Ane és Jess - ImvusSziSzi
***
- Szia - mosolygok a ma is csodaszép lányra, aki kinyitja az ajtót.
- Szia - tükrözi vissza a mosolyom.
- Akkor... Egy laza kis mozi? - húzom elő a hátam mögül a jegyeket és megmutatom a lánynak.
- O-oké. Mit nézünk?
- Legyen meglepi.
- Oké - eggyez bele, bár tudom, hogy kissé megijedt. A mozizás nem volt tervben, egészen addig, amíg reggel idefele nem ott mentem el a mozi mellett. Találtam egy filmet, ami tetszene neki. Így hát fogtam magam, és megvettem a jegyeink.
A moziba beérve vettem egy hatalmas doboz pattogtatott kukoricát és lassan elfoglaltuk a helyünk.
- Remélem tetszeni fog - hajolok közelebb és átkarolom a derekát. A legújabb romantikus filmet választottam.
- Biztosan - mondja halkan, és ezer százalék, hogy megint elpirult. Hallom a hangján. Óvatosan közelebb bújik hozzám. Az egész film alatt az oldalát cirógatom. Elmosolyodok a végén. A film közben közelebb ültem hozzá, de nem vette zokon. Nem húzodott el. Aztán a finálé felé a vállamra hajtja a fejét.
- Vége, szépségem - mondom halkan, mikor felgyúlnak a fények. Azonban tévedtem, és nem - Tudom - mosolyog rám és elhúzódik, hogy én is felkelhessek.Mikor felállunk véletlenül közelebb húzom fel magamhoz, mint szeretném. Vagyis én szeretném ezt a távolságot, de lehet őt megijesztem ezzel. A szemeibe nézek, várva mit reagál. A kristálykék szemek a gyér fényben felragyognak. Mint a csillagok. Pici csillagok ragyognak a szemében.
Lenézek az ajkaira. Annyira kívánom őt. De nem. Nem csókolom meg csak úgy.
- Ömm... Mennünk kéne - finoman eltávolodik tőlem.
- Igen... - még szerencse, hogy ő húzodott el. Én nem bírtam volna.
- Ohh... - nyögök föl halkan, ahogy meglátom az ikertesóját. Sajnos, tudom, nem lehetek önző. Hagynom kell, bármi is fog történni.
- Sziasztok! Anabell te is láttad...? - köszönt minket, és máris a lányhoz fordul a társalgásban.
- Igen. Ezek szerint te is... - feleli Anabell.
- Na jó, ez hátborzongató. Miről beszéltek, szívem?
- Az álmunkról - válaszolnak egyszerre és megérzekm magamon mind a kettő szempárt.
- Ohh... - azt hittem velem álmodott... Cuki lett volna. De hülyeség is. Neki én vagyok az első komolyabb nem csak barát fiú. Várnom kell vele. Ezt pontosan tudom.
- Szerintem el kell oda mennünk. Biztos nem ok nélkül láttuk azt a helyet - mondja a szerelmem Jessicának.
- Menjünk - ért egyet vele az ikre.
- De... - nagy levegőt veszek. Még sok időnk van randizni. De neki a mai nap kell. - Rendben. Nem tartlak vissza
- Bocsi,de valami azt súgja oda kell mennünk. Amolyan belső ösztön.
- Értem.
- Nem haragszol? - kérdezi, azzal az édes tekintettel.
- Menjél csak - mosolygok rá
- Oké akkor majd még találkozunk. Szia! - elindul Jessicával egy eddig bejáratlan utca felé az ikrével. Utána intek.
***
Hazaérve az ágyamba fekszek. Épp csak a cipőmet veszem le. A hátamra fekszek és a ülafont nézek. Aztán azt veszem észre, olyan vagyok, mint egy csaj. Azon agyalok, hogy vajon nem csak kamu volt ez Jessel. Hogy Ane kimentse magát. AZtán rájövök, hogy neki is fontos vagyok. Nem tudom mennyire, de az állandó elpirulása ezt jelenti.
Jelentheti.
..?
... Most mi is van kettőnk között?
VOUS LISEZ
Victims
Aléatoire@ImvusSziSzi <--- írótársnő Ahol a vágyaid teljesülnek. Ahol nem kell félned, hogy ki is vagy. Egy hely ahol az lehetsz aki. Egy új osztály. Barátság. Szerelmek.
