Elvetett Terv

😐 16. Fejezet 2. rész: Húzós terv Vol. 2. 😐

Hogy miért volt nagy hiba?

Mert olyasmit láttam, amelyet nem kellett volna. Egy nagyon ronda lézerágyúval találtuk szembe magunkat, meg a hibrid sereggel.

Érdekes módon megfogyatkozott számmal. Claire nem tudta ezek szerint pótolni az embereit. Ugyan ki is lett volna az a barom, aki hagyja magát átváltoztatni valami gusztustalan élőhalottá?? Főleg, hogy azok akik megmaradtak (nem is kevesen), azok a mi oldalunkon álltak. Múltkor gyakorlatilag szétvertük őket.

Nem is baj. Hadd hulljon a férgese! Amelyik egy követ fúj ezzel a picsával az megérdemli.

- Te Adam, látod amit én látok? - fordultam Adam-hez, kizökkentve magamat a szitkozódásból.

- Igen Alice, ezek ki akarják sütni a Hold körül keringő hajónkat, bosszút állva azért a sok "kellemetlenségért", amit neki okoztunk.

- Tiszta pszichiátriai eset ez a nő. - kattogtam. - Mintha nem elég ilyennel lett volna már dolgom.

Nem tudom, hallották-e a beszélgetésünket vagy észrevették a hajónk megérkezését, de mozgolódás támadt, ami azt eredményezte, hogy egyenesen ránk mutatott a fegyver. Mármint arra a dombra, ahol lapultunk távcsővel a kezünkben.

Csak én vettem észre, hogy feltöltik a fegyvert, mert Adam meg páztázta a többi területet.

Azonnal felpattantam a földről, magammal rántva őt is pont időbenahhoz, hogy elkerüljük a lövés becsapódását.

- ADAM FUSS! - ordítottam neki, hogy feltűnjön neki, kurva nagy veszélyben vagyunk.

Rohantunk vissza a hajóhoz, de az a szemünk láttára robbant fel a találattól.

Egy pillanatra mindketten lefagytunk. Egymásra néztünk, hogy most mi a szar lesz, azonban nem volt sok időnk a gondolkodásra, mert majdnem közvetlenül mellettünk csapódott be a következő lövés.

Futás közben egyre csak magunk mögé néztünk, így nem tudtuk elkerülni az oldalról érkező lövést (mint később kiderült, két ágyújuk van), ami a bokájánál találta el Adam-et. Ha en abban pillanatban nem fogtam volna a kezét, akkor biztosan elesik.

- Adam nyugi, semmi baj nem lesz csak próbálj meg nem ránehezedni a sérült jobb lábadra! - próbáltam segíteni neki.

- Jajj baromira fáj... - nyögött fel Adam a fájdalomtól.

Erős a gyerek, keménykötésű, csak pont ott találta el a lövés a lábát, ahol már egyszer megsérült egy középsulis kosármeccsen. Szerencsétlen akkor eléggé padlót fogott, azt hitte vége a dédelgetett álmaina, hogy egyetemen kosarazni tudjon. Szerencsére az orvosok meg tudták menteni a lábát és minden mehetett a maga útján tovább.

Csakhogy ez a mostani újabb sérülés tuti betett neki.

- SOS bajban vagyunk! - próbáltam kapcsolatot létesíteni az űrben lévő hajónkkal.

- Mi a helyzetetek? - hallatszott apu hangja a rádióból.

Közben beszaladtunk egy biztonságot jelentő kupac mögé.

- A szemünk láttára lőtték szét az űrhajónkat, Adam megsérült és menekülünk a zombik elől. - próbáltam dióhéjban elmondani a problémát.

- Ez most komoly? Helyezkedjetek biztonságba, értetek megyünk!

Adammel váltottam egy fáradt pillantást, majd kifújtam egy nagy sóhaj kíséretében a levegőt. Legalább valami jó is történik.

- Tudtam hogy ez egy nagy baromság lesz... - mondtam ki félhangosan.

Valami hirtelen megmozdult mögöttünk és hátrabukfencezve begurultunk egy barlangszerű valamibe.

Majd ránkcsukták a bejáratot.

Felgyulladt egy kis fény a barlangban, majd megpillantottuk azt a valakit, aki segített rajtunk.

Strooper kapitány emberibb formában.

16. Fejezet 2. Rész vége

Itt a második része a fejezetnek, remélem ez is tetszeni fog nektek :) jó olvasást kívánok!

# Bella #