Deb, Cat és Jonny - ImvusSziSzi
***
- Nem láttad Debyt?
- Nem - feleli Scott. Mereven az ajtót nézi, mint aki transzban van. Én is odanézek, a haverom meg majd fellök, ahogy a csaját köszönti. Esküszöm, ez meghülyült a szerelemtől. Megforgatom a szemem és küldök a macskámnak egy üzit, hogy merre van. A számát, természetesen kiloptam a naplóból. Facen nem tud senki üzenetet küldeni neki. Mondjuk megértem, ki akarna ezermillióhatszázhúszerer rajongói levelet olvasni. Meghülyülne a telefonja.
MIkor nem jön reagálás ismét írok.
"Hallod?"
"Vagy olvasod."
De ezután is csak a csend.
"Deboraaaa"
"Deby?"
"Ugye nem kapcsoltál ki?"
"DEB"
***
Korábban vége lett a tanításnak. Deb nem válaszolt. Hát, jó. Vettem az adást. Kimentem az egyik kedvenc helyemre. A temetőbe.
Most mit néztek ilyen nagyot? Hahó. Vámpír. Nice to meet you meg minden szarság. A temető megnyugtat. Klasszak a szobrok. Azok a hatalmas angyaltömbök a legjobbak, ha valahonnan kémlelni akarok. Azonban az egyik szobor mögül kinézve meglátom a három macskát. Feketében. Egy sír előtt. Meghalt valakijük? Szegény Deb. Értem miért nem írt.
Odamegyek a sírhoz, mikor ők elmennek.
Ohh, a szüleik.
Megnézem a feliratokat. És az apa nevénél eláll a lélegzetem. A kurva életbe. Az nem lehet. Ohh, mondd azt, hogy nem...
Elmegyek a bárba és olyan csajokat csapolok le akik ittak már rendesen. Lassan érzem, amint részegedek. Legalább eltompul az agyam, és nem érzem a fájdalmat.
- Anyu,apu nektek küldjük a Black rose-t. Reméljük figyeltek minket onnan fentről és büszkék vagytok ránk - hallom meg az egyik húg hangját.
- Anyu, apu. Apunk - motyogom kissé szédülve
A vastaps végén hátramegyek a színpadra.Debhez
- Debyyyy
- Igen? - fordul felém.
- Sziaaa, hugiii.
- Mi bajod?
- Ja, a fater csinált téged is.
- Biztos nem - ott akar hagyni, de én utána megyek.
- Egy apánk van. A kibaszott testvérem vagy!
- Rohadtul nem vagy a testvérem! - macskává változik és elfut. De tudom a gondolatait. A szobájában várom. Mikor megérkezik visszaváltozik és meredten rámnéz.
- A sír ahol voltál az apámé, és a nőé akiért elhagyott minket
- Hazudsz!
- Nem hazudok.
- Apám Josef Morgen volt. Te már csak Josef Darkként ismerted. Felvette anyukád nevêt
Ahogy gondoltam.

YOU ARE READING
Victims
Random@ImvusSziSzi <--- írótársnő Ahol a vágyaid teljesülnek. Ahol nem kell félned, hogy ki is vagy. Egy hely ahol az lehetsz aki. Egy új osztály. Barátság. Szerelmek.