Ő nem olyan! ✅

Message 11

Friss krumpli és zsír szag terjeng a helységben. Eltart néhány másodpercig,míg realizálom,hogy mégis hol vagyunk. McDonald's. Nem tudom,hogyan sikerült végig bambulnom az utat,úgy,hogy sértetlenül megúsztam. Elkalandoztam a gondolataim között,melyek a mellettem lévő személy körül keringtek. Tanácstalan vagyok,hogy mit tegyek. Hagyjam,hogy egy ILYEN srác egy magamféle lánnyal járassa le magát vagy távozzak angolosan. Az előbbi rendkívül boldoggá tenne,a másik pedig biztosan összetörne. Úristen! Most ez komolyan a saját gondolataim ?Vagy Dani még arra is képes,hogy manipulálja a azokat?
-Hahóóó-dörmögi azon az isteni hangján közel a fülemhez.
-Mi?-kapom felé a fejem,aminek hatására arca elképesztően közel kerül enyémhez.  Érzem leheletét ajkaimon, tekintetünk egybeforr,és képtelen vagyok másfelé nézni.
Megbabonáz.
-Azt kérdeztem, hogy mit szeretnél enni?-kérdezi lassan,tagoltan,mindvégig a szemembe nézve. Erősen koncentrálnom kell,hogy megértsem a szavakat,melyeket csókolnivaló ajkain ejt ki.
-Igazából...-kezdem rekedtes, számomra is ismeretlen hangon. Halkan megköszörülöm torkom,melyben hatalmas gombóc ül.-Nem vagyok éhes.
-Akkor minek jöttünk ide?-nevet fel,kivillatva gyönyörű fogsorát.
Uramatyám.
-Én nem tudom. Csak téged követtelek-vonom meg a vállam zavartan.
-Hmm bébi-kacsint rám vigyorogva.-Máshova is követhetnél.
-Szörnyű vagy-rázom meg a fejem. A kijárat felé veszem az irányt,mielőtt észrevenné ajkaimon bujkáló mosolyt,mely elárulná,hogy igenis tetszenek ezek a pimasz beszólásai.

