Éreztem, hogy valami nincs teljesen rendben. Túl szép volt ez az egész győzelem ahhoz, hogy igaz legyen.
Pedig annyira hittem benne. Ennyit erről.
Kis csapatunk a számítógépet böngészte megoldás után kutatva fáradhatatlanul, de egyre kevesebb lelkesedéssel, mert semmi eredményre nem vezetett.
- Bárcsak sikerülne összehoznunk valamit....... - sóhajtottam.
- Tudom mit érzel Alice, én sem tudom elhinni, hogy ilyen hamar fel kéne adnunk. - mondta apa.
- Hát akkor nem is fogjuk! - jelentettem ki határozottan.
Apu fáradtan mosolygott rám.
- Mintha az ilyen egyszerű lenne...
Ekkor fény gyúlt az agyamban.
- Talán mégis volna valami...
Hirtelen mindenki rám kapta a tekintetét.
- Te meg mire gondolsz Alice? Ilyet még senki a világon nem tudott eddig megcsinálni, hogy számítógépről emberrel terjedő vírust alkosson! - mondták a tudósok közül többen is.
- Dehogynem! - erősködtem tovább. - Vegyük úgy, hogy a számítógépes vírus egy emberi baktérium. Amit könnyen el lehet pusztítani egy bakteriofággal. Na most ezt meg lehet csinálni számítógépes verzióban is.
- Azt mondod, hogy számítógepes vírussal támadjunk a szintén számítógépes vírus ellen? - néz rám kérdőn Adam.
- Pontosan. Elég Csillagkapu Atlantisz-t láttam életemben, hogy tudjam ez működni fog.
- Igen Ms. McKay. - villantott rám egy félmosolyt Adam.
- Meg a szart! Inkább Zelenka. 😂 - itt már sírva röhögtem.
Ez a derült állapot rengeteget segített a koncentrálásban. Szinte alig emlékszem már a végére, hogy hány billentyűt nyomtam le, hány káromkodást hallattam közben.
De végül nemhiába dolgoztuk ki a lelkünket. Ami balszerencsének indult, azt az előnyünkre fordítottuk.
- Kész! - kiáltottam fel. - Már pendrive-ra is rakható! Úgy támadunk vissza, ahogyan az ellenfelünk!
Egyetértő moraj futott végig a vezérlőben lévő embreken. Talán megtaláltuk a fényt az alagút végén.
Apu és Adam is osztozott az örömömben, majd apu, mint a katonai vezető megszólalt.
- Emberek! Úgy tűnik majdnem véget ért a háború, már csak egy utolsó mozzanat hiányzik. - kezdte. - Ki kell mennünk a felszínre.
Mindenfelé riadt pillantásokat láttam.
- Ne ijedjen meg senki, ezúttal kézben tartjuk az ügyet. Tudom, hogy mindenki segíteni szeretne, de ezúttal csak a katonák végezhetik el ezt a melót.
Ekkor apura néztem és a vállára tettem a kezemet.
- Nézd apu, tisztában vagyok vele, hogy meg akarsz védeni mindenkit. Viszont ezek az emberek - és körbemutattam mindenkin - rengeteget dolgoztak azért, hogy az életüket ellehetetlenítő "uralkodót" eltávolítsák a posztjából. Szerintem rengeteg hasznukat vehetjük ezek után is.
Azzal a többiekre néztem. Mindenkiben ott volt a félelem, de ugyanakkor a határozottság és a bátorság is. Úgy érezték nincs mit veszíteniük, ha arról van szó, legalább később elmondhatják róluk, hogy a hazájukért haltak hősi halált.
Én sem akartam apuhoz hasonlóan a halálukat, mert túl fontosak itt. Ilyen vészterhes időkben mégjobban számít minden egyes emberélet.
Mert háborús állapotok vannak. És maga a veszély, az igazi veszedelem még hátra volt.
Közben végül apu velem értett egyet, így kisebb csoportokban ugyan, de mindneki feljutott a felszínre.
Egyre csak azt kerestük, hogy hol van a kinti irányítópult, mert hát nyilván álcázva van.
- Ez az! - fogott el hirtelen az öröm mámora. - Megtaláltam.
Megnyomtam egy kavicsnak látszó gombot a földön és hirtelenjében levált az előttem álló szikláról az álcázó pajzs. Ezzel együtt felfedve egy fura kapucnis alakot.
A mozgásra ő is megmozdult, majd Tianak arcával találtuk szembe magunkat.
Összenéztünk, hogy ez most mi a szösz, hogy került ide. Mielőtt azonban megkérdezhettük volna őket, megelőzött minket Tianak és beszélni kezdett.
Feltartott kézzel állt fel.
- Ne haragudjatok azért, ha megijedtetek, de muszáj volt itt kinnt elbújnom. Itt...senki...sem...bánthat...
Leemelte a kapucnit a fejéről és akkor tárult elénk borzalmas fejsebe.
- Úristen mi történt veled? - bukott ki belőlem a kérdés, miközben próbáltam segíteni, hogy talpon maradjon.
- Köszönöm Alice. Áldott jó lélek vagy. Éppen ezért vagyok itt. Hogy figyelmeztessetek benneteket. Claire-ről lenne szó.
- Asszem sejtjük mi a helyzet. - mondtam.
- Akkor hát csak annyit akarok mondani, hogy vigyázzatok magatokra.
Majd összeesett és többet nem tért magához.
Szerencsétlen nem élte túl a megpróbáltatásokat.
Éppen hogy csak felpillantottam a többiekre, amikor valami nagyon furát vettem ki a távolban.
Sziasztok :) hoztam az előzőnek a folytatását. Eddig mi a véleményetek róla? Elég változatos vagy kéne rajta javítani. Kommentbe ha szeretnétek, leírhatjátok a javaslatokat :)
UI: aki esetleg már gondolkozott rajta annak elmondom hogy a könyvön látható név az igazi nevem csak azért írom Bellaként alá, mert ugye az a felhasználónevem😂😂
További jó olvasást nektek ezek után is ;)
# Bella #
KAMU SEDANG MEMBACA
Elvetett Terv
Fiksi Ilmiah2020-ban járunk, az emberiség évtizedek óta nyitogatja szárnyait az ismeretlen világűr felé, rengeteg felfedező műholdat küldtünk pályára, csak eközben megfeledkezdtünk valamiről.......még pedig égi kísérőnkről, a Holdról. Ez a titokzatos társunk ta...
