Más világ

15/II

Egyszer még ránéztem de nem csinált semmit, csak hátranyúlt a kocsikulcsokért és elindította a motort.

Áser egész úton hozzám se szólt, vezetni is úgy vezetett mintha az élete múlna rajta. Komolyan hol erre drifteltünk, hol pedig arra...nem tudom mi történhetett amitől ennyire idegbeteg, de nagyon is érdekel mert én ülők ebben a retek autóban mellette, és ugyan úgy mint a sajátját az én életemet is veszélyezteti.

-Hallod neked meg mi bajod ? Halálos iramba képzeled magad vagy mi ?-kérdeztem tőle már kissé indulatosan.

Tudom, hogy vele nem lehet így beszélni mert az csak olaj a tűzre.
De akkor hagyjam szó nélkül ?
Biztos, hogy nem.

-Fogd be a szád !

Na jó a bunkó flegma viselkedésnek is van egy határa.

-Jó lenne ha visszább vennél magadból, nem vagyok a kutyád !-az utólsó szavakat már teli torokból ordítottam.

Hirtelen előreborultam, majd nekicsapódtam az ülésem háttámlájának. Szerencsére be voltam kötve de a fejem így is fájt pedig puhának csapódott, és a hasam sem a legjobb állapotban volt. Váratlanul szorult rá a biztonsági öv, ami eléggé megnyomta a gyomrom.

Áser fogta magát kivágta a vezetői ülés ajtaját, majd az út szélén álló kocsihoz legközelebb állo fát kezdte el ütlegelni. Rendesen megijedtem úgy verte azt a fát, mintha az ősellensége lenne.

Végül abbahagyta.

Bal alkarját a fának döntve, homlokát azon megtámasztva lihegett...mint egy vadállat. Ide láttam, hogy leverte a víz idegességében.
Néztem és nem értettem. Miattam van ? Hogy idegesítő vagyok ?

Féltem, de bátorságot vettem magamon és kiszáltam. Nem csaptam be magam mögött az ajtót, nem akartam, hogy meghallja. Elindultam felé, tőle egy méterre megálltam.
Tiszta vér volt a fa. Véresre verte a kezét.
Rögtön meg is szüntettem a kettőnk közötti egy métert, és megérintettem a kezét.
Picit azért féltem, hogy ellök, leordít vagy nekem is bemos egyet a korábbi történésekből kifolyólag kinézem belőle. Teljesen kiszámíthatatlan. Az indulatai érzései uralják, és irányítják.

"Mi történt veled Ásher ?"

Körübelül két percig állhattunk így, majd felemelte a fejét, felém fordult.
Láttam, hogy belül a lelkében, és a fejében nagy háborúk dúlnak.

Szememet figyelte, gondolom azon járhatott az esze mit is keresek én itt kinn, ez nem az én dolgom...
Úgy gondoltam ráhagyom a dolgot, nem kérdezősködök hanem megpróbálom meg nem történtnek nyílvánítani a látottakat.

-Gyere menjünk. Még a végén hideg pizzát eszünk, vagy ami rosszabb nem marad nekünk egy szelet sem-játszottam a rimánkodást.
Láthatóan megkönnyebbült.

-Na gyere-Jött magától nem akadékoskodott.

Beszálltunk az autóba és akkor tűnt fel nekem tiszta vér a kezem.
Rámnézett azokkal a fekete szemekkel.

-Ha hozzámersz érni a kocsimhoz, esküszöm kiraklak a benzinkúton a boltnál, és onnan gyalog kell vissza jönnöd. Plusz te is takarítod ki.

-Nyugi eszem ágába sincs. Mellesleg szép kocsi-mosolyogtam elismerően. Legyünk kedvesek hátha...

-Ja mellesleg szép cicik.

-Tessék ?- nem értem.

-Nem érted mi ?-szokásos vigyor.

-Nem igazán...

-Mikor velem szemben az ölemben ültél, láttam a mellbimbóidat. Csak úgy átütöttek az anyagon. Izgató volt-nyalta meg a száját.

Reflekszből lenéztem, és igaza volt még most is "álltak". Persze hiszen vékony sport melltartó van rajtam, így még inkább átüt a vékony anyag miatt.
Na én meg elkezdtem arról fantáziálgatni milyen lenne ha azok az ajkak befogadnák...
Teljesen kész vagyok ez nem normális, egy napja "ismerem".
Tényleg létezne ilyen, hogy két fél között ennyire erős a kémia ? Legalabbis az én részemről.
Hogy az ő fejében mi van azt nem tudom, de még nem is sejtem. Egy nagy rejtély az egész ember.