Egy érdekes első randi - Scanabell

6 1 0
                                    

Ane és a kicsik, akik néhol közös megegyezés alapján születtek - ImvusSziSzi


***


Épp csöngetek, mikor a csodaszép lány kinyitja az ajtót.

- Szia! - mosolyog rám.

- Szia - mosolygok rá és elényújtom azt az egy szál vörös rózsát amit hoztam neki.

- Köszi - a rózsa színével megeggyezően pirul el és elveszi.

Eltüröm egy tincsét, ami belehullott az arcába. Szeretem a haját, de a gyönyörü arcát így eltakarja az a fránya haj. Megcirógatom külső kézélemmel és összefonom ujjaink.

- Ömm... Megyünk? - kérdezi halkan pirulva mégjobban.

- Igen - pusziltam meg arcát

Elkezdem finoman húzni egy ösvényre, ami a parkba vezet.

- Itt jó - mondtam az egyik padnál és leülve kínálom a helyet mellettem. Leül és körbenéz. Látom az arcán, hogy tetszik neki.

- Egy moziban nem... "Éltél" volna. De itt... Szinte ragyogsz - mosolyogok rá.

- A természet mindig energiával tölt fel. Minél egészségesebb annál többel - mosolyodik el, és Istenemre mondom, szebben kezd sütni a nap is.

- Igen - hajolok hozzá, és...

Megkordul a gyomra.

Felnevetek.

- Gyere - húzom föl. És elmegyünk egy gyroszoshoz, aki az ösvény végén van.

- Nem eszek húst - húzza el finoman ívelt ajkait. Mhm...

- Akkor hús nélkül... Mmm... Palacsinta? Lángos?

- A lángos jó lesz.

- Kérnék egy lángost - mondom az eladónak.

- Te nem eszel?

- Már ettem - mosolyogva fizetek, mikor átnyújtják.

- Köszi - veszi el.

- Aranyosan eszel - mondom mikor visszaülünk és aprókat harap. Amint kimondom elpirul és megint előre vetődik egy tincse. Megint eltűröm.

- És most? - kérdezem, mikor finoman megtörli száját.

- Nem tudom. Sétálunk?

Bólintok és felhúzom.

- Szerinted hogy vannak a kicsik?

- Biztos jól vannak.

- Aggódom értük - néz le a földre.

- Sss... - simítom meg arcát.

- El sem búcsúztam tőlük.

- Sajnálom.

Tudom, nem ezt kellene mondanom, de nem is találok szavakat. Látom, hogy szomorú.

- Vi-vissza kell mennem. Legalább elköszönni tőlük - letörli szemét.

SÍR?!

Én is letörölgettem szemét.

- Eljössz velem? - néz rám, immáron mosolyogva.

- Igen - tükrözöm vissza ajkai játékát. És ekkor megfogja kezem, mikor elindulunk. A mosolyom egyre kiszélesedik. Most nem én tettem meg ezt. Így akarta. A lány fogta meg a kezem. Végre elkezdödött a folyamat.

VictimsDonde viven las historias. Descúbrelo ahora