Az öröklét ára ✔

15.fejezet

A kölykök éhségtõl nyûgös kaparászása ébreszt fel.Félálomban körülnézek, de az elmémnek idõ kell míg felfogja, hogy Konrád nincs itt.Kinézek a pitrin ablakokon, sötét van már, de nem tudom pontosan mennyi ideig aludtam.Az elmúlt hetekben szinte csak alszom minden ok nélkül.Elõtte sosem lettem volna képes bármikor a nap folyamán akár lefeküdni csak az ágyra, most még akkor is alszom mikor Konrád órákra eltûnik.Kimegyek a csípõs esti levegõre, Konrád pár napja lõtt egy szarvast, annak a húsából vágok egy keveset a kölyköknek.A szarvasbika teteme a kunyhó hátsó, kamrarészében lóg megnyúzva.Lenyesek egy darabot a combcsontról.A hús sötétvörös a kivéreztetés ellenére is.Megállok egy pillanatra az ajtóban, mielõtt belépnék és egyenesen az erdõ sûrûjébe bámulok, arra amerre Konrád és a farkasok elmentek.Nem látok semmilyen mozgást, de még várok.Reménykedem, hogy meglátom Konrád kócos haját, Niada mézszínû szõrét vagy meghallom ismerõs csörtetésüket, de nem jönnek.Lesütöm a szemem a küszöbre és belépek a házba.A húst az asztalra teszem, amit a kölykök egybõl kiszagolnak.Egyesével kijönnek a fürdő rejtekéből, biztosan nagyon éhesek már.A tálat amibe a húst tettem, lerakom a földre hadd egyenek, legalább nem zavarják Melitont.Míg a kölykök habzsolják az ételt, én megnézem Melitont.Egy vastag plédet terítettem a kőkádba és arra fektettem rá a sérült farkast.A kőkád alá kissé begyújtottam, hogy felmelegedjen, de ne égesse a plédet.
Miután Konrádék elmentek nekiláttam Meliton sebeinek ellátásához.A vértócsa egyre nagyobb lett alatta.Először a marjából húztam ki a nyilat.A húzás gyenge szó, kirántottam a nyilat.Muszáj volt, minél lassabban próbálom kiügyeskedni annál fájdalmasabb és roncsolom az izmait.Reméltem a vérveszteség okozta kábultság miatt kevésbe fogja érezni, de tévedtem.Egyetlen hirtelen mozdulattal kirántottam a nyilat, mire Meliton a nyüszítés és az üvöltés közti hangot hallatott.Amilyen gyorsan csak tudtam kitisztítottam a sebet és bekötöttem.Most ezt a kötést cserélem.A vérzés csillapodott , de nem állt el.Valamennyire ez jó jel.A másik sebbel némileg könnyebb dolgom volt, a nyíl nem hatolt túl mélyre és főbb eret sem talált el.Könnyebben ki is jött a húsából.Meliton ezután csendben tűrte a fájdalmat.Csak egy kevés vizet tudtam megitatni vele, evéssel nem is próbálkoztam.Nekidőltem a fürdő ajtókeretének, ahonnan Melitont és a kölyköket is látom.A kádban fekvő farkas teknősmintás bundája alatt a tüdeje lassan megtelt levegővel, amit aztán szépen óvatosan ki is fújt.Míg elbóbiskoltam Kéra figyelt a kölykökre és Melitonra.Most ő pihen egy kicsit.A kezdeti adrenalin mindkettőnkből elszállt és már csak aggódni tudunk a többiekért.Becsukom a belső palettákat, hogy ne jöjjön be kintről a hideg és ne lássák meg a kiszűrődő fényt.Leoltok annyi gyertyát amennyi szükséges, aztán odalépek az ajtóhoz.Kinyitom, hogy a külső reteszes ajtót behúzzam, de meglátok valamit a fák között.A ház felé fut.

