Elvetett Terv

📟 2. Fejezet: A Kód 📟

Alice ijedtében elejtett mindent, amikor az a hatalmas nagy csattanás volt.

- Ez meg mi volt? Nem gondoltam volna, hogy ENNYIRE hamar végem van....... - gondolta magában homlokráncolva. - Szívesen megnézném, hogy mi a szösz volt ez, de nem tudom hogy jutok ki innen.

Ekkor egy 9 gombból álló elektronikus zárat fedezett fel az ajtókilincsen.

- Kód kód hátán, a végén még Sherlock Holmes lesz belőlem. Önbizalmam az van azt látom :P

Azután el kezdett gondolkozni. Hiszen minden ajtó kódját ismernie kell, mert a kiképzés alatt és az utazás során megjegyeztették vele.

- Na lássuk.......0...5...0...8...1...9...9...5.......ééés egyes ajtó nyílj ki! Ez megvolna. - sóhajtott Alice egy nagyot.

Az ajtó után egy hatalmas folyosó található, ami egészen az űrsikló bejáratáig vezet, ahol ugye fel lehet menni a 2. szintre. És körübelül a felénél megpillantotta azt a valamit ami nekiütközött a hajónak. Igazából betörte az ablakot.

- Még az a szerencse, hogy nem akartam a sisakom levenni, mert most megfulladnék, ami űrlényeknek nem tetszene gondolom, ha hamar feldobnám a talpamat. Nyilván okkal hagytak életben.

Amennyire a lábai hagyták, közelebb araszolt ahhoz a fénylő dobozhoz. Minden egyes lépéssel kicsit többet látott belőle. Alice bár félve, de felvette a földről és szemügyre vette. Nem egy átlagos doboz volt, fura fém indák futottak keresztül-kasul rajta, mint valami speciális mintázat, valamint ami igazán érdekes volt: nem volt rajta se zár se kulcslyuk a külsején.

- Hogy fogom én ezt kinyitni?? Mire nyílik ez ki? Valmi vezényszóra? - ötletelgetett Alice. - Hmm próbáljuk ki:
1.) innertidák?

Semmi változás.

2.) akkor Holdbázis vagy Apollo?

Megint semmi.

3.) (Mi van ha.......?) Hírvivő?

Ekkor hirtelen elindult valami mechanizmus a dobozban és felnyílt a teteje. Egy könyv volt benne, nem is inkább szótárszerű és igen-igen öregnek tűnt.

- Lehet, hogy megkaptam a megoldást a kódfejtéshez? Sokkal hamarabb készen lehetnék így vele.......

Alice a gondolataiba mélyedve vizsgálgatta a könyvet minden oldalról. A hirtelen támadt azonban csendben felcsendült egy ismeretlen dallam majd egy fátyolós hang, amit fura csoszogás kísért:

- Aaaalice.......merre vagy? Hiába bújócskázol, úgyis megtalállak. Nem olyan nagy ez a hajó.......Különben is nincs értelme elrejtőznöd, mert nem akarok rosszat. - mondta kísérteties hang.

Alice jobbnak látta meg sem szólalni, nehogy felhívja magára a hang tulajdonosának a figyelmét, halkan próbált visszaiszkolni a pilótafülkébe. Magára zárta az ajtót és biztos ami biztos megváltoztatta a kódot.

- Nem tudom ki volt vagy mi volt ez de nem is akarom tudni egyenlőre. Na de gyorsan felírom az új kódot hogy ne felejtsem el; 1,9,0,5,2,0,0,1. Talán ezzel megállítom egy időre az üldözőmet. És nem, nem hiszem el, hogy nem akar ártani nekem. - határozta el magát Alice.
- Nézzük ezt a szótárat inkább. Úgy tűnik számomra, hogy valamiféle idegen nyelv és az angol kapcsolódását mutatja. Azon komolyan el kezdek röhögni, ha ezek a zöld tetvek tudnak angolul XD

Nekilátott a plusz segítséggel a kódfejtésnek. Majdnem olyan nehéz volt mint a playfair rejtjel. 1 óra szenvedés után kikerekedett az értelme.

- Nem vagyok meglepve, hogy az "ember" volt a kulcsszó. Pontosan így néz ki az űrhajó falán talált írás:

"Hiába gondoltátok, hogy békés úton el lehet intézni az ügyet. Ti háborgattátok meg a békénket és a nyugalmunkat így nem maradt más választásunk, mint harcba bocsátkozni, aminek tudjuk mi lett a vége. A kapitányotok felakasztva végezte, mert elvette az életét egy magas rangú tagunknak, így ez volt az ő méltó büntetése. Észrevettük azonban, hogy nem mindenki halt meg. Megtaláltuk a legénység névsorát és egy lányt nem találtunk meg. Úgyhogy ez az írás neked szól kedves Alice Gallagher. Ha nem akarod, hogy még több bajod essen (esetleg rád törjük az ajtót), akkor találkozz velünk akkor, amikor a Föld nyugovóra tér."

- Ez szép, még meg is fenyegettek, ultimátumot adtak, hogy bajom esik ha nem találkozom velük. - fejezte ki nem tetszését Alice. - Mit képzelnek magukról, hogy csak úgy kimegyek, megadom nekik magam? Ez gyerekkorukban szúrták el. Bár itt lenne valaki még, hogy ne legyek egyedül a bajban.......egy másik emberi lény.......

Talán a jóisten meghallotta Alice kívánságát.

2. Fejezet vége