Más világ

8

Lay és Evvie már szakadtak a nevetéstől, de kifejezetten Lay.
Nem erölködtem már. Ami a legszarabb igaza volt, tényleg felesleges kekeckednem vele.

Körübelül perce utazhattunk mikor a srác megfogott és szó szerint, oldalra dobott.

-Te mi a jó istent művelsz ?-ez hülye ? Még a fejem és bevágtam az ajtóba.

-Ki kellett dobni a szemetet-széttette a két kezét, szájat legörbítette, mintha mentegetőzni akarna...pedig a gondolatának a közelében sem volt.

-De hallod...
Mindegy-nagyot sóhajtottam. Esküszöm direkt csinálja. Leszarom nem fogok már mentegetőzni a semmiért.

-Ti borzalmasak vagytok ugye tudjátok ?!-Layt láttam meg a visszapillantó tükörben, hol engem, hol pedig a barátját sasolta...ez is vigyorog folyton.

Bár ő rendesnek tűnik. Azt látom, hogy Evviért oda, meg vissza van. Most is egymás kezét fogják az autóban.
Amúgy kész vicc. Elől dúl a Lamure rózsaszín felhők, meg minden, itt hátul meg háború dúl atomfegyverekkel.

Egyikünk sem válaszolt Laynek, én az ablakon bambultam kifelé, a másik meg telefonját nyomkodta. Szép mondhatom, igazi társasági ember.

Mire feleszméltem a "morgásomból" már ott álltunk, a ház előtt. Csak az a baj, mivel a jobb oldalon volt a ház, teljesen nem láthattam mert a vezetőülés mögött ültem. A jobb oldalomon meg a srác ült, és folyamatosan nyomkodta azt a szart, de mint valami őrült...ajajj nagy baj lehet, mert ez már az indulatos "pötyögés".

Megpróbáltam kiszállni a bal oldalon, de nem ment.
Majd Lay kopogott be az autó ablakán.

-Lara nem jó az ajtó, beragadt. Ma tervezem megjavítani. Gyere ki a másik oldalon.

Na jah, csak még éppenséggel ültek ott.
Krákogtam egyet. Semmi. Még rám se nézett.

-Ne haragudj de kiengednél ? Kiszállnék !-mutogattam az ajtó felé. Semmi reakció. Mintha ott se lennék.
-Hahó ? Süket vagy vagy mi van ?-dugtam oda a kezem a feje és a telefon közé, majd vissza.

Na abbahagyta a "pötyögést". Majd rám nézett szép lassan.

-Most miért nézel így rám ?

-Miért, hogy nézek rád ?-mosolyog megint, teli pofával.

-Hát nem tudom, ilyen mesterkélten.

Elfordította a tekintetét rólam, ledobta a telefonját a földre, lejjebb csúszott az ülésen, és mégjobban terpesztett. Pont úgy ahogy az egoista pasiknak szokás ülniük.
Végighúzta két kezét az arcán, majd az ölébe ejtette őket.

-A te hibád-sóhajtott egy nagyot, majd fújta ki egyszerre jó hosszan, a levegőt.

-Most még is micsoda ?-háborodtam megint fel. Hisz nem csináltam semmit !

-Ugrott az esti dugásom, miattad.

-Miattam ?

-Mert lemerült a telefonom. Mert itt dumáltál belezavartál a gondolatmenetembe, és kezdhettem újra, és újra, leírni azt amit akartam korábban. Ezzel időt veszítve. Ha nem vagy itt, el tudtam volna már rég küldeni, azt a tetves üzenetet. De nem, neked muszáj locsognod, nem tudtál volna várni két kibaszott percet míg leírom. Mert a kisasszonynak úgy tartotta kedve-tátva maradt a szám. Majd elmosolyogtam magam. Ez teljesen véletlen volt, semmi rossz szándékom nem volt...hát egy napot kibír.

-Szerintem túléled, ha nem ma nőzöl, hanem holnap. Meg különben is, ott a telefontöltő, rárakod 20-30 percre, és tudod is használni.

-Már mindegy.

Felült normális ülő helyzetbe, majd kiszált. Érdekes nem csapta be maga után az ajtót.
Én is kiszáltam tettem előre egy lépést, majd hallottam mögöttem becsapta az ajtót.

Vissza fordultam, hogy ránézzek, de akkor hátulról megfogta a nyakam, magaelé állított, és tolt előre a motorháztetőig, és lelökött rá háttal. Két könyökét megtámasztotta a fejem mellett, és rámmászott.
A tekintete, az én tekintetemet pásztázta, folyamatosan. Én persze köpni nyelni nem tudtam, mert rendesen beszartam. Szép csendben ott feküdtem alatta és meg se moccantam.
Nagyjából egy perc után megszólalt.

-Szívták már ki a nyakad ?

-Nem-próbáltam határozott választ adni, de még szerintem a közelében sem jártam, ha külső szemlélőként halljuk a válaszom. Pedig csak egy egyszerű nem-ről van szó.

A válaszomra elvigyorodott.

-Akkor majd most !

Kikerekedte a szemeim.
Megfogta a bal kezével az arcomat, elrántotta balra, jobb kezével elsöpörte a hajamat az útból, és rácuppant a nyakamra.