Ő nem olyan! ✅

Message 14

- Nem csinálhatod ezt!- hangzik fel húgom kissé türelmetlen hangja. A nappaliban ülünk a tévé előtt, amiben nagy, közös kedvencünk, az Agymenők egyik része megy. Dani úgy negyed órája ment el, azóta nem szólaltam meg, Jázminnak se magyaráztam meg semmit, nem is kérdezett-eddig. Próbáltam belegondolni abba, hogy mekkora hibát követtem el, és rájöttem, hogy kibaszott nagyot, de furamód ez most ebben a pillanatban semennyire sem izgat.- Nem ülhetsz itt csendben a történtek után.

- Miért? Mi történt?- mosolyogtam rá,imádom húzni az agyát. 

-Hogy mi?-fújtat idegesen.- Az babám, hogy itt volt egy fiú, aki olyan jól néz ki, hogy lekörözi Harry Stylest, és sírt. Nem nehéz összerakni az elhangzottak alapján, hogy ő nem csak az egyik idióta haverod, szóvaaal- csettint nyelvével, majd rám vigyorog.- Ki ő? Mi a neve? Honnan ismered? Miért sírt?

- Ő Dani-válaszolom meg és szemeim előtt ismét feltűnik a srác elképesztő kinézete. - A netről ismerem...Azért sírt, mert...az igencsak hosszú és bonyolult.

-De most már minden rendben,ugye?- kíváncsi és aggódó tekintettel fürkész.

- Igen, azt hiszem.

- Járni fogtok?- vigyorodik el, miközben bal szemöldökét fel-le mozgatja viccesen, ettől mindig nevetnem kell.

- Nem-mosolyodok el szomorkásan.- Nem fogunk járni.

-Hogy mondod?- kerekednek el szemei és még száját is eltátja, hogy hatásosabb legyen döbbenete. Egy igazi színész a húgom.- Hogy érted, hogy nem fogsz összejönni egy ILYEN sráccal, aki láthatóan odáig van érted.

- Épp ez az. Ő egy OLYAN srác, míg én...hát én vagyok. Ezzel mindent elmondtam.Meg amúgy se tetszik nekem, meg én se neki.

-Te egy idióta vagy!- kiált fel, amitől összerezzenek. Nevetve megcsóválom fejemet.- Vivi, én láttam, hogyan néz rád és azt is, hogy hogyan megváltozol, mikor róla beszélsz. Amióta elment bárgyú mosollyal az arcodon ültél itt olyan csillogó szemekkel, hogy azt hittem beleborult egy tégely csillámpor. Szóval ne próbáld bemesélni nekem, főleg nem magadnak, hogy ti nem egymásnak vagytok teremtve.

Zavartan beletúrok hajamba, majd nagyot sóhajtva eldőlök a kanapén.  Átgondolom szavait, és akaratlanul leragadok annál, hogy szerinte ÚGY nézett rám, reménnyel tölt el, mert hiába tagadom tényleg bejön. De hogy ez lehetne-e több barátságnál, abban nem vagyok biztos.

-Félek-szólalok meg halkan.- Te is tudod, hogy rohadtul ragaszkodó vagyok. Mi van akkor, ha beleszeretek?

- Ezt úgy mondod, mintha baj lenne.

-Az is-vágom rá talán kissé túl hevesen. - Vagyis...Félek, hogy beleélem magam, aztán egyszer csak jön egy másik lány, akik szebb nálam-márpedig sok ilyen akad- és otthagy érte,érted?

- De, Vivi - csóválja fejét kissé szomorúan.- Én nem értek ehhez a kapcsolatos dologhoz, de úgy gondolom, hogy ez a veszély bármelyik másik fiúnál fenn állhat.Egyszerűen nem engedhetem meg, hogy elszalassz egy Dani-féle fiút csak azért mert túl agyalod a dolgokat.

- Gáz, hogy az öt évvel fiatalabb húgom jobban ért a szerelmi ügyekhez - nevetek fel, mire ő is elvigyorodik.- Nem engedem, hogy több romantikus filmet vagy sorozatot nézz!

- Rendben, kössünk alkut!- hajol felém bizalmasan, halkabbra véve hangját, mintha félne, hogy bárki is meghallja. Tekintve, hogy ketten vagyunk itthon, ez képtelenség, de azért én is közelebb hajolok. - Én kevesebb sorozatot nézek, nehogy a végén még okosabb legyek nálad. Ha...-emeli fel mutatóujját.-...végre egyszer nem agyalod túl ezt a Danis ügyet, hanem megpróbálod élvezi. És ne gondolj arra, hogy mi lesz a végkifejlet!