Ő nem olyan! ✅

Message 28

Ha valakit szeretünk, méghozzá nyíltan és mélyen, az teljesen sebezhetővé tesz. Érzelmeink terítékre kerülnek, és teljesen kitárulkozunk a másik előtt. Vannak esetek, amikor ez a fajta nyíltság ellenünk fordul, sebeket okoz, például, ha az érzések nem kapnak viszonzást. Azonban az én esetem szerencsére pont ellenkező; szeretetem párt talált - nem is akármilyet. Esélyt kaptam arra, hogy átélhessem milyen a felém irányuló szerelemben fürdőzni, nem gondolni a rosszra, csupán élvezni minden pillanatot, melyet ez a fiú bearanyoz. A fiú, aki csókjával egyszerre bénít le és pörget fel, akinek puszta jelenléte megrészegít, akinek egyetlen szava bizsergéssel áraszt el.

Elfeledkezem szinte mindenről, csak hajamat csavargató ujjaira, és halk szuszogására figyelek. Nem beszélünk, a csönd kellemesen körülvesz minket, de egy pillanatra sem hagyjuk a másikat eltávolodni; valaminknek mindenképp össze kell érnie.

- Azon gondolkoztam - töri meg a csendet mély hangjával Dani.

- Igen? - fordulok felé az ágyon, így szembe kerülök vele. Csípőmre helyezi nagy tenyerét, és kicsit közelebb húz. Térdem combjai közé dugom, kezemet pedig mellkasára teszem. Kérdőn nézek szemébe, várom, hogy befejezze gondolatmenetét: - Na?

- Ja, nem tudom. Csak meg akartam szólalni - válaszolja, mire elkuncogom magam. - De tekintve, hogy ez a póz sokkal jobban tetszik, nem bánom, hogy így tettem.

- Ha azt mondod forduljak meg is megfordulok - nevetem el magam.

- Lényegtelen. Az a lényeg, hogy így ismét láthatom a gyönyörű arcod - vigyorog rám. Fülig pirulok. - És azt, ahogy elpirulsz miattam.

- Hagyjál! - takarom el az arcom zavartan.

- Nyaa - nevet fel. Elveszi a kezét oldalamról, és megpróbálja lefeszegetni ujjaimat.- Édesem - szólít meg.

- Hmm?

- Elvennéd a kezed? - kérdezi. Hangjából kihallom mosolyát, ez vesz rá arra, hogy teljesítsem kérését - ez tart úgy két másodpercig. Amint meglátom kaján vigyorát, és csillogó szemeit, ismét elrejtem vörös arcom, csak most a nyaka és álla közti résbe. Jellegzetes illata azonnal bekúszik orromba, megtölti érzékszervem, és elveszi az eszem (lassan hozzá kéne szoknom ehhez). - Még mindig nem a legjobb, de azért ezt is igazán élvezem.

- Tudod mit imádok benned annyira? - dörmögöm eltorzított hangon.

- Tökéletes külsőm és szerény személyiségem? - kérdez vissza. Felhorkanok, mire tenyerét fenekemre vezeti, eléri a kívánt hatást; belém folytja gúnyos megjegyzésem. - Na elmondod végre, vagy hagyod, hogy én találjam ki, hogy a megannyi jó tulajdonságaim közül melyik fogott meg téged annyira?

- Elképesztő vagy - röhögök fel. - Egyébként arra gondoltam, hogy mindig olyan szépen fejezed ki magad.

- Mi? Nem is - ellenkezik.

- De. És ez tök jó. Nem sok olyan focistát ismerek, aki laza, mégis lehengerlően tud fogalmazni - vallom be.

- Ne becsüld le a focistákat! - kel sorstársai védelmére. Édes.

- Nem becsülöm le őket, hiszen a legjobb barátom is az - magyarázkodok. Eszembe jut Márk, akivel kapcsolatom most nem a legfényesebb, mindenképp beszélnem kell vele. - Csak sokan nem épp...hmm a legokosabbak. De határozottan tetszik, hogy te nem tartozol közéjük - apró puszit nyomok a nyakán kidagadó érre. Halkan beszívja a levegőt, mire hátrabiccentem a fejem.

- Nekem te tetszel határozottan - súgja a tekintetem fogva tartva.  Közel hajolok, és újabb puszit hagyok a nyaka és az állkapcsa közti lyukban, hirtelen ötlettől vezérelve gyengéden megszívom. Fenekemen pihenő keze megfeszül, ezáltal megmarkolja azt.