Change. (Harry Styles) - Hungarian // befejezett

Negyvenkilencedik.

Ella szemszöge

Amikor leparkoltunk a házunk elé lehajoltam, hogy felvegyem a cipőmet, és mire készen lettem Harry már kinyitotta nekem a kocsiajtót.

A kocsi elejéhez vezetett, majd karjait a derekam köré fonta.

„Hívj amikor végeztetek, oké?" Puszilta meg az orromat.

Miután bólintottam lehajol hozzám és a derekamra téve kezeit megcsókolt. Az én kezeim a hajával játszadoztak.

„Szeretlek," motyogta az ajkaimra. „Történjék bármi, mindig te leszel az egyetlen lány, akit szerettem, és akit életem végéig szeretni fogok."

„Szeretlek, Harry," motyogtam vissza, és elhúzódtunk egymástól, de még mindig öleltük a másikat. Egy utolsó puszit adott az arcomra, majd homlokát az enyémnek döntötte és egymás szemébe néztünk. Végül adott egy puszit az orromra  és beszállt az autójába.

A szélvédőn keresztül egy mosollyal az arcán nézett rám, majd elindult haza. Az ajtót kinyitva bementem a házba, becsukva azt magam mögött. Az irányt egyenesen a szobám felé vettem, ahol megláttam Louis-t míg a falon lévő képeimet nézegette.

Lassan odmentem hozzá, majd hirtelen hátulról megöleltem, mire megugrott. Ráugrottam a hátára, miközben azon nevettem, hogy sikerült a legjobb barátomat megijesztenem.

„Na mizu?" Kérdeztem és ránéztem a képekre, amiket ő is nézett. Megláttam azt a képet, amin éppen Harrynek magyaráztam el, hogy mit jelent a 'szelfi' szó, miközben ő megnyomta azt a gombot, amivel meg tudta örökíteni a pillanatot, majd megkérdezte, hogy 'Mint például ez?'.

„Aiden engedett be, de később elmentek Melissával. Remélem nem baj, hogy-" félbeszakítottam.

„Dehogy baj," mosolyogtam, habár még mindig a hátán voltam, így nem láthatta a mosolyomat.

Odamente az ágyamhoz, majd egy kicsit lehajolt és ledobott magáról.

Odahúzta a táskáját az ágyhoz miközben én felültem és én is kivettem a könyveimet a táskámból, ahogyan ő is, majd kinyitottuk a könyveket a megfelelő helyen.

„Nem ez minden amiért jöttem," szemöldökráncolva néztem a fiúra, „valójában valamit el kell mondanom neked."

„Oh. Lényegében nekem is el kéne valamit mondanom neked."

„Kezd te," lassan bólintottam.

„Kérlek, ne legyél mérges," bólintott.

„Harryvel újra együtt vagyunk," mondtam csöndesen.

„Mi?" Szemöldökráncolva állt fel.

„Louis, kérlek," álltam fel én is könyörögve.

„Ne. Harry nem érdemel meg téged, Ella," és ezzel a mondattal kiment a szobámból mielőtt bármit is tudtam volna reagálni. Gyorsan utána futottam, de mikor kiértem az ajtón már a motorján ült és a bukósisakját vette fel.

„Louis!"

Nem figyelve rám hajott el, én pedig csak felsóhajtottam.

Visszamentem a szobámba, ahol elővettem a telefonomat és kikerestem Harry számát, hogy elmondjam neki: jöhet értem. Azt mondta, hogy kicsit késni fog, mert valami ügyet 'intéz', de én tökéletesen tudtam, hogy csak egy drogost fog szétverni. Sóhajtva feküdtem háttal az ágyamra, miközben türelmesen várakoztam.

*****

Harry még egy óra múlva se volt itt. A telefonom megcsörrent és amikor a kezembe vettem megláttam, hogy ismeretlen számról hívnak. Végül felvettem.

„Igen?"

