Ő nem olyan! ✅

Message 21

Mindig is tudtam, hogy az emberek kegyetlenek, hogy nem érdekli őket az, hogy mi van másokkal, amíg nekik teljesen jó, hogy akár átgázolnak rajtad, csak mert nekik ez vicces és nincs jobb dolguk. Megszámlálhatlan alkalom volt, amikor mindezt megtapasztaltam,  könyörgöm, pont egy ilyen ember mellett nőttem fel. Mindegyik kiszakított egy darabkát szívemből, ezáltal az egyre kisebbé vált az éve során.

Aztán jött Dani.

Ő volt az, aki még azelőtt férkőzött be szívembe, hogy megakadályozhattam volna. Nem tudtam ellene tenni, és talán nem is akartam. Napok alatt sikerült összeforrasztania meggyötört lelkem, és elfoglalnia annak teljes egészét.

Hittem benne.

Az első csókom adtam neki.

Pedig végig éreztem, hogy valami nincs rendben. Az egyetlen, amikben még sosem csalódtam, azok a megérzéseim, ennek ellenére folyamatosan ellent mondtam nekik - mint most is.

Remegő lábaim feladják a harcot, erőtlen testem a földre kényszerítik; fenekem találkozik a kemény padlóval. Fulladozva kapkodok levegőért, azonban ez lehetetlennek bizonyul. Torkom keserű érzés szorítja össze, majd kínkeserves zokogás áraszt el. Hajamba markolva próbálom kiverni fejemből a kék szemű srácot-mindhiába-,hajhagymáim kegyelemért sikoltoznak.

Sírásom hosszú percek múlva hal csak el, bizonyára csak azért, mert könnycsatornáim kiszáradtak. Mellkasom fájdalmasan szúr, szívem helyén egy hatalmas, üres lyuk tátong, lelkem a földön hever, mint egy darab szemét, melyet már rengetegszer megtiportak.

Lassan, izmaim erőltetve felkúszok puha ágyamra, melyen apró gombóccá gömbölyödök a takaró alatt. Magyarázatot keresek, hogy el tudjam hitetni magammal, ez nem az, aminek látszik. Dani nem akar átverni és nem csak egy "terv" miatt van velem. Azonban semmi elfogadható érvet nem találok. Két esetleges lehetőség fordul meg bennem; Dani mellettem még egy lányt fűz, hogy sikerüljön elérnie valamit az ismeretlennel, vagy én vagyok az, akit csapdába akarnak csalni. Egyik se jobb.

De ki lehet az ismeretlen?

Biztosan egy srác a sulimból, azok közül, akik naponta piszkálnak vagy egy ismerős a múltból, esetleg a jelenből.

Végre egyszer miért nem lehet minden jó?

*~*~*~*~*

  A csengő hirtelen hasít bele a ház csendjébe, kiránt gondolataimból és egyben halálra rémiszt. Egyesével helyezem lábaim a padlóra, melyen még mindig ott pihen Dani mobilja. Gondolkodás nélkül kapom fel; felnyitom és elképesztő gyorsasággal írom ki egy lapra az ismeretlen telefonszámát. Egyszer biztos hasznát veszem. A lapot a fiókomba süllyesztem, hogy mindenképp megtaláljam, és véletlenül se a kotnyeles húgom.
Ismét megszólal a csengő, egészen a bejárati ajtóig szaladok. A kilincsre helyezem kezem, és lenyomom azt. Szemem elé tárul Dani kifogástalan kinézete. Átöltözött, egy fekete farmer takarja el hosszú lábait, míg felsőtestét egy fekete, kapucnis pulcsiba bújtatta, melyet piros betűkkel egy felirat díszít. Vállán egy Adidas sporttáska lóg, edzeni mehet.

- Hát te? - tetetek meglepődést, pedig tudom, hogy a telefonjáért jött.

- Nálad maradt a telefonom - von vállat lazán egy apró mosollyal. Közelebb lép hozzám, derekamért nyúl és magához ránt. Szívverésem természetesen ismét felgyorsul közelségétől, viszont agyam villogva vészjelzéseket ad.

- Hozom is - bújok ki karjai közül, kitérve csókja elől.

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyet teszek.