Victims

Törékeny - Jat

Cat és Emily - ImvusSziSzi

***

Korán csengetek nála. Várok két percet és senki sem nyit ajtót. Eluralkodik rajtam a félelem.

- Cat! - kiáltok be. Lenyomom a bejárrati ajtót, de zárva van.

- Nyisd ki, vagy bemegyek!

Idegesen veszem elő a pálcám. Nem akartam, hogy bárki is megtudja, mi vagyok, de... De már mindegy. Megjelenek előtte mikor épp a fejem fölött körözök a karommal. De ami ekkor vár... Cat szabályosan vérben fürdik.

Levetődök hozzá és megnézem a pulzusát.

- Hála Istennek - sóhajtok fel. Elmormolva egy gyógyító igét összehúzom a sebeit. Egy pillanatig fájhat neki. Hiszen a húsát húzom össze.

- Ááá! - kiált fel.

- Css - simogatom az arcát - mindjárt vége. Átölelem, mikor meglátom könnyeit.

Elkapom a hátát, mikor elernyed a karomban. Magamhoz húzom és lehunyom a szemem. Ha nem járok erre... Meghal. Felkapom és az ágyára fektetem. Egy lángpostát küldök Violának. Hogy mondja meg a szüleinek, hogy vigyáznom kell Catre. Ott vagyok mellette egész nap. Mellé bújok és nyugtatólag simogatom.

- Css - kocorodok mellé, mikor sírni kezd.

- Szia. Hol voltál?! A húgod... Mindegy is, nem?!

- Ne fogd már rám! Én mindent megpróbáltam - hadovál össze-vissza, majd megint lelép.

- Mindent, mi? - morgom és átkarolom a lány derekát.

Egy idő után ébredezni kezd.

- Emily? - kérdezi, én meg a nyakába fúrom a fejem.

Mikor jobban kezd sírni erősen átkarolom.

- Csss... Minden rendben lesz.

Kelek fel mellőle mikor meglátom, hogy tényleg felkelt.

- Semmi sem lesz rendben - sírja.

- De igen.

Kimegyek ki a konyhába és behozok egy üres tálcát. Lerakom az ölébe.

- Mit csinálsz? - kérdezi a könnyein át.

Intek a pálcámmal. Nem varázslok, csak felfedem magam. Karba fonom a karjaim és grimaszolok.

- Igen, varázsló vagyok. Nevess csak.

- Nem tartom viccesnek. Új infó és ennyi. De ezek szerint tudsz gondolatban olvasni?

- Csak ha akarod. Különben meg nem.

- Értem - a fejére húzza vissza a takarót.

Elkezdek köhögni, hogy észrevegyen. Nyöszörögve tartja a takarót.

- Fel kell kelned.

- Nem kell - ellenkezik.

- De.

- Hagyjál - morog.

Visszafekszek mellé.

- Na... Nyugi... Küldd nekem a gondolataid. Különben nem hallom - szólok neki megsimogatva hátát. Csend fogadja a szavaim. - Akkor nem.

Közelebb bújok hozzá

- Minden rendben lesz - susogom, mikor ismét a sírásával álomba szenderül.

Szorosabban mellé bújok. Olyan puha, és meleg a teste. Olyan jó.

- Nyugi, nincs semmi baj - simogatom a hátát, fejét pedig a mellkasomra vonom.

Mosologva megpuszilom a homlokát, mikor érzem, hogy nem fekszik már görcsösen mellettem.

***

Lassan felkelek, épp mikor a lány kimászik mellőlem. Lemegyek, mert hallom, hogy valaki becsukja az ajtót.

- Emily! - Cat a nővére nyakába ugrik.

Elmosolyodok

- Ömm... Mi van Cat?

A korlátnak támaszkodom

- Semmi csak hiányoztál s nem tudtam merre vagy. Azt hittem...

- Nyugi itt vagyok - öleli át kissé imbolyogva.

- Ugye te nem mész el?

- Nem fogok.

Lassan visszamegyek a szobájába és a lány is lassan feljön.

- Akkor én... - készülődök össze.

- Holnap a suliban. Köszi,hogy itt voltál - rám mosolyog.

- Nagyon szívesen.

- Én most megyek fürdeni. Szia!

- Szia - harapok ajkamba és hazamegyek.

Gyors fürdés és befekszem az ágyba.