Victims

Ikrek - Scanabell

Ane, Jessica és Carlos  - ImvusSziSzi ; Csekkoljátok le a történetét. 

***

Elindulok a suli felé. Most kell végeznünk. Délelőttre nem értem be. A tegnap délután óta olyan, mint ha kisütötték volna az agyam. De már megszoktam. Ma az erdőben ébredtem. Éppen a házam előbarlangjában. Így ott készültem el az iskolában, de mikor reggeliztem bealudtam. Miután lefeszítettem magamról a müzlistálam már elmúlt 3 óra is. Így hát, ismét megmosakodtam és már táska nélkül indultam el. Egy hátránya van a farkasok kapuinak. Mindig arra a helkyre érünk vissza, ahonnan ledobbantottunk. Így én a földi szobámba érkeztem és innen indultam el a suli felé. 

- Hey - futok a lány mellé és rákulcsolom ujjaim a csuklójára.

- Már megbocsáss, de ki vagy te? - pillant rám Anabell. Most látom csak, hogy fekete lett a haja. Eddig csak az arcát néztem. Aztán lejjebb siklik a tekintetem.

- Ane... - mondom mosolyogva és eltúröm egy tincsét. Tetszik az új éne. De kissé fura még.

- Jessica vagyok. Te viszont nem tudom ki vagy.

Felnevetek a lány meg tovább sétál.

- De... - Nem értem. Jessica... Jézusom! Csak nem piszkálta mehg az agyát Henry?! Na most elég...

- Hé, Morgan! - idegesen odasétálok, ott hagyva a lányt.

- Csá, Scott. Hogy ityeg?

- Mit csináltál? - morgok a fiúra. Amint meglátja a szemem, meglátom én is a természetfeletti szemét.

- Te mi a szarról beszélsz?

- Tudod te jól - indulok meg felé. - Mit csináltál Anabellel?!

- Nem csináltam semmit... Hé, te csak ne vicsorogj rám... - felnevet. - Haver, te morogsz? ... Oké, állj már le.

Közeledek hozzá.

- Ne merészelj vicsorogni, te... Te... Kutya!

- Mit mondtál?!

- Hallottad...

- Fiúk! Álljatok már le! - kiált Anabell és mindketten a lány felé fordulunk.

- Mi a... - kezdem és hatalmasakat pislogok.

- Te, ezek... - kezdi Henry.

A fekete hajú lány is felénk fordul. Kiszárad a szám. Egymásra néznek, majd szinkronba megszólalnak:

- Ja ikrek vagyunk.

- Mi a...

- Ane...? Miért nem mondtad? - sétálok oda a szőke lányhoz.

- Én se tudtam - válaszol.

- Ühm - hát ez érdekes. Nem tudta, hogy van egy testvére? Ráadásul, egy ikertestvére?

- Így már értem miért jött él oda hozzám - mondja a fekete lány nekem. Bocsánatkérően rámosolygok.

- Szia, Scott - nyújtom ki kezem.

- Az én nevemet már tudod. Bár a többiek kedvéért Jessica vagyok.

Kezet ráz velem. Vajon ilyen puha Ane keze is?

- Ömm... Kicsit beszélhetnék a testvéremmel kettesben? - néz ránk, épp mikor közeledni kezdek.

- Aha... Persze... - szomorodok el.