-Akkor most merre?-rakja zsebre kezét és lazán felém fordul. Rá kell harapom a számra,hogy nehogy kicsusszanjon az a válasz,ami legelőször eszembe jutott. Elfordulok,mintha csak a kérdésen gondolkodnék,az igazság viszont az,hogy a zűrzavart próbálom lerendezni a fejemben. Képtelenség,hogy bedőljek egy ILYEN srácnak.Nem szabad. Csak én jönnék ki belőle rosszul. -Tudom már!
Hangja villámcsapásként érve ráz vissza gondolataimból.
-Szóval?-nézek rá érdeklődően.
-Kövess!-utasít kacsintva,bujkáló vigyorral. Az utalást egyszerűen lehetetlen nem észrevenni, ezer százalék,hogy csak a benn elhangzott párbeszédünk hatására fejezte ki magát így. Jajj,hogy ezt meddig hallgatom tőle.
Szemforgatva követem őt a hosszú járdán,szlalomozva az emberáradat között. Fogalmam sincs mi veszi rá az embereket,hogy ilyen időben kinn tartózkodjanak.
-És amúgy-szólalok meg megtörve a számomra kínos csendet. Dani meglepve néz rám,gondolom nem számított rá,hogy beszélgetést kezdeményezek. Igazából még magam is meglepődtem,de hát nem viselem jól a csendet.
-Igen?
-Valójából fogalmam sincs. Csak idegesített a csend-vallom be váll vonva,mintha semmiség lenne. A bennem levő nő durcásan, csalódottan néz rám. Ez van bae!
-Ez aranyos-nevet fel.
-Ha neked ez aranyos elég érdekes szerzet lehetsz-nézek rá furán. Mondtam után még jobban nevetni kezd,amit egyáltalán nem értek.
-Bírom a humorodat-karolja át a vállam.
-Most nem is vicceltem-értetlenkedek, miközben próbálok nem arra gondolni,hogy úgy megyünk mint egy szerelmespár.
-Épp ez az. Észre se veszed,de belepusztulok a vicceidbe-magyarázza.
-Hát te hülye vagy!-zárom le ezt az értelmetlen beszélgetést.
-Lehet. De így szeretsz-vigyorodik el. Pontosan! Vagyiiiis....úristen nem!
-Elég bátor kijelentés ez ahhoz képest,hogy csak max egy órája ismerjük egymást.
-Egy óra,egy év. Ugyanaz-vonja meg a vállát. Visszafogathatatlan nevetés szalad ki ajkain közül.
- Egészen biztos vagyok benne, hogy van különbség a kettő között.
- Világosíts fel!-villantja rám vigyorát. Egyből megértem a mondat kétértelműségét,de figyelmem kívül hagyom és a fejemet törve gondolkozok.
-Hát mondjuk gondolj arra,hogy egy sivatagban kell sétálnod. Melyik jobb az egy óra vagy az egy év?
Maga elé bámulva lépdel,jó néhány percig meg se szólal. Magamban már elkönyvelném, hogy igazam van,amikor hirtelen felém kapja fejét. Kissé összerezzenek a mozdulattól,amit ő csak egy mosollyal elintéz, majd lelkesedéssel a szemében megszólal:
- És mi van akkor,ha az én azt az egy órát egy évnek érzem?
Megtorpanok,némán bámulok arcára, hátha felfedezek bármi olyat,ami arra utal, hogy csak szívat. De nem, én pedig megállíthatatlanul röhögni kezdek. Emberek jönnek belém,mégsem tudom abbahagyni. Szemem összehúzva nevetek, lényegében a semmin.  Hisz nem is mondott semmi vicceset. Amikor ez tudatosul bennem,befejezem a kacagást.
-Uhh.. izéé..bocsii.
-Ja,nem gond-von vállat lazán, és zsebretett kézzel fordul le jobbra. Kínosan érezve magam követem,végtagjaim esetlenül lógnak mellettem,nem tudok mit kezdeni velük,így csak lóbálom őket.- Tetszik,amikor nevetsz-Hangja halk,először nem is értem,amit mond,de amint felfogom körbenézek,hátha valaki másnak mondta. Azonban az utcán három méteres körzetünkben nem tartózkodik senki sem.- Neked mondtam.
-Én..umm...-motyogok. Füleim égni kezdenek és ebből már tudom, hogy a fejem egy paradicsomra hasonlít leginkább. Nyelvem végig futottam alsó ajkamon,hogy ne érezzem olyan száraznak, és valami elfogadható,cseppet sem kínos választ keresek.
-Úristen-sziszegi fogai közt. A hang,amin mondja teljesen meglep. Soha nem hallottam ennél mélyebb, mégis ilyen elképesztően szexi hangot. Szívem meglódul, és ijedten veszem észre, hogy valami lüktetni kezd,aminek nem kéne.
-Mi az?-kérdezem elfúló hangon. Nem vagyok benne biztos, hogy meghallotta,mert a felkarom megragadva húz be egy kicsit sötétebb helyre. Nem nevezhető  egy sikátornak,inkább csak eldugottabb résznek, ahova az autósok nem igen látnak be, a járdán pedig nem sok ember mászkál, szóval elég csendes és...meghitt.
Bámul. De nagyon. És már kezdek zavarba jönni,de nem szólok neki,mert így legalább én is feltérképezhetem arca minden pontját. Észreveszek a homloka szélén egy apró,párcentis heget. Valamiért a tipikus háborús filmek jutnak eszembe és akaratlanul látom  magam előtt a képet,ahogy ő megsebesül,én pedig szipogva ápolom. Hihetelen, hogy ez egy apró hegről jut eszembe. Ajkamba harapva próbálom visszatartani a vigyorom. Ígyis elég hülyének nézett már.
-Umm-nyög fel halkan. Tágra nyílt szemekkel nézek rá. Lehunyja szemét,majd amikor kinyitja tekintete már közel se olyan barátságos mint volt. Némi férfi vágyat veszek észre benne,bár lehet, hogy csak bemesélem magamnak. Ettől eltekintve megrémülök, és még egy apró sikkantás is kicsúszik a torkom,amikor teste az enyémhez csapódva szorít a falhoz. Ágyékát nekem nyomja, és ekkor szakad el a cérna. Könnyeim utat engedve maguknak futnak végig arcomon,szívem rettentően gyorsan ver,és lihegve veszem a levegőt. Félek.
-Megőrülök, ha az ajkadba harapsz-dörmögi fülembe. Most már közel sem tartom olyan szexinek a hangját,mint nem olyan rég.
-Kérlek...-nyöszörgöm oldalra fordítva a fejem. Úgy érzem,mintha végtagjaim megdermedtek volna, és torkomat valami erős marok szorongatná, így semmi esélyem segítséget hívni. Csak állok ott tűröm, hogy nyakamhoz hajolva ajkait rányomja a bőrömre. Nem akarom,hogy megerőszakoljanak! Magamban imát mormolok,pedig soha nem voltam nagy hívő ember, de most piszkosul félek. Mozdulatai kicsit sem arról árulkodnak, hogy csak azt akarja utánozni, ahogy a romantikus filmekben szereplő színészek ehhez hasonlót tesznek szerelmükkel. A távolban sziréna hang csendül fel, és ez az én megmentőm. Hirtelen távolodik el tőlem,levegőért kapok és kicsit meggörnyedek.
-Úristen, Vivi-motyogja,kezeit fejéhez emeli és bocsánatkérően néz rám.Egyszerűen nem tudok úrrá lenni szívem dübörgésén a fülemben és gondolataim felett,melyből jelenleg millió futkos a fejemben. Egy dologot azonban biztosan tudok. El kell tűnnöm innen!
Lábaimat gyorsan kapkodva futok el arról a helyről, amely örökké kísérteni fog, attól a fiútól, akivel soha többé nem akarok találkozni...