Change. (Harry Styles) - Hungarian // befejezett

Hatvanhetedik.

Ella szemszöge

A Range Roverrel bekanyarodtunk a suli elé, és leparkoltunk. Mivel Louis anyja nem ért rá, én pedig egy ruhában voltam, így úgy döntöttünk, hogy nem a motorral jövünk, így már csak az autó volt az egyetlen lehetőségünk. Megkérdeztem Louist, hogy nem-e baj, hogy ő vezeti a kocsit, amikor habozott egy kicsit.

Miközben én a kabátomat vettem fel, Louis addig átfutott az én oldalamra és kinyitotta nekem az ajtót. Kiszálltam a járműből, majd összekulcsoltuk a kezeinket. Az eső már egy ideje szemerkélt, így sietnünk kellett befele, hogy ne ázzunk el, és, hogy ne menjen tönkre a hajam. Bár őszintén szólva, nem igazán érdekelt volna. Kéz a kézben léptünk be a tornaterembe, a hangos zene már bőven halható volt. Louis kinyitotta nekem, és a hátunk mögött lévő pár embernek az ajtót, majd megfogta újra a kezemet és bevezetett. Elég sokan már a terület közepén táncolták a zene ritmusára a színes fényáradatban.

Leültem az egyik asztalhoz, Louis pedig elment, hogy hozzon nekünk valamit inni. Én eközben a boldog párokat néztem, ahogy táncolnak. Nem ideavaló? Lehet, de ők akkor is csak egymással törődtek, nem foglalkozva másikkal. Csak maguk voltak, jól tudták érezni magukat, miközben szerették a másikat, és közben a legkevésbé sem foglalkoztatta őket a sok rosszalló tekintet.

Louis visszajött, majd leült mellém egy másik fém székre, és letett elénk két műanyag poharat. Elveszi az övét, majd egyből meg is issza, és ezután elkuncogja magát.

„Kevert, csak, hogy tudd."

Jó hírként vettem ezt, így megfogtam a poharat és kiittam a tartalmát. Meg kellett szüntetnem a fájdalmamat, mivel csak őt láttam a tömegben. Elképzeltem, ahogy Louis helyett ő ül itt mellettem, kis kortyokat iszik a poharából, miközben elítélően néz azokra a fiúkra és lányokra, akik erre az egy estére keresnek maguknak párt. Csak úgy elképzeltem őt. Hogy itt van velem, a karjaiban tart, miközben az előttünk lévő tiniket nézzük, akik most vannak életük egyik legjobb szakaszában. Elképzeltem, ahogy-

Összevontam a szemöldökeimet amikor Louis felállt és elment, majd kis idő elteltével újra visszatért újabb két pohár itallal, majd rögtön lehúzta megint a sajátját.

Soha nem láttam most Louist inni, de azt hiszem, ez most meg fog valósulni.

Ezt az oda-vissza járkálást csinálta állandóan, mielőtt észrevettem volna, hogy már eleget ivott. Talán egy órája sem vagyunk itt, de már részeg volt.

„Szeretnél táncolni, szerelmem?" Kérdezte Louis mögülem, amint egy lassú zene kezdődött el. Kifújtam a levegőt. Mivel csak Louis miatt jöttem el ide, így bólintottam egyet, majd a kezemet az övébe raktam, és bementünk a táncparkettre. A karajit a derekam köré rakta, én az enyéimet pedig a nyaka köré, és így kezdtünk el táncolni. A szemeit az enyéimbe fúrta.

Elvigyorodott, amikor észrevette, hogy megéreztem alkoholos leheletét. Úgy terveztem, hogy olyan részeg leszek, amennyire csak az lehetséges, csak azért, hogy ne emlékezzek az estére, viszont mivel azt vettem észre, hogy Louis ma este elereszti magát, végül úgy döntöttem, hogy józan maradok, mivel valahogy haza kell majd jutnunk.

„Szeretlek," motyogta tánc közben, szavai összefolytak az elfogyasztott alkohol mennyiség miatt. A kezét levezette a fenekemre, mire én rögtön megfogta a csukólját és visszatettem az eredeti helyére.

„Louis," figyelmeztettem amikor egyre közelebb hajolt hozzám. „Elég lesz."

„Nem, Ella."

Ajkait pedig ekkor erőteljesen az enyéimre rakta, én pedig a kezeimet a mellkasára raktam, hogy ellökjem őket, de tudtam, hogy túl erős hozzám.

Most vettem végre észre teljesen, hogy Louis mennyire össze volt törve legbelül. Csak egy fiú volt, egy fiú, akit ellöktem magamtól. Rossz lányba lett szerelmes, egy olyan lányba, aki nem tudott elfelejteni egy olyan embert, akit már majdnem három hónapja nem látott. Abba a lányba lett szerelmes, aki úgy hagyta el, hogy ott feküdt az ágyában meztelenül, és még csak el sem köszönt. Egész idő alatt csak fájdalmat okoztam Louisnak, miközben egyre jobban toltam afelé, hogy összeomoljon, de ő végig ott állt mellettem. Miattam viselte el ezeket a fájdalmakat. Miattam, én pedig ezt észre se vettem.

