Sebesség - Denry

6 1 0
                                    

Deb, Cat, Emily - ImvusSziSzi


***


- Reggelt - köszönök belépve a terembe.

Páran visszaköszönnek. Megkeresem Debyt aki Cattel beszélget.

- Hali - megyek el a tesók mellett

- Szia! -köszön Cat, a cicám csak lehajtja a fejét.

- Szitu?

- Semmi - válaszol Cat megint. Szünj meg kicsit, légyszi.

- Jól vagy? - direktbe most Debre nézek.

- Jól van csak most nincs kedve beszélgetni.

Bazd meg, Cat. Deb, te meg szólalj már meg!

- Mondd meg neki, hogy Drakula az üdvözletét küldi.

Elégedetten vigyorogva a helyemre megyek. Remélem emlékszik.

Megvonom a vállam mikor Cat szúrósan rám néz. Aztán észreveszem a kifele osonó lányt. Bekapcsolom a harmadik szemem amivel megfigyelhetem. Elég nagynak látok mindent körölütte, így tudom, már megint macska. Mosollyal nyugtatom, hogy hazamegy, az ágyára fekszik és lassan elszenderedik.

Grimaszolok a matek doga közbe. Kezdi. De szerencsére, most csak bagózik.

- Deb... - suttogom magam elé és elhagyom a termet. Megyek pár háztömbet, stílusoson a tetőkről. Az utcákon a hülye embereket kellene kiszlalomoznom. Ez gyorsabb.

Leugrok elé egy tetőről mikor megtalálom. Semmi bajom nem esik, bár érzem, hogy megrottyanttak egy pillanatra a bokáim.

- Ne szívj több slukkot

- Azt nem te döntöd el jó? - pofázik vissza, a hajába túrva.

- De.

Elrakja a cigit, és macskaként továbáll.

- Mindig old meg így. Tényleg. A legegyszerűbb.

Úgy tesz, mint aki nem hallja.

Úgy teszek, mint akit ez nem érdekel.

És követem az árny alakomban.

Minden ajtót ablakot hermatikusan lezárok, mikor a házához érek. Elszív egy szálat aztán...

Nekiáll festeni.

- Szép. Csak szomorú - mondom a kritikám, mikor befejezi.

- Szereted ijesztgetni az embereket?

- Eltaláltad.

- Akkor csináld mással - fordít hátat és minden figyelmét a fetésnek szenteli. Ezen még mit kell pepecselni? Így is csodaszép. Leülök az ágyára és onnan figyelem, amint mozgatja az ecsetet. Valamikor durván, valamikor csak épp odaérinti a papírhoz.

- Na jó. Mit akarsz? - fordul felém egy idő után.

- Nézlek.

- Miért?

Miért, miért. Mert ahhoz van kedvem. Így azt mondom, ami elsőnek a számra jön:

- Mert szép vagy.

- Jó,de azért nem kell beosonnod a szobámba - forgatja meg csodás szemeit.

- Aha. Nem kellene.

VictimsTahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon