Elvetett Terv

😭 4. Fejezet: Könnyzuhatag 😭

Sziasztok! :) Úgy gondoltam, hogy a továbbiakban Alice meséli a történetet, mert mivel főszereplő, az elején főleg az ő élményeiről van szó. További jó olvasást mindnekinek ;)

Azt hittem, hogy csak álmodom. Nem, ez nem a valóság. Csak álltam ott földbe gyökerezett lábbal és ebben a pillanatban nem tudtam visszatartani a könnyeimet.

- Adam, te hogy a fészkes fenébe kerülsz ide?? - kérdeztem a könnyeimel küszködve.

Válasz helyett azonban magához húzott és átölelt. Lehetett hallani, hogy ő is sír (tudom egy felnőtt férfihoz nem méltó úgy általában, de ez egy kivételes helyzet, mivel rég látták egymást - a szerk.). Zuhatagként hullottak a könnyeink.

Végre rám emelte a tekintetét.

- Tudtam, hogy meg fogod kapni az üzenetemet Alice. - kezdte Adam. - Azok után, hogy meghallottam, mi történt a csapattal felmentem a felszínre és otthagytam a nyakláncot, hátha megtalálod ha túlélted. Reménykedtem benne, hogy így lesz és ezek szerint így is történt.

- De Adam....... - kezdtem volna, de megint félbeszakított.

- Majd mindent elmesélek.

- Amit most is megtehetsz, mert rajtunk kívül nincs itt senki. - erősködtem tovább.

Látta a szememben, hogy nem fogok a téma mellől tágítani, amíg meg nem kapom a válaszaimat, így inkább jobbnak látta ha mesélni kezd.

- Jól van Alice, akkor elmondom. - mondta Adam. - De készülj fel rá, hogy nem lesz rövid.

- Van időnk most. - feleltem pimaszul.

- Ez az Alice hiányzott nekem. - nevette el magát Adam. - Oké akkor belevágok. Szóval azért vagyok itt, mert a NASA egy pár évtizede már rájött, hogy nem is olyan lakatlan a Hold. Az Apollo 7 küldetés (ezt most én találtam ki, azért nem fog a valósággal egyezni - a szerk.) azért indult, mert a Földről teleszkóp segítségével meg tudták "lesni" a Hold másik oldalát és feltűnt nekik valami szokatlan. Mozgást láttak meg valami absztrakt formákat, amit csak úgy nem keletkeznek a semmiből. Hogy semmi ne szivárogjon ki ebből, engem mint az ufószakértőt küldtek egyedül, teljes titokban, két nappal azután hogy veled találkoztam. Szörnyű érzés volt, hogy neked sem mondhattam el.

Át tudtam érezni a vívódását.

- De csak így lehetett a projekt biztonságban. Aprócska műholdnak álcázott mini egyszemélyes űrhajóbam küldtek fel az űrbe, meg kell hogy mondjam kurva kicsi volt.......

Ennél már röhögtem. :D

- .......de valahogy megoldottam hogy én is és a műszerek is rendben elférjenek. Hozzáteszem, nem sokat vittem, csak a legszükségesebbeket. Landolás után rögtön afelé a koordináták felé vettem az irányt, ahol azok a fura képeket lőtte a teleszkóp. És valóban voltak valami tök szokatlan képződmények. A vizsgálgatások közepette azonban belefutottam azokba az élőlényekbe, azokba a zöldekbe, akikkel te is találkoztál.

- Ja miután megfenyegettek, hogy engem is likvidálnak. Maga a 2 főnök jött értem. - válaszoltam megvetően a "zöldek" említésére.

- Tényleg? - kérdezte őszintén meglepődve Adam.

- Igen tényleg.

- Akkor valószínűleg valamiért fontos vagy nekik.

- Erre jutottam én is csak nem tudom a pontos okot. Az az érzésem, hogy több van e mögött. - fogalmaztam meg azon gondolatomat, amely már régóta foglalkoztatott. - És nagyon nem tetszik. Szóval akkor ezért vetették el a NASA-nál a holdbázis tervét.

- Igen, pontosan így van. Berezeltek, attól, hogy bármi történhetne az odaköltöztetendő emberekkel így inkább lefújták az egészet. - erősítette meg az általam mondottakat Adam. - Azért vagy te is itt most, mert ki akarták nyírni ezeket, hogy ne legyen konkurencia.

- Csakhogy nem jött össze a terv. Nem tudom tudod-e, de mindenki meghalt rajtam kívül. Amikor visszatértem az űrsiklóba, a bejárat fölé fel volt akasztva a vezetőnk, Strooper kapitány. Ijesztő volt. Azt sem tudom, hogy ezek után MI hogyan fogjuk túléni. Tebe tudtál szivárogni, nem tudják ki vagy valójában, de rólam tudják, ami jelentősen lecsökkentette a szökési esélyeimet. - tártam fel a történteket Adamnek, mert nem voltam teljesen biztos benne, hogy minden részletet ismer.

- Ajaj.......jól rádijesztettek gondolom. Én velem nem voltak ellenségesek, de ezek szerint én sem látok bele mindenbe. Sötét titkokat rejtegetnek a "vendéglátóink". - már Adam sem tűnt olyan magabiztosnak, mint a mondandója elején. - Abban viszont biztos vagyok, hogy ketten együtt kitaláljuk, hogyan jussunk ki innen, remélhetőleg még azelőtt, hogy mi is itt hagynánk a fogunkat.

- Van amikor a kedvességgel csak álcázni akarnak valamit. - értettem vele egyet.

Ezt az idilli beszélgetesünket (mivel még mindig átölelve tartottuk egymást) egy vészjelző hang szakította félbe, amiközben kopogás hallatszott az ajtón.

Mivel a meglepetéstől nem bírtuk kinyitni az ajtót, ezért bekiáltottak rajta.

- Vészhelyzet van Alice és Clive. Gyertek azonnal a hangárba. - hangzott a kétségbeesett kiabálás kintről.

Összenéztünk, majd mivel kiváncsiak voltunk, így követtük az ajtón kívül a többieket és a hangár felé vettük az irányt.

A szerk. megjegyzése:
Nyilván van egy kis disszonancia aközött a 2 dolog között, hogy segítőkészek az emberiséggel szemben valamint hogy sötét szándékaik vannak/lehetnek. Elmondanám, hogy csak látszólag tűnnek ilyennek.

Valójában burkoltan meg akarják semmisíteni a Föld lakosságát, mert azt látják, hogy az emberiség nem való oda. Tönkre teszi a környezetét, háborúzik, károsítja az egészségét, így a vakcinákon keresztül, mint biológiai fegyverrel akarnak végezni velük.

4. Fejezet vége

Nem lett túl hosszú rész, de remélem élvezhetőre sikeredett :)

UI: Érdekes, hogy mi minden marad rejtve, ha nem járunk utána? 😮

Nemsokára jön majd az 5. fejezet :)