Elvetett Terv

😨 1. Fejezet: "Hall engem valaki??" 😨

- Nem látok rendesen.......ah már jobb. Mi a fene történt? - ébredt fel az ájult állapotból Alice.
- Testek mindenütt.......vértócsák.......az utolsó amire emlékszem, hogy menekülnünk kellett, de elestem egy domb mögött és azóta semmi mostanáig.

Valóban, senki élő nem volt rajta kívül körös-körül, nyoma sem volt az idegeneknek, csak az maradt, amit a támadásból hátrahagytak. Alice még nem volt teljesen magánál, négykézláb tudott csak közlekedni a porban. Tájékozódási pontot keresett, hogy egyáltalán megállapítsa, merre van az űrsikló, amivel eljöttek idáig. Sikerült is egy kisebbfajta dombot találnia. Nem volt sok ideje, ugyanis minél később tud Houstonnal beszélni, annál biztosabb, hogy ő sem fogja túlélni.

- Francba, biztos hogy van egy pár törött csontom, szakadt szalagok, meg miegymás.......de legalább nem ebben a mocsokban fekve halok meg, max az űrhajóban, ami valljuk be, sokkal kellemesebb. - vizsgálta meg magát Alice - Látom az űrhajót, nagyjából épnek tűnik, talán a rádió is épen maradt. Talán. Viszont vagy egy jó 3 kilométerre van a jelenlegi pozíciómtól, és ennyire leamortizált állapotban nem tudom, hogyan jutok oda el.......várjunk csak.......hiszen megvan a képességem, hogy gondolatok segítségével idehívjak egy holdjárót! - gyulladt ki hirtelen a "villanykörte" a feje felett.
- Na legalább valami sikerült, itt van egy ép holdjáró, remélem még túléli ezt a 3 kilométert az űrsiklóig.

Amíg Alice elér a hajóig, van egy pár dolog amit tisztázok vele kapcsolatban.

Mint azt a történet elején megismerhettük, Alice Gallagher nem egy átlagos diáklány. Egy tudományos verseny keretében - a holdra utazás volt a fődíj - nyerte a lehetőséget, hogy egy 100 főből álló csapat (tudósok és katonák) tagjaként eljusson az áhított égi kisérőnkre. Különösképp örültek a jelenlétének a NASA tudósai, mert rendkívül erős veleszületett pszichokinetikus képessége van, amivel bármilyen távolságból bármilyen tárgyat magához tudott vonzani.
Így kaparintotta meg a holdjárót is, de ezt már tisztáztuk.

A másik dolog, hogy hála az égnek kung-fu-t is tanult (fekete öves) így meg tudta védeni magát akkor is amikor beütött a katasztrófa az idegenekkel.

Egyedül van, de legalább a képességei nem hagyják cserben.

Apropó idegenek. Az ő kilétüket sem árt tisztázni.
Mindenki elsőre a kicsi, szürke, nagy fekete szeműekre gondolna igaz? Pedig egyéb más faj is él a világűrben. Csak eddig nem tudtuk. Kivéve az egyik Apollo küldetés tagjai láttak valami szokatlan életformát, de érthető módon nem akarták közelebbről szemügyre venni, nehogy bajuk essen.

Szóval ezeket a lényeket innertidáknak hívják és nem mellesleg középzöld színűek, fejlett intelligenciával, akik - ahogyan a nevüket is kapták - a Hold belsejében élnek, viszont van egy kijáratuk a Hold felszínére csak épp azon az oldalon, amely földi ember szeme elé sohasem kerül, a kevésbé kráteres oldal. Mondhatni holdunk egy hatalmas alien obszervatórium, amelyet arra hoztak létre az innertidák, hogy megfigyeljék az embereket a Földön.

Ezért vadászták le 1 kivétellel az összes odaérkező asztronautát, akik a lábukat merték tenni a felszínre, mert fenyegetve érezték magukat. Jó hogy az említett Apollo küldetés tagjai megúszták ép bőrrel.......de persze ennek a jelenlegi csapatnak meg kellett bolygatni a mélységet.......hogy lehetnek valakik ennyire elővigyázatlanok. De ez már a múlt sajnos.

