Ő nem olyan! ✅

Message 7

2016.október 30.vasárnap 20:35

Kristóf🐔: Sziaa Bébi 😍
Me: Sziaa Kiki 🙈
Kristóf🐔: Mit csinálsz? 😉
Me: Zenét hallgatok 😊 te?
Kristóf🐔: Tévézek 😁
Kristóf🐔: Felhívhatlak? 😉
Me: Mi?Miért? 😮
Kristóf🐔: Kiváncsi vagyok a hangodra ☺️ És így talán elhiszed hogy nem vagyok pedofil 😏
Me: Rendben 🙄

Kristóf🐔 hívja Önt a Viber alkalmazáson keresztül.

  Heves szívdobogással bámulom a kezemben rezgő és világító telefont .Mutatóujjam a két választási lehetőség fölött lebeg,végül egy hirtelen jött érzés hatására rányomok a zöld ikonra.A számláló azonnal elindul,így gyorsan a fülemhez emelem a készüléket,melyből abban a pillanatban meghallom kissé érdes hangját:
-Háló?-A karomon lévő apró szőrszálak égnek merednek,arcomra pedig levakarhatatlan mosoly ül ki.Elképzelem a hanghoz tartozó alakot,akiről csak annyit tudok,hogy szőke hajú és kék szemű.Épp arról álmodozom,hogy milyen lehet az arca,amikor több dologra is rájövök.Itt fekszem és egy olyan emberre gondolok,aki számomra ismeretlen-csak néhány üzenetváltásnyi információm van róla-miközben Ő jelenleg vonalban van.Amint eszembe jut,hogy Ő a válaszomra vár,elemelem a telefont a fülemtől és rápillatok a kijelzőre,hogy megnézzem mióta tart a hívás.00:23.Aprót sóhajtok,miközben kihangosítom a telefont és a mellkasomra helyezem.
-Szia!-szólalok meg.
-Na végre!-sóhajt fel.A háttérből meghallom a tv zajait.-Már azt hittem,hogy megszívatsz.
-Dehogy.Csak...rossz volt a net-improvizálok.Azt azért mégsem mondhatom,hogy "bocs épp rólad álmodozom".
-Okés.Megkérhetlek valamire?
-Persze.De mire?
-Lehallkítanád a zenét?Tudom,hogy a Stressed Out rettentően jó szám,de alig hallom tőle a gyönyörű hangod.
-Uuuh egy pillanat-fogom meg a Hifihez tartozó távirányítót és lejjebb veszem a hangerőt.-Így jó?
-Tökéletes...akárcsak te.
-Jajj-nevetek fel és paradicsomvörösre pirulok.
-Most már hiszel nekem?
-Igazából előfordulhat,hogy a hangod a korodhoz képest fiatalabb.Sőt akár hangváltoztatót is használhatsz,mint egy profi-akadékoskodok mosolyogva.Ez már rég nem arról szól,hogy hiszek-e neki vagy sem,csupán csak szórakozók vele.
-Te lány!-nevet fel,rajtam pedig villámcsapásszerű borzongás fut végig.-Imádom,hogy ilyen okos vagy!
-Valakinek annak is kell lennie.
-Ez egy burkolt célzás volt?
-Nem tudom mire gondolsz-Szinte önkéntelenül biggyesztem le ajkaim,bár tudom,hogy Ő ezt a vonal végén úgyse látja.
-Hajh...Nehéz eset vagy-dörmögi mély hangján.Már meg sem lepődöm azon,hogy karom ismét libabőrbe burkolózik.
-Meglehet.
-De ez tetszik.Legalább nem olyan vagy,mint a mai lányok többsége,akikre,ha csak rámosolygok máris bármit megtennének.
-Aztaaa-nyújtom el a szó végét egyhe gúnnyal.-Ennyire elbűvölő mosolyod van?
-Óóó,bébi!Elképzelni se tudod mennyire-Hangja játékosan cseng,azonban a mondat vége csak másodpercek múlva ér el agyamig.Lefoglal az ahogy ki mondta,hogy "bébi".Szívem olyan gyorsan ver,hogy attól félek kiugrik helyéről.Arra próbálom fogni testem viselkedését,hogy Ő az első  olyan fiú,aki..khm..udvarol(?) nekem.