-Konrád!-kiáltok és teszek egy lépést felé, de lecsúszik a férfiről a csuklya és meglátom rövid, vörös haját.Egy pillanatra lemerevedek és végignézem, ahogy a férfi megfeszíti az íját és elengedi a nyilat.Pár pillanaton múlik az egész, de mégis feleszmélek annyira, hogy elkapjam a fejem.A nyíl hegye végigvágja a járomcsontnál az arcom és mélyen belehasít a fülembe, majd a mögöttem lévő falba fúródik.Mielőtt újra lőhetne becsapom az ajtót és direkt egy rekeszt zárok rá.Miközben a késekért sietek vetek egy futó pillantást a fából kiálló nyílra.Kék, mint amilyennel Melitonra lőttek.Ha az legalább az egyik férfi eljutott a kunyhóig, hol lehet Konrád?Nem merek belegondolni, muszáj összeszednem magam.Egy kést veszek magamhoz és várok.Hallom, ahogy a nemrég hullott hó ropog a lábai alatt és megáll az ajtó előtt.

-Gyere csak ki.Nem foglak bántani.-szólongat kéjesen.Hangja egy fokkal magasabb Konrádénál, de hangneme undorító.
-Mi lesz kislány, a barátod nem jön érted.Nagyon messze van innen.-folytatja miközben elindul körbe a ház körül.Léptei lassúak, óvatosak.Amikor elér a ház sarkáig visszafordul.A házban olyan csend van, hogy a saját szívverésem is hallom.A kölykök már bementek a fürdőbe és felkeltették Kérát.Ő most a fürdő falának takarásában vár.
Hirtelen becsapódik az ajtó és a kis zár a szemközti falnak vágódik.Úgy helyezkedtem, hogy a nyitott ajtó mögé kerüljek, így nem lát a támadóm.Járása most is óvatos.Kezében felhúzott íj vár arra, hogy nyilát valakibe beleeressze.Egy pillantra figyelmen kívül hagyja, hogy bárki bújhat az ajtó másik oldalán.Ezt a pillanatot kihasználva rávetem magam, de megfordul és már szemben áll velem mire hozzá érek.A kést esélyem sincs használni, kezemet szorosan fogja.Az íjat elejtette mikor meglátott és a dulakodásban elég messze rugdostam, hogy ne érje el.Most a kést is olyan messze hajítom ,amennyire csak tudom, bár satuba fogott kézzel ez nehéz.A másik kezemen is keresi a csuklómat, de nem számított annak hiányára.Eltéveszti, ezért én fel tudom emelni a kezem és a kezem csonkjával halántékon ütöm teljes erőből.A férfi rögtön összecsuklik, és feje hatalmasat koppan a padlón.Lendülete engem is magával ránt a földre, egyenesen az ernyedt testére.Lekászálodok róla és a falnak támasztom.Konrádnál valamivel nehezebb és talán magasabb is.Leakasztom a hátáról a tegezt és az íj után hajítom.Végigtapogatom, hogy hol rejthet tőrt magánál.Kabátujjába belakad a kezem és egy fojtózsinórt húzok ki véletlenül.
-Okos.-suttogom elismerésül.Kéra is kijött a kölykeitől és most ugrásra készen engem figyel.
-Eszméletlen.De sietek nehogy magához térjen.-próbálom megnyugtatni, de nem igazán hatja meg.Nem bosszankodom, megértem az aggodalmát, inkább folytatom a kutakodást.Muszáj lesz alsóneműre vetkőztetnem, nem kockáztathatom meg, hogy bármilyen fegyver maradjon nála.Mind a két csizmájában találok tőrt, övébe különböző üvegcsék vannak.Biztonság kedvéért belenézek a szájába.Undorító, de megéri.Hátsó fogában színes tömés van.Nem tudom mi a hatása, de pattintásra kijön.Jobb megszabadulni tőle.Ahogy számítottam, két gyűrű van az ujján.Az egyik apró tövist rejt, gyanítom méreggel van futtatva.A másik egyszerű karikagyűrű.A bal kezének negyedik ujjára húzta valaki.Akkor van, aki otthon várja és talán gyerekei is vannak.Leveszem az ujjáról mind a két gyűrűt.Fogok egy darab kötelet és a háta mögött összekötöm a kezeit,amilyen szorosan csak tudom.A férfi ruháit egy zsákba teszem és olyan helyre teszem, ahol nem látja mikor felébred.A jegygyűrűt magamnál tartom.A csuklyát a fejemre húzom, ahogy Konrád mondta.Leülök a férfival szembe a földre és várok, először arra gondoltam, hogy a saját íjával fogom sakkban tartani, de túl nehéz volt az nekem, így maradtam a sajátomnál, de az ő kéktollú nyilát illesztettem az idegre.Ha muszáj, akkor ezzel fogom lelőni.Kéra szorosan mellém ül, néha kölykeire morogva, ha kidugják a fejüket a fürdőből.Szirá egyetlen kölyke egy idő után átveszi ezt a feladatot tőle és az ajtóban ülve rendezgeti a többieket.
Egy pillanatra Szirá jut róla eszembe.Remélem vigyáznak magukra és egymásra.
Órákig bambulunk Kérával a férfi irányába, mikor az végre ébredezni kezd.Látszik, hogy őrülten fáj a feje, de cseppet sem érdekel.Mikor végre kitisztul annyira az elméje, hogy tudjon magáról, meghökken öltözéke hiányosságán.Szája gyenge, görbe mosolyra húzódik.

