Anabell - @ImvusSziSzi ; Csekkoljátok le Ane történetét
***
Beérkezve a suliba az első dolgom a lányhoz menni. A tegnap történtek miatt nem is tudnék ne mosolyogni.
- Szia! - köszönt, mikor odaérek.
- Hogy vagy?
- Köszi jól és te? - kérdez vissza udvariasan.
- Jól - válaszolok kurtán, mert valami fémes szag belerondít a vaníliába. Vér. Valami nincs rendben vele.
- Ma megint ötre menjek? - kérdezi még mindig mosolyogva. Itt valami baj van.
- Ühüm, de inkább négyre. Hogy tovább maradj - mosolygok vissza.
- Sajnálom,de nem maradhatok sokáig.
- Ohh... - csalódottságom próbálom elrejteni.
A lány ismét lehajtja a fejét, a haja az arcába hullik.
- Akkor... Akkor... - nem tudom, már hogyan tartsam fent a beszélgetést.
- Négyre ott leszek - néz fel rám.
- Oké - levegőt veszek és épp folytatnám, de ekkor becsöngetnek. - Akkor... Majd - visszaballagok a helyemre és kezdedét veszi az óra.
A lányt ma is az udvaron találom. Ma nem veszek reggelit, inkább utána sietek és beérve ráköszönök.
- Szia! - mosolyog vissza.
Csendben sétálunk.
- Hogy vagy? - teszem fel ismét a kérdést. Pontosan értheti mire gondolok. Nem mondott igazat arról, hogy jól van. A vér szaga továbbra is érződik. Henry is megállított szünetben és vigyorogva a szemöldökét húzkodta.
- Na, tegnap meg volt?
- Leakadnál? - épp el akartam slisszolni mellette, de nem mozdult el az ajtóból. A lány pedig már lefelé ment a lépcsőn. Hülye szekrény.
- Mondd azt, hogy hülye vagyok, és te nem érzel vér szagot.
Felnézek rá.
- Nem történt semmi. De, ha most megbocsájtasz, kiderítem, mitől sérült meg.
A lány hangja szakít vissza.
- Jól,de már kérdezted az osztályban is - mosolyog rám. Nem értette.
- Tényleg? - inkább teszem a szenilis srácot.
- Igen - bólint mosolyogva.
- Hmm, akkor bocsi - vonok vállat hanyagul.
- Semmi. Bárkivel megesik - mosolyog majd megtorpan. Én meg visszaszoritom a morgasom. Előttünk a földön madarak vannak.
- Me... menjünk arrébb - remeg meg kissé a hangom, mert figyelnem kell, nehogy megtudja a lány ki vagyok. Félne tőlem. Ebben biztos vagyok. De előbb azt szeretném ismerjen meg. És utána majd elmondom neki. Akkor viszont már lehet nem fog félni tőlem.
- Miért? - látom, hogy rám néz, de nem fordítom felé a fejem.
- Mert... Mert.. - fújom ki a levegőm - nem szeretnek az állatok.
- Hogy lehet őket nem szeretni? - elmosolyodok, mert aranyosan félreértette.
- Én szeretem őket. Ök... félnek tőlem.
YOU ARE READING
Victims
Random@ImvusSziSzi <--- írótársnő Ahol a vágyaid teljesülnek. Ahol nem kell félned, hogy ki is vagy. Egy hely ahol az lehetsz aki. Egy új osztály. Barátság. Szerelmek.