-Egoista-nyögöm ki.
-Valakinek annak is kell lennie-utánoz lányos hangon,mire kitör belőlem a nevetés,aztán Ő is nevetni kezd.
-Mit csinálsz holnap?
-Öhmm...igazából nem tudom-válaszolok.-De miért?
-Gondoltam találkozhatnánk-közli úgy,mintha valami apróság lenne.
-Öhmm...izéé..
-Persze,ha csak van kedved.
-Miért akarsz velem találkozni?-értetlenkedek.
-Egyrészt azért,mert bírlak. Másrészt pedig még mindig kiváncsi vagyok,hogy hogyan nézel ki.
-Értem-suttogom.Heves rémület fog el,ha arra gondolok,hogy szemtől szembe kell vele állnom és összefüggően beszélni.
-Valami baj van?
-Nem..nincs-hazudom.
-Azt hittem,hogy megbeszéltük már,hogy nekem nem tudsz hazudni.
-Én nem...-kezdem,de torkomon akadnak a szavak.
-Na és akkor most szépen elmeséled,hogy mégis miért lettél hirtelen ilyen furcsa.
-Félek!
-Mitől,manó?-lágyul meg a hangja.
-Hogy totál hülyét fogok csinálni magamból előtted.
-Jajj,édesem-nevet fel halkan.-Ettől nem kell félned.
-De igen. Te tuti,hogy helyes vagy és magabiztos,én meg egy krumpli.És akkor tök hülyén fog kinézni,mert...
-Manó-szólt közbe,viszont én túlságosan elmerülök a magyarázásban így meg sem hallom.
-...hülyének fognak téged nézni,hogy miért mászkálsz egy..
-Viviii-kiáltja a telefonba.
-Mi?Ja...bocs
-Na végre,hogy abbahagytad-sóhajt fel.-Na szóval...bolond vagy!
-Mi van?Miért?-ráncolom össze homlokom.
-Honnan vetted azt a hülyeséget,hogy te egy krumpli vagy?
-Öhmm...
-Felejtd ezt el!Engem nem érdekel,hogy hogyan nézel ki,sem az,hogy mit gondolnak mások.
-De te mondtad,hogy kiváncsi vagy hogy nézek ki...-akadékoskodom.
-Jajj!De én nem úgy gondoltam.Mert biztosan megfogom nézni a seggedet,de nem érdekel se az,ha deszka,se az,ha nagy. Elsősorban nem a testedre vagyok kiváncsi...
-O..oké..-dadogom.
-Mi oké?
-Oké..találkozzunk-csúszik ki a számon.
-Mi? Most tényleg?
-Teljesen komolyan-húzom mosolyra ajkaim,miközben szívdobogásom másodpercenkénti száma ismét az egekbe szökik.
-Úristen! Te lány!-nevet fel hihetetlenül édes hangon.-Annyira boldog vagyok...Annyira,hogy fogalmam sincs,hogy hánykor találkozzunk és hol..
-Szerintem először azt kéne tisztázni,hogy ki hol lakik.
-Úúú! Igazad van.Én Zala megyében élek.
-Zala megyén belül hol?-kérdezek vissza.
-Zalaegerszeg-válaszol,mire felnevetek.-Mi az?
-Mégis mekkora volt annak az esélye,hogy ugyanabban a városban lakunk?
-Neee-röhögi el magát.-Ez a sors műve.
-Eddig nem hittem a sorban.
-Akkor most már van okod rá,bébi.És mi lenne akkor,ha holnap reggelig kitalálom,hogy hol találkozzunk és megírom?
-Rendben-bólintok rá,ismét elfeledve,hogy nem lát.-Akkor írj!Várom!
-Mindenképp,manó! Jó éjszakát!-köszön el,legnagyobb bánatomra.
-Neked is!
-Álmodj velem!-teszi hozzá.
-Oksa-nevetem el magam.A vonal végén csend áll be,de tudom,hogy még nem nyomta ki,ezért várok.
-Manó!-szólal meg nehány másodperc múlva.
-Igen?
-Megígéred,hogy eljössz?
-Ígérem!