Elvetett Terv

😮 5. Fejezet: "Ajaj..(...)..Houston van egy kis gond..." 😮

- Ez ugye nem miattunk van? - kérdezem kétségbeesve Adam-től.

- Szerintem nem, mert rólad tudják, ki vagy, én meg olyan jól álcáztam magam, hogy nem jönnek rá. Bár az elején még felkészítettem egy hajót arra az esetre, ha el kéne hagyni ezt a bolygót... - mondta a végére elbizonytalanodva Adam.

- ADAM!

- Cssss csak halkan...még jó, hogy nem vagyunk elég közel hozzájuk Alice.

A nagy riadónak az volt az oka, hogy valami számukra ismeretlen idegen technológia miatt indult be a riasztórendszer. De nem Adam tehet róla. Ugyanis ez a műszer vagy mi (ők sem tudták megállapítani, hogy mi az) a távoli űrből jött, fura régies írásokkal volt tele, amit senki sem ért. Kivéve.......

- Mi van a vendégeinkkel Tianaz? Tudtommal képesek nyelveket fordítani. Talán ők a segítségünkre lehetnek. - kérdezte Clover ránk mutatva.

- Még az is elképzelhető. - állapította meg Tianaz szintén ránk vetve egy pillantást.

- Ajaj, a francba.......Houston van egy kis gond... - mondtam félhangosan.

- Alice nyugi, megoldjuk. - válaszolt a suttogásomra Adam.

Eközben a két vezető elindult felénk, reményteli arccal, nem is tudom most azt várják, hogy végezzünk el helyettük megint valamit, ami nem a mi dolgunk lenne?? Komolyan kezdem ezeket utálni.

- Drágáim. - már a szó hallatán is csikorgattam a fogam. - Sejtem, hogy már elegetek van belőlünk, de megint kell valamiben segítenetek. - mondta Clover.

- És mi volna az ezúttal? - kérdeztem kissé flegmán és összehúzott szemekkel.

Mindkét fazonnak feltűnt a modorombeli változás. Adam próbált visszafogni a további beszólásoktól azzal, hogy szorosan fogta a kezemet, talán azért, hogy megnyugodjak, de nem ment neki ezúttal.

- Most komolyan. Amióta csak itt vagyok, 1000 féle dolgot próbáltok meg a nyakamba sózni, mintha nem lenne elég baj, hogy nem engedtek haza! MIÉRT?? Mit ártottam én nektek? Én vettem részt a legkevésbé az egész diliben, ami történt, és én fizessek meg az egészért valami rabszolgamunkával?? Na ne röhögtessetek már. Nektek van valami hátsó szándékotok, amihez én most nagyon jól jövök, igaz? - fakadtam ki.

Teljesen elegem volt már ebből a két balfaszból, hogy azt hiszik, beveszem a meséjüket, csak segíteni akarnak rajtunk. Egy nagy szart. Csak arra vagyunk jók nekik, hogy kísérletezzenek rajtunk. Mi a fene, talán van valami a génjeinkben, ami kell nekik? Ez totál abszurdum.

- Alice kérlek....... - kezdte volna Clover de én letorkoltam ismét.

- Nem tudok nektek hinni. Sajnálom, tényleg, de nem megy. Csak azt érzem, hogy itt valami gáz van és ebben a ti kezetek van. - fejeztem be egy nagy sóhaj kíséretében.

- Gondolj bele Clover. Teljesen igaza van. Nagyon okos ez a lány, rájött arra a titokra, amire eddig egy látogató sem...

Anyátokat látogató, sokkal inkább mint egy elítélt, úgy érzem magam itt.

- ...és tudja, hogy semmi sem az, aminek látszik. - fejezte be Tianak, aztán rám nézett.

- Lehet, rossz döntés volt, amikor beengedtem a laborba, hozzáfért mindenhez. Minden egyes kutatásunkhoz. Ami nem jó. Sőt egyenesen rossz. - most Tianakról rám emelte a tekintetét. - Így ennek fényében nem sok lehetőséget látok. Tehát Alice rajtad múlik minden. Vagy segítesz nekünk vagy különben felesleges léghasználó vagy nekünk. - mondta a felesleges szót megnyomva Clover.

- Annyira tudtam, hogy ez lesz a vége. Egy újabb fenyegetés. Sosem untok bele? - kérdeztem nyíltan a szemétládák szemébe nézve. - Miért hiszitek azt, hogy ez használ?

- Alice ne tedd ezt....... - Adam tett még egy elkeseredett próbálkozást a megnyugtatásomra, de ez sem ért célt.

- ADAM NEM! NEM BÍROM TOVÁBB!- emeltem fel a hangom most már. És ugyanabban a pillanatban jöttem rá a hibámra.

Nem kellett volna Adam nevét kimondanom. Elkerekedett szemekkel bámult most már ránk mindenki a közelünkben.

- Mit mondtál az előbb Alice? - kérdezte a döbbenettől vékony hangon Clover.

Bassza meg. Még jó, hogy volt önvédelmi eszköz a laborban. Gyorsan észrevétlenül egy fénykardot toltam Adam kezébe és megtettem azt, amit már az elején meg kellett volna.

- Tudjátok mit? Tojok az egész világotokra. Ezt nem lehet békés úton lerendezni. - mondtam, azt kioldottam a fénykardot (tiszta Star Wars komolyan...ha haza tudok menni valaha, akkor leülök a fotelembe otthon és Star Wars maratont fogok tartani, miközben röhögök a történteken) és 2 gyors mozdulattal elkábítottam a vezetőket. Majd gyorsan megfogtam Adam kezét (esküszöm mintha ez már a szokásommá válna és jobban zavarna mint kellene...) és magam után rántottam.

Futottunk ahogyan csak tudtunk, mindenki aki meg akart állítani minket, csúfos véget értek. Befordultunk egy folyosón jobbra és még éppen időben rántottam el Adam-et egy pisztolylövés elől, ami könnyen a halálát okozhatta volna, de így csak súrolta a vállát, azonban hullott belőle a vér.

- Alice, van egy rejtekhelyem, ahova egy 2 személyes űrhajót és egy csomó túlélőfelszerelést tettem, így meg tudunk szökni és hazajuthatunk külső segítség nélkül! - kiabálta nekem Adam lihegések közepette. - Basszus a karom.......nyomokat hagyunk magunk után.

"Útjelzőt" hagyunk magunk után. Király.

- ADAAAAM, ŐRÖK JÖNNEK MINDEN IRÁNYBÓL!!!!!!! - kiabáltam én is.

Minden irányból körülvettek minket. Elvesztünk.

Sziasztok :) rájöttem, hogy gépről is tudok írni ami kevésbé bántja a szememet XD lényeg az, hogy a héten valószínűleg így gyakrabban tudok majd írni új részeket.

Remélem izgalmasnak találtátok a mai részt :)