Emily - ImvusSziSzi
***
Éppen Gorgoval beszélgetek, mikor feltűnik Deb sziluettje. De ő... nem lehet. Ahogy közelebb ér, kiveszem a finom alakját. Nem, Deby nem így jár. Em az. Görcsösen jön, mint ha tudná, hogy rossz felé sétál. Az agya felfogja, de belül van egy démn, ami állandóan erre uszítja. A teste akarja. Ida akar jönni.
- Ez a pálya nem neked való, szivi.
- Szállj le rólam Henry!
Felemelem a kezem, olyan "Nyugi, öcsi" tartásban. Drogot vesz. Grimaszolok majd színpadiasan a dílerekhez invitálom. Megcsóválom a fejem, majd visszafordulok Gorgohoz.
Em épp megzavart.
- Tehát, Nick ott van.
- De tuti, hogy Vegast láttad?
- Szerinted nem ismerem fel az éjszakai életet? - vonom fel szemöldököm.
- Jó, persze.
- Persze, hogy Vegas volt. Te legalább ne bassz föl...
- Repülj pegazus! - kiált fel Em nem sokkal messze tőlünk. Hát, én kitekerem a nyakát... Odanézek, és látva mit csinál, kishíján felröhögök.
- Miért nem repülsz? - kérdezi csalódottan a padot.
Odasétálok hozzá. Na, ez is beszívott. Még sincs este.
Ja, ezt nem ilyen szókapcsolatba használják.
- Nem repül... A...?
- Pegazus.
- Aha.
Mindent értek.
- Mindegy akkor sétálok.
- Szerintem a paci nem visz haza. Túl sok vattacukrot evett - folytom el törökköszürölésnek álcázva a röhögésem.
- Vattacukor! Azt én is kérek - csillan fel a szeme. Egy pillanatra meglátom Debyt.
- Sajnos nincs. A barátocskád megette mind.
- Ne már! - összefonva a kezeit és durcizni kezd.
Komolyan... mikor lettem megint gyerekcsősz?
- Dede.
- Jól van akkor itt hagyom - fölkel és elsétál onnan.
Most már nem bírom. Köhögést színlelve fölröhögök.
- De ki vigyázz majd rá? - vigyorgok rá.
- Mondjuk te - vonja meg vállát.
- Én elmegyek. Megkeresem a cicám.
- Van cicád? - kerekednek ki szemei.
- Van - vigyorgok.
- Megnézhetem? - kérdezi gyermeki tekintettel.
- Elveszett - mosolygok rá. Majd érzem, ahogy megint rámszáll a szomorúság.
- Mehetek veled megkeresni? - lelkesedik fel és a szeme még jobban csillog.
- Nem. Félek meszebb futna.
- Rendben - szomorúan lehajtja fejét.
- Majd megmutatom, ha meglesz.
- Oké - felnéz és rám mosolyog.
- Hazakísérlek.
- Oké.
A lány mellé megyek. Elindulunk hozzájuk, de elég hosszasan érünk csak haza.
- Kösz, hogy hazakísértél Drakula.
Felsóhajtok.
- Ő is kezdi...
YOU ARE READING
Victims
Random@ImvusSziSzi <--- írótársnő Ahol a vágyaid teljesülnek. Ahol nem kell félned, hogy ki is vagy. Egy hely ahol az lehetsz aki. Egy új osztály. Barátság. Szerelmek.
