Anabell - @ImvusSziSZi ; Csekkoljátok le nála Ane szemszögét :)
***
- Scott! - Köszönt Henry egy pasis kézfogással. - Mizu?
- Élek - erre mindketten felröhögünk. Persze, a maró igazságot takarjuk le. Tudja, hogy közeleg az időm. Egyre vészesebben.
Váltunk még pár szót, amdj becsöngentnek. Mindegyőnk elfoglalja a helyét. Megint egy jó kis unalmas kémia. Kivételesen ebből vagyok jó, a reált tekintve. Mivel az óra anyagát kívülről fújok elkalandozik a figyelmem az ablak felé. Nézem a tájat, aztán az ablak melletti lány köti le a figyelmem. Szép, hosszú haja van. Mint azoknak a modelleknek, anya egyjik katalógusából.
A tanár feladatot ad nekünk, amit grimaszolva kezdek megoldani. Na ne már. Komoly azért járok ide, hogy hetedikes anyagot tanuljak? Idegesen ledobom a tollam és hátradőlök amíg a többiek végeznek. Megkockáztatok a lány felé egy pillantást. Ismét kifelé néz az ablakon. Kinyújtom kissé a nyakam. A papírján írva van. Ezek szerint ő is gyorsan végzett vele. Mosolyogva visszafordulok a padomhoz. Ezek szerint okos. Szép és okos. Amint abbahagyom a gondolataim megszólal a csengő én pedig felpattanok és lemegyek a büfébe.
A megvett kajámmal leülök egy kinti padra. Még szép, nyárias az idő. És süt a nap. Két harapás után megpillantom az egyedül lófráló lányt. Lenyelem a maradékot, amitől meg is fájdul a nyelőcsöm. Remek Scott. Most nem vagy farkas. Ne zabálj,
- Hey! - mosolyogva intek neki. Hey..? Hol vagyunk, valami elfuserált retro romantikus filmben? - Te az osztályomban vagy, ugye? - kezdem lazán, arréb csúszva a padon helyet adva neki. Az más kérdés, hogy elvétem a centiket és majdnem hanyatt vágódok.
A lány körbetekint az udvaron. Mint ha nem hinné el, hogy neki szóltak volna.
- Szia! Igen - feleli, édes, tétova hangon.
Biccentek. Nem akar idejönni? Talán, leettem magam? Lazának feltüntetve magam vállat vonok és tovább eszegetem a szendvicsem.
Épp a tanár előtt surranok be az osztályba. Kissé pihegek. Edzeni kellene. Szépen kihagytam egy ideje őket. Bejön a tanár, és mikor elmondja mit tanít és magamban felnyögök. Fizika. Az egyetlen tárgy amiből sík hülye vagyok.
A padon dobolok a ceruzával, amikor már kb. tíz perce kiadta a feladatot,
- Scott neked mi jött ki eredménynek? - magamban szitkozódok. A tanárok mesterien tudják, kit kell megkérdezni.
- Nekem... 8,6... N?
- Nagyon nem vagy képbe. Figyelsz te egyáltalán? - kérdezi kissé idegesen. NEM! Nem vagyok képbe!
- Én... Elnézést tanárúr. Az a helyzet, nem nagyon értem.
- Tudna segíteni neki valaki? - tekint körbe az osztályon. - Jó mivel senki nem jelentkezik így Anabellt rendelem melléd korrepetálásra.
- Anabell..? - mutat a tanár az ablka mellé. Nagyot dobban a szívem és odafordulva meglátom a lányt. Anabell. Olyan gyönyörű még a neve is.
- Elnézést,de nem tudom vállalni... - mondja, alig hallhatóan. Elszomorodok. Biztos nem vagyok szimpatikus neki.
- Ne aggódj. Tudom mi a bajod és nyugodtan rám bízhatod - mondja a tanár a lány meg bólint. Értetlenül járatom közöttük a tekintetem.
- Akkor ezzel eldőlt. A részleteket beszéljétek meg egymás között.
أنت تقرأ
Victims
عشوائي@ImvusSziSzi <--- írótársnő Ahol a vágyaid teljesülnek. Ahol nem kell félned, hogy ki is vagy. Egy hely ahol az lehetsz aki. Egy új osztály. Barátság. Szerelmek.