-Megkívántál egy kis újdonságot?Nem elég a hófehérke?-gúnyolódik.Honnan tudja, hogy Konrád haja hófehér?Nem mutathatom ki a kétségbeesésemet.Csak némán figyelem teljesen érzelemmentesen.A férfi végigmér tetőtől talpig, majd saját helyzetét is felméri.
-Nem számítottam rá, hogy egy ilyen gyenge natamina így elbánik velem.A fogamból kivetted a vérmérget és a gyűrű...Hol van a gyűrűm?A sima.A karika.-rémül meg.A fejemről ledobom a csuklyát.Úgyis tudja mi vagyok és csak hátráltat a lövésben.A felsőm zsebéből előhúzom az említett ékszert és felmutatom neki.A gyűrű látványára nyel egyet, de nem szólal meg.

-Hányan várnak rád otthon?-kérdem én.A férfi ölni tudna a szemeivel, de nem válaszol.Jobban megnézve annyi idős lehet, mint Konrád külső kora.Percekig bámul rám, aztán lehajtja a fejét.

-Hárman.Az apám, a feleségem és a lányom.-válaszol.

-És miért higgyek neked?

-Nem tudom.

-Jobb lenne, ha kitalálnád, mert egy íj van a kezembe, neked pedig semmilyen fegyvered nincs.De ha esetleg nem tudnék lőni, Kéra kettéharapja a torkod és neked véged.Értesz?Szóval?

-Ott a gyűrű a kezedben.Ennyit tudok bizonyítékként felmutatni.-arcán a lelki fájdalom igazinak tűnik.

-Feltételezzük, hogy hiszek.Nekem nincs családom, csak Konrád.Ha elmondod merre van, hazaviszünk azzal a feltétellel, hogy nem árulod el senkinek ezt a helyet és soha nem is térsz vissza.

-Nem tudom, hogy hol van most, de megmutathatom merre láttam utoljára.

-Felejtsd el.Nem mész onnan sehova.Ha csak a kisujjadat megmozdítod a saját nyiladdal foglak szíven lőni.-zsákutcába jutottam ezzel.Most az én jóindulatomon múlik az egész.Lehet, hogy Konrád rég halott, de lehet, hogy megsérült és csak arra vár, hogy megtaláljuk.Nem.Akkor valamelyik farkas már jött volna, hogy elvigyen segítségnek.Lehet, hogy hazafelé tartanak már.Akkor felesleges elindulnom.Várok reggelig, aztán elindulok a férfival, hogy megkeressem Konrádot.