Más világ

11

Arca fagyos lett. Az előbbi kedves, sugárzó srácnak már nyoma sem volt érzékelhető...helyette jött a ridegség, és a komolyság.
-Játszunk egy kicsit Lara !

Szó szerint, betojtam. Már nem én irányítottam a dolgok menetét, hanem ő. Nem mintha eddig bármit is irányítottam volna vele kapcsolatban.
Valahogy nem szeretem, ezeket a gyors szituáció változásokat.

Mikor kimondta a "játszunk" szót, hátráltam két lépést, amit ő szinte rögtön be is hozott. Így gyakorlatilag ugyanott voltunk mint korábban, csak két lépéssel közelebb a falhoz.

Egyikünk sem szólt a másikhoz, és kezdett kicsit frusztrálni a túlzott közelsége, így ki akartam térni előle, de a vállamnál fogva megragadott, és taszított egy nagyot rajtam. Szó szerint a falnak lökött.

-Láttam szeretsz játszani. Én is. Nagyon. Csak kicsit durvábban.

Felsimította két kezét az oldalam mentén, majd határozott mozdulattal rántott kőzelebb magához, a csípőmet szorongatva.
Váratlanul, és hirtelen ért ez a mozdulat, ezért reflekszből meg kapaszkodtam a mellettem álló komódba ami picit elmozdult, és az azon álló fénykép fejjel lefele leesett, és széttört.

Na ezt Evviék, tuti meghallották.

Lefejtette jobb kezemet a szekrény sarkáról, majd megfordította, hogy csuklómmal felfelé legyen. És amit tett, arra nem számítottam. Elkezdte csókolgatni a kezem, tenyeremtől haladva egyre feljebb. Akkor abban a pillanatban, én szóhoz sem jutottam.

Nem gondolná az ember, hogy az a kis pont ennyire érzékeny lenne, pedig nagyon is az. Csak nem mindegy, hogy ki hogyan, és mikor csinálja.

Egy aprócska sóhaj is elhagyta a számat, pedig nagyon igyekeztem odafigyelni rá, hogy semmilyen jelét ne adjam, mennyire is élvezi a testem azt amit vele művel.

Maradjunk annyiban, hogy ez nem igazán jött össze.

Elengedte a kezem, és levezette az oldalához.
Aztán lépett felém egyet, hogy teljesen a fal, és közé paszírozzon. Gyakorlatilag satuba fogott.

Másik kezem felsimította egészen a hasától kiindulva, a mellén áthaladva, majd a nyakán megállapodva. A szemét nem csukta be...Most nem finomkodott úgy, mint mikor én érintettem meg őt. Ez picit bántott, de így is élveztem ezt az egész játékot, nagyon is új volt izgalmas, felszabadító.

Fojtatta az apró csókok hintését a bőrömre, aminek további vonzatai, a sóhajtozásaim voltak.

Gyorsan elengedte a jobb kezem, ami magam mellé került szabadon.
Fejét lehajtotta a fejem mellé, a homlokával megtámasztva a falat.

-Tudom, hogy egy állat vagyok. Ezért előre mondom,hogy sajnálom-halkan szinte már suttogta a szavakat.

Szép lassan elkezdte baloldalra fordítani a fejét, és belefúrta egyenesen a hajamba. Másik kezével erőszakosabban beletúrt, közben egy állatias hörgést engedett szabadjára.

Éreztem ahogy kűzdd, harcol, belül saját magával, és azt is éreztem ha nem tenné könyörtelen lenne velem...komoly fájdalmat okozna fizikailag.

Majd egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy enged a szorításon, és végleg elhagyja a saját "magánszférám" amiben eddig ő is benne volt. És ezt nem is bántam.

-Mi az ?-kérdeztem csalódottan. Hiányzott a közelség érzése, az az intimitás, amit akkor éreztem mikor szinte egyé olvadtunk a falnál.

-Lay és Evvie felfelé tartanak-hátrált vissza a szoba közepére, majd elindult a ruhásszekrény felé, hogy kivegyen egy tiszta pólót.

-Te ezt honnan tudod ?-meresztettem rá csodálkozva a boci szemeimet.

-Onnan, hogy hallottam, ahogy becsapják maguk mögött az ajtót-úgy mondta mintha olyan nyílvánvaló lenne, és én lennék a világ legostobább embere.

Kezdődik megint, ez a felsőbbségérzési kompleszus.

-Igen ? Szuper-löktem el magam a faltól.

Indultam volna kifele, csak hát valaki ismét megállított.

-Várj !

Megfogott hátulról, a mellem alatt átkarolva.

-Ezt majd később még folytatjuk. Sajnos már nincs idő játszani, mert a barátnőd frissen, és kielégülve száguld felfele a lépcsőn-és tényleg, én is hallottam már ahogy kettesével szedi a fokokat.

-Játszani ?

-Igen, játszani.

-Hány lánnyal, játszol még így ?-félek a választól, nem akarok beállni a sorba, és ugyanolyan lenni mint a többi. Csak sajnos egész jó úton járok affelé.

-Nem számolom.

-Rajtam kívül szórakozol mással is ?

-Istenem de butus vagy ! Hát nem mentem volna ma este dugni ?! Csak hát te elbasztad...-ez hangzott a fejemben újr és újra. "Minek áltatod magad Lara ? Csak játszik, te sem vagy különbb !"

Szomorú de fajdalmas felismerés volt, hogy nem jelent neki semmit sem az, aki én vagyok mint nő, ember. Tudom, hogy csak most találkoztunk először, de csak úgy árad belőle a szexualitás, a vonzalom és a magabiztosság.

-Baszódj meg ott ahol vagy !