Az öröklét ára ✔

28.fejezet

Ébrenlét és homály között lebegek, mikor Konrád és Bonifác megérkezik. Bonifác vörös haja sűrű, sötét vértől csimbókos, arcának jobb oldalán vékonyka vércsík csordogál lefelé. Ruhája úgyszintén csurom vér, kezén szétmaszatolódott pacák vannak.
Konrád szó nélkül a fürdő felé veszi az irányt és fagyos vizet húz a kinti tárolóból. Majd a szekrényből előszed tiszta pulóvert, nadrágot, zoknit, pólót és "Remélem az alsód tiszta!" felkiáltással Bonifác elé dobja őket, aztán csendben elmegy. A farkasok egyesével leugrálnak az ágyról és körbeszaglásszák Bonifácot, aki tehetetlenségében csak a vért kenegeti a kézfején.
- Konrád neked húzott vizet. -mondom halkan Bonifácnak.

- Tudom, de még nem akarok menni. - kis csend után újra megszólal. - Konrád mondott valamit. Nem akartam hinni neki.

- Mit mondott? - kérdezem tőle, de nem merek ránézni.

- Ikrekről beszélt és hogy bele fogsz halni a szülésbe. - suttogja.

- Nem fogok. Nem vagyok hajlandó beletörődni a halálba. Én fogom felnevelni őket, nem adom meg magam a kétségbeesésnek. - nézek végül lehajtott fejére.

- És ha ez nem így működik? Ha elkerülhetetlen? Miattam történt ez veled. Ha nem jövök el az erdőbe, ha előbb észreveszem apám mesterkedését....

- Ez most már mindegy, úgysem tudsz változtatni rajta.

Az ezt követő néma csendben végig Bonifác arcát bámulom. Borostája egyre nagyobb, szeme most lemondást tükröz. Egyhelyben áll még akkor is, mikor a farkasok már elhelyezkedtek a ház különböző zugaiban. A vér lassan megalvad a testén és a fürdőből gőz gomolyog a plafonon.

- Szerintem felforrt a fürdővized.

- Igen, lehet. - mormolja. Tesz egy lépést a fürdő felé aztán visszaszól anélkül, hogy megfordulna. - Honnan tudja, hogy ikrek lesznek?

- Mosakodj meg és vegyél fel tiszta ruhát. Utána megmutatom, ígérem.

Némán bólint majd eltűnik a fürdőajtó mögött. Bentről halk szitkozódás, víz csobogás és cuppogó léptek hallatszanak ki, majd jó negyed óra múlva Bonifác újra kinyitja az ajtót. Hajából kimosta a vért, de egy kis csíkba, pár centivel a halántéka felett egy elég mély sebben csillog a vére. Észreveszi h figyelem, odakap a hasításhoz.

- A vaddisznó, amit elejtettünk. Mielőtt kimúlt volna még egyet rántott a fején és az agyara felvágta a fejbőröm. Biztos, hogy ott nem nő már hajam. - mondja félig nekem félig magának. Felvette a ruhákat, amiket Konrád a sajátjai közül adott neki. Bonifác válla jóval szélesebb, mint Konrádé, karjai is vastagabbak. Nem inas alkat, Konráddal ellentétbe. A hófehér hajú férfiúra szabott ruhák enyhén szűkek Bonifácra, kellemesen feszülnek ernyedt izmain a varrott bőrdarabok. Szorosabbra húzom magam körül a takarót, még emlékszem milyen érzés volt Bonifác testétől elfeledni mindent. És nem akarom újra. Még nem.

- Ha félsz tőlem, nem kell megmutatnod. Csak meséld el nekem, kérlek. Olyan szájából szeretném hallani, aki nem utál minden ízében. - fordul teljes testtel felém.

- Nem félek tőled, de..... - nem tudom hogyan értessem meg vele úgy, hogy ne ártsak mégjobban neki közben.

- Értem. - kicsit meglep, de arcáról eltűnik a megbánás és a bűntudat egy pillanatra és valódi megértés veszi át a helyét. Nem szánalom, ez a legmegnyugtatóbb.

- Idejössz? - kérdezem tőle.

- Jó ötlet? Így, pőrén?

- Igazad lehet. Hol van a ruhám, amit levettetek? - nézek körbe az ágy körül. Korábban is eszembe juthatott volna felöltözni, de belegondolva, nem biztos, hogy képes lettem volna rá egyedül. Bonifác az ágy végéből előhúzza a felsőmet. Néhány helyen szürkés - feketés foltok égtelenkednek az anyagon. A gerinc vonalában és a has részénél.