Ő nem olyan! ✅

Message 29

- Hát itt meg mi a fasz van?

Dani megjegyzése után megszólalni sincs időnk; Márk itt terem, és máris döbbenten kér számon a történtekről. A kérdésre minden bizonnyal én tudnék a legkevésbé választ adni, amióta Dani és Ádám beléptek az életembe minden hihetlen gyorsan történik, és akaratomtól függetlenül. Csak sodródom az árral vagy mi.

- Ez egy jó kérdés, haver - nevet fel gúnyosan Dani. Nem szeretem, amikor ilyen lekezelően viselkedik, de már rájöttem, hogy ez csupán védekezés; nincs irányítása a dolgok felett, nem ő a főnök, így megpróbálja az tetetni, hogy nem is érdekli.

- Nem vagyunk haverok - dörren rá azonnal Márk, ezáltal a két fiú gyilkos tekintettel bámulja egymást, szinte már érzem a tesztoszteron szagát.

- El se kezdéjetek ezt a "ki-pisil-messzebb" versenyt! - szólok közben fáradtan hangon.

- Felesleges. Úgyis én - kontrázna azonnal Márk.

- Mondom ne - szakítom félbe idegesen. Bűntudatosan bólint egyet, de nem tudja kihagyni a következő szúrós nézést, amit a másik két emberre vet. Úgy érzem ez hosszú lesz. - Inkább menjünk be!

Némán követnek, útközben megválnak kabátjaiktól és cipőjeiktől, majd a nappaliban foglalunk helyet. Levágódom a kanapéra, Dani mellettem helyezkedik el úgy, hogy combjaink egymáshoz simulnak. Szívverésem kihagy egyet. Márk az egyik, míg Ádám a másik fotelba ül le. Bátyám egy kicsit feszülten néz körül, megeshet, hogy emlékei záporában ázik épp el, vagy csak furcsa neki ismét itt ülni, mindenesetre elég rosszul érintheti, megfeszülő izmai legalábbis erről árulkodnak.

- Na szóval, mit keresnek ők itt? - szegezi hozzám Márk az első kérdést. Úgy ül, mint egy fenyegetőnek szánt apuka, aki a lányát akarja megdorgálni. A gondolattól nevethetnékem támad.

- Hát umm...Dani már eddig is itt volt, Ádám meg... csak hirtelen megjelent - tárom szét kezeim.

- Beszélni akartam - válaszolja meg a kimondatlan kérdést Ádám. Már szólásra nyitom a szám, hogy reagáljak valamit, amikor Márk felkiált:

- Miii? - Dühösen váltogatja tekintét köztem és Dani között. - Mi az, hogy Dani már eddig is itt volt?

- Az, hogy itt voltam - forgatja meg szemeit a fiú.

- És mégis mi a faszért? - csap a combjaira Márk.

- Akkor jövök át a barátnőmhöz, amikor akarok, nem?

Dani kijelentése egy fajta érzelmet vált ki mindhármunkból; színtiszta döbbenetet. Légzésen nehézzé válik, és szívem nagyon, de nagyon gyorsan kezd el verni. Uramatyám! A barátnőjének hívott. A barátnőjének.
Márk nem osztozik az örömön, hanem azonnal kiabálva közli véleményét, mely röviden annyi, hogy Dani ne merjen a barátnőjének hívni, mert véletlenül betalál mosni neki egy olyat, hogy nem köszöni meg.

- Márk, fejezd be! - szólok rá, mikor egyre dühösebbé válik, és kezd elfajulni a dolog. - Kérlek! - teszem hozzá, mire láthatóan elnyugszik egy kicsit.

- De csak miattad - fonja össze karjait durcásan. - A másik kettőt még mindig megvetem.

- Ne legyél gyerekes, és ne nehezítsd meg ezt az egészet! - kérem felé dőlve. - Ők ugyanúgy az életem részei, mint te, és ha másért nem, legalább miattam próbáld meg elfogadni őket, kérlek! Nekem fontosak - mondom ki azt, ami először az eszembe jut. Márk pár pillanatig némán gondolataiba merül, majd sóhajtva bólint egyet.

- Rendben.De ugye... Mi jók vagyunk? - kérdezi félve.

- A legjobbak - mosolygok rá. Gyorsan felpattanok, és az ölébe zuhanva szorítom magamhoz. - Nagyon szeretlek! - súgom a fülébe halkan, mire még erősebben von mellkasához.