*Emlék*
- Apu, segítesz nekem összerakni ezt a rakétát? - kérdeztem csillogó szemmel aput.
- Persze. - majd mosolyogva letérdelt hozzám. - Alice kincsem, odaadnád a csavarhúzót? Még néhány csavar nincs a helyén.
- Máris adom apu.
- Köszönöm kislányom☺
Odaadtam apunak a csavarhúzót és nevetve néztem, ahogy némelyikkel szerencsétlenkedik. Milyen boldog voltam ekkor...aztán utána végeszakadt az egész. Ez volt az utolsó közös élményem vele.
Utána egy NASA-küldetés során eltűnt. Soha senki nem hallott felőle többet.
Nem is értem, miért pont most ugranak be ezek a dolgok apuról. Talán még mindig nagyon hiányzik. Sőt biztos. Csak tudnám miért érzem azt, hogy a közelben van...
A harc közben lassan a végéhez közeledett. Rengeteg sérültünk lett, de emberélet (mármint a harcostársaink közül nem halt meg senki) nem veszett oda.
Holttestek voltak mindenütt. Újra rámtört azaz ijesztő déja vu érzés, ami az ideérkezésem elején is volt.
Sajns azonban tudtuk, hogy vérontás nélkül nem jutunk közelebb. Borzasztó nagy mészárlás volt. Kicsit el kezdtem őket sajnálni (te jó ég már itt tartunk??), nem tudtam, helyesen cselekedtünk-e.
Ami megtörtént az megtörtént. Nincs visszaút. Ez van.
Nyilvan mindnekit érdekel, hogy miért csak 9997 katonával harcoltunk. Engem is zavart a gondolat, hogy hova lett 3??
- Parancsnok? - fordultam a még egyben lévő főnökhöz. - Előszőr is, remélem jól van (itt bólintott). Másodszor pedig nekem hiányérzetem van.
- Mégpedig? - kérdezett vissza.
- Hol van három katona? Ugyanis akárhogyan is számoltam, de nem jött ki a 10.000.
- Igen, mert a két vezetőt közvetlenül 3 katona védi.
- Most meg kéne ijednem ezek után?
- Igen.
- Miért? - kérdeztem és elég fura arcot vághattam, mert rögtön magyarázatba fogott.
- Azért, mert azok a valaha elt legerősebb katonák. Egyfajta hibridek.
- Hibridek?
- Igen. Amolyan ember-innertida mix. Korábban, meg ne kérdezd, hogy hogyan, de emberi DNS-hez jutottak így létre tudták hozni ezeket a szörnyeket. Ha jol gondolom te is láttad őket, amikor a felszínen megtaláltak téged.
- Ez pontosan így van. Valóban emlékszem 3 hústoronyra, de semmi emberi vonásuk nem volt.
- Ez az álcázásnak köszönhető.
- Mi??
- A főnök, utálom kimondani ezt a nevet de muszáj, Claire találta ki az egészet, hogy aki találkozik velük, az ne vegye észre a furcsaságokat.
- Mocskos hazug disznók! - a dühtől szinte nem is tudtam beszélni, azonban folytattam. - Parancsnok, kérem, essünk túl az utolsó védvonalukon is, szemtől szembe akarok velük állni végre!
- Egyetértek. De ezúttal nem egyedül csináljátok, hanem én is veletek tartok. - jelentette ki Acida. - Túl nagy falat ez két fiatalnak.
- Ahogy gondolja. - mondtam.
Van valami nagyon nyugtalanító ebben a pasiban. Valahogy ismerősnek tűnik, de mégsem. Hiszen ugyanúgy alien, ahogy a többi is. Nem köthet hozzá semmi.......vagy mégis? Annyira nem tudom mi van. De azt tudom, érzem, ezek ellenére is megbízhatok benne.
YOU ARE READING
Elvetett Terv
Science Fiction2020-ban járunk, az emberiség évtizedek óta nyitogatja szárnyait az ismeretlen világűr felé, rengeteg felfedező műholdat küldtünk pályára, csak eközben megfeledkezdtünk valamiről.......még pedig égi kísérőnkről, a Holdról. Ez a titokzatos társunk ta...