Miután mi is megkaptuk a fegyvereinket, rohamléptekben indultunk el abba az irányba, amerre a vezetői szárny volt.
- Nem tudom ezek mire számítanak, nyilván védve van az egész. - gondolkodtam közben magamban.
És tényleg. Voltak vagy ezren a mi 500 emberünkkel szemben. Mocskosul túlerőben voltak.
- Ööö parancsnok, - kezdtem - ugye tudja, hogy itt nem jutunk át? Legalábbis hiánytalanul biztosan nem.
Felém fordul hitetlenkedő fejjel, és határozottan válaszol.
- Alice, te még nem tudod, de ennél többet is elintéztünk már egyszerre, vagy 10 ezret is a Dél-Atacama háborúban. Kb. ugyanez a túlerő volt akkor is. - magyarázott a parancsnok. - Úgy nézünk ki mint akik félnek? 😀
- Hát nem, ezzel egyet kell, hogy értsek. - most már én is nevettem. - Remélem, hogy beválik a terve főnök.
- Az biztos.
Eközben elértük a vezetői szárny hatalmas ezüst kapuját. Tulajdonképpen kész remekmű az aranyberakásokkal, nem rossz. Kultúrsokkot fogok kapni a végén.
- Ti jöttök előszőr Alice. - súgta oda nekünk a parancsnok.
Adam-ra kacsintottam majd lassan az őrök mögé lopóztunk.
10-en őrizték a kaput. A rejtekhelyemen megbújva már alig bírtam magammal, viszketett a tenyerem. Már nagyon oda akartam pörkölni a szentfazekaknak. Idegesítő, hogy át akartak verni, hogy "majd minden rendben lesz, segítünk...".
Egy nagy lószart akartak ezek segíteni nekünk. Csak kiírtani minket. Mert kellünk nekik. És a Föld is.
Soha nem bíztam meg az űrlényekben, hát ezek után sem fogok. Egyék meg amit főztek.
Ránéztem Adam-re, majd a parancsnokra aki megadta a jelet a támadáshoz.
- Hé köcsögök, ezt kapjátok ki! - kiáltottam majd a kábítófegyverrel egy adagot rájuk lőttem. - Hmm baromi jó ez a puska. Otthoni gyakorlásra se ártana.
- Na de Alice... - kezdte Adam nevetve, de én megérezve a veszélyt befogtam a száját.
- ADAM VIGYÁZZ!
Nem sokon múlott, hogy a barátomat lefejezzék a lézerkarddal. Sikerült egy mátrixosat hátrahajolnunk.
- Uhh kösz, ha nem fogod be a számat, valószínűleg eluralkodott volna a fejetlenség.
Ránézek, erre rohadtul el kezd röhögni és nem bírja abbahagyni.
- De egy gyökér vagy baszki. Mi lett a legjobb barátomból... - csak csóválni tudtam a fejemet ezután a szar szóvicc után. - Valószínűleg a fejedre ejtettek téged a születésednél.
- Na eeez az az Alice, akire én emlékeztem. :D
- Adam ne most kezdd az ökörségeidet, mert várják a többiek hogy visszajelezzünk. - csesztem le újból a srácot. Még a végén a szívére fogja venni. De sajnos nem biztos, hogy eléggé komolyan vesz.
- Jól van, jól van igaz. - nézett rám bűnbánóan.
Szemet forgatva elővettem a rádiót és jeleztem a parancsnoknak, hogy jöhetnek.
- Ez igen! Szép munka volt drága barátaim! - szólt a parancsnok elismerő válasza a rádióból. - Akkor várjatok be minket ott a kapunál.
- Úgy lesz. - válaszoltam.
Addig amíg ideérnek, gondoltam megnézem magamnak a kapuzárat. Egy 10x10-es panellal védett kódolt zárat találtam rajta.
- Mi a f*szom ez a sok kód? Ez már nekem is sok... - mondtam félhangosan magamnak.
Közben odaért a csapat többi tagja is. Végigmért a parancsnok, majd látva gondterhelt arcomat, csak annyit mondott.
- Tudjuk, hogy unod, de bízz magadban Alice, neked ez az erősséged. A kódfejtés. Nagyon értesz hozzá. - mondta bíztatóan a parancsnok.
Már épp meg akartam kérdezni, hogy ezt honnan tudja, amikor csak most találkoztunk, de közbevágott.
- Majd ha ezen túljutunk, mindent elmagyarázok neked.
És ez a mondat valahogy nem hangzott számomra túl bizalomgerjesztőnek. Tud valami nagy titkot rólam, amit még én sem tud, hogy mi az.
Félretettem ezirányú gondolataimat és visszafordultam a zárhoz. Ahogy láttam, 20 jelből áll a kombináció (mivelhogy 20 kis részre osztott képernyő volt mellette, amin nyilván a beütött jelek fognak megjelenni), de valami egész fura jelek voltak megadva.
Tisztára a Csillagkapu sorozatokban éreztem magam. A billentyűzet stílusa is stimmelt, mint egy miniatűr tárcsázó, olyan volt. Egy hirtelen ötelttől vezérelve a sorozatokban is látható földi kapu kombinációját adtam meg.
Na vajon mi történhetett? Persze, hogy kinyílt. Ez valami rossz vicc vagy csak ezek is nézték? Vagy valóban létezik ilyen cska letagadják mindenki előtt a fejesek. Ennek is tuti, hogy utána fogok járni.
Bejutottunk egy óriási csarnokba, ahol nem volt semmi, viszont volt egy nagyon is csillagkapura emlékeztető tárgy a terem közepén.
Halk susmogás kezdődött, amit félbeszakított a "kapu" aktiválódása. Csak most jött a feketeleves. Pontosan 9997 katonával nézett szembe a mi kis csekély 500-as létszámú csapatunk.
- Harcállásokat felvenni! - adta ki a parancsot Acida parancsnok.
Készen álltunk a mindent elsöprő harcra. Nem volt 100%-ig sem biztos, hogy egyáltalán valaki túléli az összecsapást.
De azon voltunk.
9. Fejezet 1. rész
Sziasztok🎸🎙 A díjazásom alkalmával most egy dupla résszel jövök, remélem így is tetszeni fog nektek és nem fogtok elveszni a részletekben 😊
ESTÁS LEYENDO
Elvetett Terv
Ciencia Ficción2020-ban járunk, az emberiség évtizedek óta nyitogatja szárnyait az ismeretlen világűr felé, rengeteg felfedező műholdat küldtünk pályára, csak eközben megfeledkezdtünk valamiről.......még pedig égi kísérőnkről, a Holdról. Ez a titokzatos társunk ta...