„Ellát keresem," egy ismeretlen női hang szólalt meg a vonal túlsó oldalán.

„Én vagyok az. Megkérdezhetem, hogy kivel beszélek?"

„A kórházból hívom," amint a szavak elhagyták a száját éreztem, hogy elönt a pánik. „Mr. Tomlinsonnak balesete volt."

A levegő a torkomban akadt. „Micsoda?"

„Az úr azt mondta, hogy nem tudja kit kéne felhívnunk, így a legutoljára hívott számot tárcsáztuk, aki maga volt. Be tudna fáradni?"

„Persze, hamarosan ott vagyok."

Gyorsan felvettem a dzsekimet és a cipőimet, a telefonomat a zsebembe süllyesztettem és kisprinteltem az ajtón. Futólépésekben rohantam a legközelebbi buszmegálló felé, tekintve, hogy a kórház a város másik felén volt.

A telefonom újra megcsörrent, de nem foglalkoztam vele, túlságosan aggódtam Louis miatt.

Amint végre felszálltam a buszra vettem egy jegyet majd leültem, nem törődve a többi utassal.

A telefonom újra csörögni kezdett, viszont ezúttal elővettem és megnéztem ki hív. Harry neve villogott a kijelzőn.

„Szia," vettem fel.

„Ella? Hol vagy? Mi történt? Jól vagy?"

„Louis.." nem tudtam befejezni a mondatot.

„Ella, mi történt?"

„Szükségem van rád," suttogtam a hangszóróba.

„Ella, hol vagy?" Kérdezte, egy kicsit talán pánikolva.

De mielőtt válaszolni tudtam volna megérkeztünk a kórházhoz, ahol elsőként szálltam le a járműről. Berontottam a kórházba, és egyenesen a sürgősségire mentem.

A telefonom folyamatosan csörgött, de nem érdekelt, hagytam had csörögjön míg elértem az információs pulthoz.

Megpróbáltam magam annyira lenyugtatni, hogy beszélni tudjak. „Lou, Louis Tomlinson. Hol van?" Éreztem, hogy a könnyek elkezdtek lefelé folyni az arcomon.

„Sajnálom, de csak családtagok vagy közeli hozzátartozók mehetnek be."

„De valaki azt mondta nekem, hogy-"

„Hallotta, hogy mit mondtam, hölgyem," mondta a nő.

„A barátnője vagyok." A nő bólintott és elvezetett egy szobához.

Louis a kórházi ágyon ült, míg egy orvos a jobb kezét vizsgálta. Rögtön odamentem hozzá és megöleltem. Bal karjával visszaölelt.

„Sajnálom," szipogott, „csak mérges voltam, és-"

„Én sajnálom, az én hibám," motyogtam.

„Nem a te hibád volt, Ella. Ne gondold ezt."

„Jól vagy?" Kérdeztem és elkezdtem kutatni rajta valami maradandóbb sérülés után. Semmi komoly nem volt szerencsére, csak sebes volt egy kicsit az alsó ajka, míg néhány seb és karcolás volt a testén.

Visszahúzott egy ölelésbe, én pedig rögtön visszaöleltem.

„Jól vagyok," kuncogott azon, hogy mennyire aggódtam érte.

A telefonom megint megszólalt, én pedig letörölve a könnyimet az arcomról válaszoltam Harry hívására.

„Szia."

„Ella, kicsim, hol vagy? Idejöttem hozzátok, hogy elvigyelek, de nem vagy itthon."

„A kórházban vagyok," mondtam, és mielőtt bármit is kérdezhetett volna újra megszólaltam. „Louisnak volt egy balesete."

„Öt perc és ott vagyok. Szeretlek," mondta mielőtt letette.

És ahogy ígérte, öt percen belül tényleg itt volt. Bejött a szobába, én odamentem hozzá és megöleltem. Védelmezően zárt karjai közé, míg arcát a nyakamba rejtette el. 

Következő rész: 50 csillag és 5 komment után!!!  All the love as always, xx.