Change. (Harry Styles) - Hungarian // befejezett

Ötvennegyedik.

Ella szemszöge

-Péntek, első nap New Yorkban-

„Ma este repülünk," mondta Harry amikor már az utcánkba értünk. Suli után hozzá mentünk, és most van az a pillanat amikor hazajövök összepakolni és elmondom Aidennek a kis utazásunkat.

„Megvárlak itt a kocsiban, oké?" Mondta amikor laparkolt a házunk elé. Bólintottam egy aprót, kiszálltam a kocsiból és bementem a házba, ahol rögtön egy értetlen és kérdő szempárral találkoztam.

„Harrynél voltam, rendben?" Szemdöldökráncolva nézett rám, és amikor elmentem mellette fel a szobámba, hogy összetudjak pakolni, persze csak időhúzás miatt csináltam ezt először, kifújta a levegőt mire az orrlyukai kitágultak.

Kis idő után amikor már minden szükséges dolgot bepakoltam a Harrytől kapott bőröndömbe és reménykedtem, hogy nem hagyok itthon semmit, megfogtam azt és lementem a földszintre.

„Hova mész?" Támadt nekem Aiden amint leértem, mire csak a szemeimet forgattam meg és fordultam felé.

„New York. Harryvel meglátogatjuk Cartert," láttam a szemein keresztül, hogy a düh elönti az agyát, és elkezdett felém jönni.

A régi énje napról napra egyre jobban kezdett megint előjönni. Elkezdtem hátrálni amíg a falba nem ütköztem, de ő továbbra is úgy jött felém, mint ahogy a ragadozó kapja el az áldozatát.

„Nem fogod keresztülrepülni az Atlanti-óceánt a seggfej barátocskáddal," szűrte ki a fogai között, én pedig próbáltam a bennem egyre jobban épülő félelmet palástolni.

„Csak figyeld," vágtam vissza. Persze ez nem tetszett neki, és ezt az is bizonyította, hogy megfogta mindkét csuklómat és a falhoz szorította őket.

„Nem fogod," morgott, de én csak a szemeimet forgattam meg. Erre a szorítása a csuklóim körül csak még szorosabb lett.

„Tizennyolcat már betöltöttem, nem mondhatod meg, hogy mit csináljak," erre felnevette, de a legkisebb jókedv nélkül.

„Azt fogod csinálni amit mondok, Ella, különben.."

„Különben mi?!" Kiabáltam. „Megütsz, ahogy azt anno is csináltad?" Gúnyoltam ki, mire elengedte a csuklóimat. Gyorsan kezembe vettem a fekete bőröndöt és a bejárati ajtó felé vettem az irányt.

„Ha most elmész, többet ne gyere vissza," mondta a hátam mögött, mire megtorpantam de nem fordultam meg.

„Soha nem kellett volna neked megbocsájtanom," volt minden amit mondtam és kimentem az ajtón. Amikor a kocsihoz értem gyorsan beraktam a hátsóülésre a cuccaim, majd beültem előre Harry mellé.

Gyorsan visszamentünk Harryhez, hogy ő is berakja a cuccait a kocsiba, majd amikor beült a kormány mögé, lágy hangon felszólalt:

„Mi a baj, baba?"

„Semmi," hazudtam. Ahelyett, hogy a szemébe néztem volna, csak kifelé bámultam az ablakon.

„Mit csinált?" Felsóhajtottam, hiszen tudtam, hogy nem tarthatom ezt titokban Harry előtt, mert csak még rosszabb lenne a mai nap.

„Kirakott," hagytam ki azt a részt amikor a csuklóimat úgy megszorította, hogy belilult, arról nem is beszélve, hogy még mindig eléggé fájt.

„Biztos, hogy ne-"

„De," vágtam közbe, „úgy értette. Ismerem már annyira," motyogtam. Harry megfogta a kezemet és összekulcsolta az ujjainkat, miközben a reptér felé vezetett.