A könnyek lefolytak az arcomon, majd ellöktem magamtól Louist, kirohantam a tornateremből, majd a folyosókon át kifutottam az épületből is. Az eső most már szakadt, de nem érdekelt. Hagytam, hogy hadd ázzak el, miközben lecsúsztam a fal mentén. A térdeimet a mellkasomhoz húztam, arcomat pedig az ég felé fordítottam. Nem értettem. Amikor először részegedtem le Louisval, mert rávettem, hogy igyon velem, arra még akkor is emlékeztem, még ha csak homályosan is, hogy nem volt ilyen.

Vigyorogtam, amikor beléptünk egy ember házába a suliból. Már minden lehetséges alkoholos italt megittam abban az istenverte házban, de többre volt szükségem. Nem szüntette meg a fájdalmamat, és most nem volt kedvem fájdalmat érezni. Az egyetlen ember, akit valaha is szerettem, elhagyott engem, akkor miért kéne éreznem bármit is?

Az ajtóhoz húztam Louist, ahol azonnal a kezembe nyomtak egy piros műanyag poharat, de mielőtt bármit is csinálhattam volna vele, Louis fej rázva kivette azt a kezemből.

„Senkitől ne fogadj el italt, csak tőlem," figyelmeztetett, de egy barátságos mosoly ott volt az arcán. Bólintottam, majd elvettem azt a poharat, amit Louis ajánlott fel, majd rögtön le is húztam azt, miközben éreztem, hogy egyre jobban kezd a fejembe szállni az alkohol, de nem foglalkoztam vele.

Rávettem Louist, hogy ugyanannyit igyon, mint én, ő pedig csak azért tette meg, hogy boldoggá tegyen.

Most már több, mint egy órája táncolok. A homlokom izzadtságban úszik, de nem érdekelt, ugyanúgy nevettem, jól éreztem magam, és már el is felejtettem, hogy mi volt a bajom. Semmilyen fajta érzelmet nem éreztem, csak azt, hogy szabad vagyok.

Ránéztem Louisra, aki már ekkor engem nézett. Fejembe véstem arca minden egyes vonását, majd amikor ajkaimmal az ajkaihoz értem, úgy éreztem, hogy meg kell csókolnom őt. És meg is tettem.

Nem sokra emlékszem az utána lévő eseményekre, de arra igen, hogy másnap reggel Louis szobájában ébredtem a ruháiban. Gondolom megpróbáltam elcsábítani, de nem ment bele még úgy sem, hogy részeg volt.

Most esett le, hogy mit tettem Louis Tomlinsonnal. Ennek gondolatára még jobban elkapott a sírás, közben pedig arra is gondoltam, hogy mennyire kegyetlen voltam hozzá. Átvertem őt. Hagytam, hogy megcsókoljon, és, hogy a menedékemmé váljon, és nem is gondoltam arra, hogy bánthatom őt. Hagytam, hogy azok a gyönyörű kék szemek sajnálattal és szerelemmel nézzenek rám, miközben én csak hasznot húztam belőle úgy, hogy mást szerettem. Az a más pedig egy göndör hajú fiú volt, aki a semmiből elhagyott, és magával vitte a szívemet is.

Istenem, annyira hiányzik.

Utáltam ezt az érzést, és ez csak rosszabb lett, amikor elkezdtem bűntudatot érezni. Utáltam ezt. Annyira összezavaró és kusza volt az életem, hogy nem tudtam többé mihez kezdhetnék.

A fejemet az épület falának döntöttem, és hagytam, hogy az eső lemossa a sminket az arcomról, eláztassa a ruhámat és úgy mindenemet. Vissza kellett mennem, hogy megnézzem Louist, de nem tudtam volna most vele szembenézni. Szégyelltem azt, amit tettem.

Egészen addig nem mozdultam onnan, amíg egy hangot meg nem hallottam. Egy hangot, amely miatt borzongás futott végig a testemben. Egy hangot, ami mély és rekedtes volt, de nem tudtam ránézni a tulajdonosára. Nem. Nem volt ott, ez nem ő volt. Biztosan álmodok.

„Helló, gyönyörűm." 

Ki lehet az? Harry tért vissza talán? Esetleg Jay szeretné Ellát újra elkapni? Talán egy olyan ember Ella múltjából, akit eddig nem ismertetek? Vajon lehet, hogy Jake az és meg akarja szerezni magának Ellát? Vagy talán Carter látogatta meg őt Amerikából? Írjátok meg kommentben, kíváncsi vagyok nektek mi jutott eszetekbe!;) Xx.