Change. (Harry Styles) - Hungarian // befejezett

Harmincegyedik.

Ella szemszöge

„Harry, ez annyira közhelyes."

„Nem érdekel, csak csukd be a szemed, mindjárt ott leszünk." A hátam mögé ment és eltakarta a szemeimet a kezével.

„Csak mondd el megint, hogy miért nem kocsival jöttünk ide," nevettünk fel. Elkezdett valahova menni, én pedig követtem az irányítását, bárhova is mentünk. Az egyetlen dolog amit tudtam, az az volt, hogy még soha nem voltam itt és, hogy fű volt a talpunk alatt. És nagyon hideg volt.

Harry hirtelen megállt és lehajolt hozzám, éreztem a meleg leheletét a nyakamon és arcomon.

„Készen állsz?" Lassan bólintottam és elvette kezeit szemeim elől.

„Uram atyám," motyogtam. Az erdőben voltunk, és pár fáklya képzett egy kis 'utat'.

Még mindig lesokkolva Harry felé fordultam, ő rám mosolygott.

Ez az egész egyszerűen tökéletes.

„Annyira köszönöm!" Ugrottam a nyakába. Pár másodperces fáziskéséssel ő is visszaölelt és egy puszit adott a fejem búbjára.

„Gyerünk, még egy kicsit sétálnunk kell."

Összefűzte az ujjainkat és elindultuk a fáklyák mellett. Csöndben mentünk, amit Harry tört meg.

„Én..én nagyon boldog vagyok veled, Ella." Vallotta be.

„Én is boldog vagyok veled."

Tovább sétáltunk csendben, én a környéket néztem. Végre kezdtünk kiérni az erdőből, és egy tóhoz értünk, egy kis kunyhóféleség volt a bal oldalunkon. A hold bevilágította az egészet. Csodálkozva néztem Harryre.

„Ezt te csináltad?" Bólintott, mire leesett az állam. Nem vettem észre, hogy egy kicsit elmentem Harrytől egészen addig, míg mellém nem jött és tette kezét a vállamra. Összefűztem ujjainkat amikor elindult a kunyhó felé.

Felkapcsolta a villanyt ami bevilágította a szobát. Nem volt benne bútor, de szívemet megmelengette amikor egy kanapé helyett azt láttam meg, hogy a kályha mellett egy takaró van leterítve, rajta két párna és egy másik takaró van. Harry a kályha mellé ment, elővette az öngyújtóját, meggyújtott egy darab papírt és a kályhában lévő farakásra tette.

Lekapcsolta a villanyt, így csak a tűz fényét lehetett látni.

Odamentem hozzá és leültem, majd figyeltem ahogy a tűz megvilágítja az arcát. Leült mellém, megfogta a csípőmet és maga felé fordított. Törökülésbe tettem a lábaimat, ő is megtette és összefűzte ujjainkat.

„Ha kérdezek valamit, őszintén fogsz válaszolni?" Bólintottam.

„Amint kapok egy kérdést." Nyomtam puszit ajkaira. Kíváncsi voltam mivel bármit kérdezhetett.

„Tudom, hogy mindig kényelmetlenül érzed magad, ha erről kérdezek, de meg kell bennem bíznod..Mi történt a szüleiddel?" Összerezzentem és levettem tekintetem róla, csöndben voltam.

„Bízz meg bennem, baba." Ujjával felemelte a fejem az államnál fogva és egy gyengéd puszit nyomott ajkaimra.

„Anyukám, ő meghalt," mindenfele néztem csak Harryre nem. A szemeimben már most éreztem a könnyeket. „És apám? Nos, ő elhagyott minket." Kicsordult az első könnycseppem, amit gyorsan le is töröltem.

„Ella, én annyira sajnálom. Mi történt pontosan?"

„Boldog család voltunk, de egy nap anyuval autóbalesetet szenvedtem, és csak én éltem túl," kezdtem. „Apám ezek után megőrült, én.." Az emlékek csak úgy pörögtek a fejemben.