Victims

...Szeretlek - Denry

Deb és Jonny - ImvusSziSzi

***

- Nyertem! - kiáltok fel az ötödik csocsó után is. A bárban vagyok, és, mint ha varázsszó lenne csak ez a felkiáltás megérzem Deb illatát.

- Hát te? - kérdezem. Tíz pohár van a pulton.

- Iszok - mondja, és sorba lehúzza az italokat.

- Elég lesz - jelentem ki, amikor megint kér.

- Rendben főnök - tartja fel kezeit, majd még egyet húz és elindul kifelé.

- Hova mész? - kérdezem utána sétálva. Így nem hagyhatom egyedül.

- Te mondtad,hogy ne igyak többet - von vállat.

- Akkor is. Hazakísérlek.

- Felőlem - mondja, én pedig követem.

Mikor hazaér felmegyek a szobájába a nyitott ablakon és árnyá válok. A házban nem érzem senki más jelenlétét, így lezárok minden kiutat. Biztos, ami biztos.

Nekidőlök a lépcső korlátjának és várok.

- Ez most komoly? Bezársz a saját házamba?

- Igen - válaszolom kis hezitálás után.

- Miért? - kérdezi, és hallani a hangján, hogy ideges.

Ideges a cica.

- Mert nem hagyom, hogy visszamenj leinni magad, aztán drogozni, hogy most tényleg macskoszpalacsinta legyél - jelentem ki megránduló szájjal. Kontrolálnom kell magam, hogy fel ne röhögjek a saját poénomon. Mekkora már..!

- Chh...

- Eltaláltam? - vonom fel szemöldököm.

- Nem.

- Aha. Még csak nem is voltam témánál.

- Ajj, hagyjál már! Egy macskát nem könnyű kicsinálni. Tudod van az a mondás,hogy a macskáknak kilenc életük van.

- Aha. Persze.

Csak az a kérdés, neki mennyi maradt.

- Amúgy igaz a mondás.

- De csak macskaként - ismerem a macskák törvényeit. Macskaként van ez a kilenc életes dolog. Emberként azonnal nyikk van. - Ha bedrogozol nem azon fogsz épp gondolni, hogy: "Ja, át kellene változnom a kamion előtt, mert macskaként túlélem."

- Nem fogok drogozni, jó?

Megrázom a fejem. Mi van, április elseje lenne? Vagy piros hó esik? Ja... egyik sem.

- Akkor legalább a szomszédhoz engedj át - lemondóan felsóhajt.

- Persze, kufircolni - kattantak a zárak, ahogy eszembe jutott minden. Deb a srácot választotta. Mindig őt fogja választani. Már ezen kattogva is égni kezd a szemem.

- Nem arra gondoltam,de mindegy.

Leszarom mit gondolt. Nekem... Ez fáj. Nagyon fáj. Tovább már nem bírom. Nem értem, miért nem szeret.

- Még szép. Gyere.

Erre a válaszra villanok hozzájuk.

- Te meg annyira kibaszott okos vagy! Próbálom megvédeni önmagától, te meg ilyen szarokkal tömöd! - csattanok fel. Eddig a lány hajához bújtam árnyként.