Change. (Harry Styles) - Hungarian // befejezett

Hatvanhatodik.

Ella szemszöge

Gyorsan kimentem az ajtón, beültem a kocsiba, és a 'házam' felé vettem az irányt. Amikor megérkeztem, és észrevettem, hogy Louis motorja még mindig ott áll a ház előtt, felsóhajtottam. Kiugrottam a kocsiból, eközben pedig a könnyek oktalanul folytak lefelé az arcomon. Beléptem a házba, mivel a bejárati ajtó nem volt becsukva, majd egyenesen a háló felé vettem az irányt, mivel tudtam, hogy ott lesz, miközben a ruháimat hajtogatja.

És amikor az ajtóhoz értem, pontosan ez a látvány fogadott.

„Azt hiszed ilyen könnyen lerázhatsz, Tomlinson?" Nem értem, hogy miért lett hirtelen ilyen jó kedvem, de élveztem jelen pillanatban. Összefont karokkal támaszkodtam az ajtófélfának, mikor is ő összezavarodott arccal nézett rám.

„Én nem-"

„Oh, gyere ide," mondtam, és ahelyett, hogy megvártam volna míg ő ér oda hozzám, én is elindultam felé, így félúton találkoztunk, és megöleltük egymást. Hosszú ideig ölelkeztünk, majd elhúzódtunk a másiktól.

„Sajnálom," sírtam, mire ő elmosolyodott.

„Minden oké, Ella, minden oké."

Úgy döntöttünk mindketten, hogy ezt ennyiben is hagyjuk, nem volt kedvünk veszekedni a másikkal. Bár tudtam, hogy Louis úgysem ment bele volna egy vitába, és rám hagyta volna a dolgot. Azt is eldöntöttük, hogy itt kell maradnom, nos, legalábbis én döntöttem ezt el, mivel nem tudnék úgy viselkedni vele, ahogy azt tettem, és ezáltal meg is akadályozzuk azt, hogy még több bonyodalom keletkezzen köztünk. Abba is belementem, hogy néha azért ott alszunk a másiknál, tudva azt, hogy úgysem tudnék minden egyes nap egyedül lenni.

„Menjünk aludni, nem?" Egyetértően bólintottam. Louis általában pizsiben alszik, de mivel most nincs nála így levette a felsőjét, és tudtam, hogy úgysem kérne egyet kölcsön az ő ruhái közül. Mindketten kényelmesen elhelyezkedtünk az ágyon, az arcomat Louis nyakában rejtettem el, a karjai körülöttem, az enyéim pedig a mellkasán helyezkedtek el. Mielőtt becsuktam volna a szemeimet, felnéztem rá és elmosolyodtam.

„Viszont," kezdte, „szeretnék kérdezni valamit."

„Bármit," vigyorodtam el még mindig csukott szemekkel.

„Van egy olyan dolog, a suliban, jövőhéten. Egy tánc-"

„Louis.."

„Barátokként."

„Nem arról van szó, csak nem tudom, hogy készen állok-e egy ilyen szociális dologra.."

„Kérlek, El. Megígérem, hogy jó móka lesz. És már lényegében a jegyeket is megvettem, szóval.."

Elvigyorodtam a kitartásán. Nem akartam menni, de Louis boldoggá szeretném tenni. Mindent megtesz annak érdekében, hogy jól érezzem magam, és ideje volt ezt viszonoznom. Így bólintottam egyet, amire ő elmosolyodott, majd végül tényleg hagytuk, hogy elragadjanak minket az álmaink.

Talpig fehérbe voltam öltözve, a kezemben egy csokor virág volt, miközben a szobában járkáltam körbe. Amikor belenéztem a tükörbe, a fátyol ott volt a hajamban, miközben legbelül arra készítettem fel magam, hogy percek kérdése és el kell hagynom ezt a szobát.

Egy halk kopogás hallatszódott az ajtó felől, majd miután mondtam, hogy bejöhet az illető, az ajtó kinyílt és apa jelent meg.

„Ella, már csak rád várunk. A koszorúslány és vőfély most sétálnak be," mondta, mire bólintottam, majd mély levegőt véve kimentem a szobából. Belekaroltam apuba, majd vártam, amíg az a tipikus dal meg nem szólal, jelezve azt, hogy én jövök.