Carlos - ImvusSziSzi
- Muszáj bemennem oda? - kérdezi Carlos.
- Kérlek... - karolom át.
Felnyög és elindul a ház felé.
- Este meglátogatlak a szobádban - lépek hátra Scottal .
- Ne már! Most komolyan itt hagysz? - legszívesebben odamennék és elcsókolnám a szomorúságát. De hát... Már a fogadás megtört, akkor meg teljesen mindegy. Odamegyek és ígéretemhez híven megcsókolom.
Közben hallom, hogy Scott puhatalózva randit kér Anabelltől.
- Amúgy nem hoztuk magunkkal a cuccunkat - térít vissza Carlos hangja.
- Jajj - mormogom ajkaira. A szabad kezemmel csettintek és a cókmókjuk a lábaik előtt hever. Carlos arca megrándul, de mikor tovább csókolom egy mosoly játszik ajkain.
- Majd valamikor én is beugrok hozzád Bell - hallom meg Jess hangját.
Megpuszilom Carlos ajkait és elvállok. Carlos visszhúz a csókba.
- Carlos... Este jövök....
- Az még sokára lesz - biggyeszti le alsó ajkát.
- Nem annyira - belecsippentek a duzzadt rózsaszín húsba.
- De igen.
- Css... Este... Este... - búgok fülébe.
Felmordul és durcásan elfordul, a karjait a mellkasa előtt keresztezve.
- Ne csináld... Este nem jövök akkor.
Erre visszafordul és szenvedélyesen ajkaira húz.
- Nem jövök...
- Most miért?
- ...ha most nem mész be
A ház felé fordul és a másik lányra néz.
- Gyere - Anabell belé karul és bevezeti a házba.
Elmosolyodunk és Jessel nézzük az alakjuk, ami eltűnik az ajtóban. Aztán intek a lánynak és beslisszolok Carlos után. De előtte gondosan lehalkítom a gondolataim. Veszélyes lenne, ha meghallanának.
- Violát szerintem már ismeritek - szól épp Mr. Benett és Viola lefelé jön a lépcsőn.
- Igen - válaszol Anabell.
- Sziasztok - köszön mosolyogva a lány.
- Szia! - köszönnek neki, bár Carlos csak odakaffog valami köszönés félét.
A házaspár körbevezeti öket. Ane Violához megy. Carlos külön szobát kap
Carlos a szobába érve ledobja a cuccait és elfekszik az ágyon. Kezeit a feje alá rakja és a plafonra mered. Odamegyek hozzá és felülök derekára. Aztán megcirógatom állát és hagyom, hogy ő is megérezzen.
- Hát itt vagy. Ezek szerint mégsem mentél el - simít végig mosolyogva arcomon.
Egy ujjam az ajkaira simítom. Carlos pedig felmordul.
- Csss... - hajolok ajkaira és őt is, engem is arany köd vesz körül. Carlos visszacsókol én pedig elmosolyodok.
- Nem hallják a gondolataink - mondom halkan.
ESTÁS LEYENDO
Victims
De Todo@ImvusSziSzi <--- írótársnő Ahol a vágyaid teljesülnek. Ahol nem kell félned, hogy ki is vagy. Egy hely ahol az lehetsz aki. Egy új osztály. Barátság. Szerelmek.
