig érted megyek," újra bólintott.

„De csatlakozhatnál hozzánk," megráztam a fejemet ajánlatára.

„Szerintem mielőtt csatlakoznék hozzátok tanulni, előbb el kéne mondanod Louis-nak, hogy újra együtt vagyunk, baba," egyetértve bólintott. Pár perc után elindultunk haza. Amikor megérkeztünk a házukhoz gyorsan kiszálltam a kocsiból és kinyitottam neki az utasoldal felőli ajtót, majd adtam neki egy búcsúcsókot. Ezután visszaültem a kocsimba, elhajtottam, és a lehető legtürelmesebben vártam a hívását azzal kapcsolatban, hogy mehetek érte.

Következő rész: 45 csillag és 5 komment után! 

VÉGRE ITT VAN, HUH. Sajnálom, de ezen a héten és múlt hét végén is rengeteg dolgom volt suli miatt, magánélet miatt, DE a lényeg, hogy itt van. Viszont jövőhéten lesz egy 4 napos szünet 15-e miatt ugye, és akkor lesz időm fordítani. Kitartást a hétre! All the love, xx.