Elvetett Terv

😴 15. Fejezet: "Szóval ilyen, amikor be van valaki szívva..." 😴

*Álom*

Valamibe kurvára bevertem a fejemet. Anyád de fáj...csak villódzó fényeket láttam.

Az életem egy-egy részlete volt a pillanatnyi felvillanásokban. Hol a holdraérkezésem, hol a barátom és apám viszontlátása...

Végül anyám is megjelent a végén.

Anya...de rég láttam őt...

Valami visszarángatott a valóságba. Rengeteg hang cikázott össze-vissza körülöttem.

4 kar azonban kivált a tömegből és engem tartott.

Valami fehérség vett körül. Pislogtam párat és egy orvosi szobának tűnő valamibem voltam. Épp tettek át a hordágyról egy normál ágyra.

- Alice! Végre felébredtél! - mondták ketten egyszerre felettem.

Izgatott susmorgás kezdődött ezekre a szavakra.

Adam és apa. Ők voltak azok, akik örömükben majd kiugrottak a bőrükből.

De ez még mindig nem magyarázza, hogy hol a picsában vagyok.

- Hali! - próbáltam lazának tűnni a rohadt nagy fejfájásom mellett. - Hol vagyok és egyáltalán miről maradtam le?

A fiúk összenéztek körülöttem és nehezen de válaszoltak.

- Kicsim, az űrhajón vagyunk. Az itteni orvosi szobában vagy. - kezdte apa, de én közbevágtam.

- És mióta? Meg egyáltalán még a Holdon vagyunk?

- Körülötte keringünk, mert egyenlőre nem tudjuk biztonságosan elhagyni a keringési pályát.

- De miért? (nem Fluimucil Ábel referencia nyugi :D - a szerk.)

- Mert - itt vett egy nagy levegőt - lehet közöttünk áruló, aki álcázza magát, így eddig nem szúrtuk ki. És 2 napja vagy itt.

Oh. Baszki. Mi a szöszről maradtam vajon le?

- Ööö és volt valami addig, amíg ki voltam ütve?

- Időben értünk oda, hogy kihúzzunk Claire markaiból, de sajnos ahogy kirántottunk a kezei közül, elestél és beverted a fejedet.

- Ja az még megvan...

- Utána semmi?

- Utána semmi. A nagy szaros semmi. Vagyis azt hittem, mert átéltem valami furcsaságot.

Két kedvencem kérdőn nézett rám.

- Ezek szerint rémálom volt. "Álmomban" Claire elkapott és az űrhajóba vonszolt, majd mikor felébredtem a kábulatból, egy régi ismerőssel futottam össze.

- Kivel? - kérdezte apu.

- Strooper kapitánnyal. Ami fizikai képtelenség, miután a saját szemeimmel láttam a holttestét.

Ebben a pillanatban akkora kurva nagy csend támadt a gyengélkedőn, hogy én is csak néztem körbe hogy mi van. Aztán rájöttem, hogy valszeg mindenki hallotta, amit mondtam.

- De valami nyomorék zombiszerű alakban. - egy pillanatra elgondolkodtam, majd apuhoz fordultam. - Ugye ez csak egy rémálom volt és semmi nem vált valóra belőle...ugye nem??

Ekkor kivált a tömegből egy középkorú nő arca, majd az ágyamhoz lépett.

- Sajnálattal kell közölnöm veled Alice, de ez a része igaz. De mi csak erre utaló jelekkel találkoztunk.

Szemöldökráncolva nézek a nő szemébe.

- Hmm nem ez volna az első eset, hogy valami mégis valóra válik. Ön annyira ismerős nekem...asszem egy kis igazolványkép méretű fotóról...ha Ön az akinek gondolom, akkor...

- Akkor jól gondolod. Mrs. Strooper vagyok, az orvosod és...Travis özvegye.

Hu bazdmeg. Valahogy sejtettem, hogy erre a találkozásra egyszer sor fog kerülni.

- Álcázta magát és kutakodott a férje után?

- Igen...tudnom kellett, hogy mi történt vele. Most pedig az hogy te láttad is, igaz csak az álmodban, az számomra felemelő érzés...talán még nincs veszve minden... - válaszolt szomorúan Mrs. Strooper.

- Sajnálom, jó ember volt. Sőt a legjobb! De ha viszont is látná, nehogy azt higgye, hogy az olyan jó lenne...mint a Frankenweenie című animációs filmben, ahol kb. majdnem zombi lett a kutya. Elnézést a filmreferencia miatt, de másképp nem tudtam volna leírni a dolgot.

Mrs. Strooper bólintott egy aprót és visszatért a munkájához. Nem bírt tovább erről beszélni. Biztosan fájdalmas sebeket szakított fel benne, amit mondtam.

Francba már a sok szarral! Miért nem tud a jó isten többszőr szerencsét hozni?! Kikészít ez az egész dili.

Haza nem mehetünk, a Holdra vissza szintúgy nem, szal patthelyzet van.

Szóval ilyen az, amikor az ember be van szívva. Ez a fura, eufórikus állapot. Megrémít már maga a feltételezés is, hogy két halottnak hitt ember is él, bár szó szerint véve egyik sem az, de...

Nagyobb szar van mint eddig bármikor.

Anyura gondoltam, hogy lenyugtassam magamat. Anyu...annyira hiányzol.

- Bárcsak újra láthatnám...

15. Fejezet vége

Hali itt az újabb rész emberek :) :) remélem tetszik, mert hamarosan véget ér a történet...

# Bella #