Időközben Alice elérte az űrsiklót. Megállt előtte, lassan, óvatosan kiszállt, hogy ne okozzon magának több sérülést és tett pár tétova lépést a jármű felé. Azonban pár lépés után földbe gyökerezett a lába.

- Jézusom, ez.......ez Strooper kapitány! Van mellette valami írás.......de mi ez? Persze hogy titkosírás én marha. - döbbent le Alice. - Valószínűleg az idegenek tudják, hogy nem végeztek mindenkivel, figyelmeztetést hagytak nekem, gondolom hogy még találkozom velük. Csak van itt valami alien-szótár amivel megfejtem az írást.......uhh előszőr is szegény Strooper kapitányt el kéne temetni, de igazából mindenki mást is; de egyedül ezt hogy vigyem véghez? Inkább csak lefektetem kicsit arrébb.

Alice papírra vetette a látott szöveget, majd bemászott az űrsikló belsejébe.

- Legalább idebent nincs meglepetés.......ha elvágtak volna végleg a hazajutástól akkor tuti, hogy most a hajamat tépném és utána én magam vadásznám le az összes gusztustalan alakot. - szitkozódott halkan Alice.

Lassan, minden léptét meggondolva haladt előre, részben sérülései, részben azért, mert noha semmilyen mozgást nem látott, a belső világítás is működött, nem volt 100%-ig meggyőződve arról, hogy senki nincs rajta kívűl a fedélzeten.

Mivel a hajó nem hatalmas (2 szintes) így Alice hamar megtaláta a pilótafülkében a rádiót. Azonban nem éppen a lehető legjobb állapotban van.

- Baszki, ez javításra szorul, de talán van itt valami szikszalag ami egyenlőre megteszi. Persze hogy ezek a dögök nem könnyítik meg a dolgom. Na ez megvolna.......próbáljuk meg.

Bekapcsolta a rádiót, vészjelző üzemmódba kapcsolta hátha valaki meghallja.

- Itt Alice, Alice Gallagher, a Hírvivő űrsikló legénységének utolsó életben maradt tagja! Hall engem valaki? - próbálkozott Alice. - Megismétlem: Itt Alice Gallagher, a Hírvivő űrsikló utolsó életben lévő tagja.......HALL ENGEM VALAKI??

Semmi válasz.

- Houston, van egy kis gond.......az isten szerelmére, hall engem valaki??

Recsegett a rádió, majd kisvártatva valaki beleszólt:

~Ha...ll...juk......Önt.......Mi...ss...Ga...lla...gher......Mi...tö...rté...nt......az...ex...ped...íci...óv...al? - recsegett, ropogott a vonal, de ki lehetett venni az irányító, Miss Anna Linger hangját.

- Odaveszett rajtam kívül mindenki, én vagyok az egyetlen túlélő de rengeteg helyen megsérültem. - válaszolt Alice. - Szembe találkoztunk egy idegen fajjal, akik úgy tűnik, hogy az őshonos lakói a Holdnak.

~ Mi...nde...nki......ha...lo...tt? - kérdezett a sokktól elhalkult hangon Miss Linger.

- Igen, mint azt említettem Önnek az előbb. Kérem segítsenek, nem tudok egyedül tenni semmit. - próbált segítséget kérni Alice. - Valamint nagyon recseg a rádió.
~Ni..ncs...je...le...nleg...ka...pa...cit...ás...unk...az...Ön..............

- Houston itt vagy még?? Miss Linger HALL ENGEM?? Válaszoljanak már!! - kiabált kétségbe esésében Alice.

De a vonal végérvenyesen megszakadt. Nem jött több adás.

- Ó hogy az a.......

De nem tudta a mondatot befejezni, mert ekkor pokolian nagy zaj kíséretében bezáródott az űrsikló ajtaja, időközben az összes, bebörtönözve ezzel Alice-t a pilótafülkébe.

- A francba, ez nem jó baszki, eeeez nagyon nem jó jel.......de úgy látom rengeteg időm lesz kitalálni, mi is ez az írás.

Hirtelen valahonnan az űrhajóba csapódott valami tárgy, ami elterelte Alice figyelmét az írásról.

Első fejezet vége.