Más világ

32

Basszus most mit csináljak ? Lay !

Ő kell ! Rohantam egyenest Evvie szobájába a telefonjáért, szerencsére pont az ágyon hevert így nem kellett annak keresgélésével foglalkoznom. Gyorsan beírtam a születési dátumát és fel is oldott a készülék. Sejtettem, hogy ez lesz a jelszó ennél egyszerűbb már nem is lehetne.
Belementem a hívás előzményeibe és Layt kerestem a nevek között. Bingó ! Rányomtam a hívás ikonra, és harmadik csengésre Lay fel is vette a telefont.

-Csáó na mi újság ?

-Lara vagyok baj van Evvie a fürdőben fekszik a földön ájultan. Konkrétan egyről a kettőre eszméletét vesztette, és alszik mint akit benyugtatóztak. Mentőt nem akartam hívni mert nincs különösebb baja csak konkrétan álomba ájulta magát. Ide tudnál jönni ?

-Megyünk !-Semmit nem kérdezett, és kétségbe sem esett nem úgy mint én. Mintha nem aggódna miatta, vagy nem tartaná ezt furcsának.

A telefon szinte a fülemhez ragadt. Megyünk ! Ezt mondta. Ez azt jelenti valószínűleg ő is jön. Most ha lehet, még idegesebb lettem mint korábban. Hirtelen a gerincem mentén átjárt a remegés és a bizsergés.
Nem ! Most Evvie az első nem érdekel ha ide jön csak Evvie térjen magához.

Szekrényéhez léptem és kivettem egy fekete melegítőt és egy fehér pólót felkontyoltam a hajam majd a farzsebembe csúsztattam a telefonját. Vissza siettem hozzá a fürdőbe megfogtam a két karját és behúztam a szobájába lehajoltam hozzá nyakamba akasztottam mindkét kezét, és amennyire erőmből tellett megemeltem majd az ágyra fektettem. Igaz harmadik próbálkozásra, de sikerült. Kivettem a szekrényéből egy pulcsit gyorsan belebújtattam és betakartam.

Az ágy szélén ültem azon gondolkodtam, hogy mi a franc folyik itt. Ez velünk történik ? Hirtelen elkezdett rezegni Evvie telefonja amin Lay neve virított sok szívecskével maga mögött. Megjöttek !
Az ablakhoz rohantam és kilestem rajta pont akkor indultak meg az ajtó felé.

Rohantam le a lépcsőn, és ahogy leértem a bejárati ajtóhoz egyenest egy izmos mellkasba ütköztem. Lay mellettem szedte kettesével a lépcsőfokot és csak egyet kérdezett.

-Hol van ?

-A szobájában.

El is tűnt csak ennyit kérdezett. Figyelmem viszont ezúttal a két testemet átfonó karok tulajdonosára fordítottam. Most is jó volt az illata és hozta a szokásosan megszokott sármos látványát. Túl tökéletes, legalábbis a külseje amennyire jól néz ki annyira elbaszott maga a személyisége.

-Engedj el !-utasítottam cseppet sem illedelmes hangon. Miért is tettem volna ? Kedves szót nem érdemelne és sajnálatot sem. Mégis sajnálom.

-Nem a saját számodat adtad meg-közölte velem nyersen a tényeket. Nem válaszoltam csak távolabb léptem tőle és elindultam felfelé Lay után.

A szobába érve láttam Evviet, olyan édesen és meghitten ölelte, hogy még magam is megeresztettem egy mosolyt. Jól van, magához tért ! Úgy gondoltam ez most nem lenne a megfelelő pillanat hogy zavarjam őket. Kihátráltam a szoba ajtóból, és elindultam földszintre a nappaliba. Bárcsak Ásher is legalább olyan normális lenne mint Lay talán minden másképp alakult volna.

Hirtelen egy kéz rántott vissza az emeletre és azon belül is Evviek vendég szobályába.

-Te hülye vagy ?-kiabáltam rá.

-Nem szeretem ha leszarnak, és még válaszra sem méltatnak.

-Szerinted mit kellett volna mondanom ? Nesze itt a számom, el érsz bármikor ha mégegyszer esetleg még akarnál erőszakolni !?-kiabáltam már rá kissé sem emberi hangnemben.

-Ne add az ártatlant, mert te is ugyanúgy akartad !

-Igen akartam valamit de nem ilyen gyorsan hirtelen és durván ! Nekem ez volt az első és konkrétan úgy meg...hogy ez a seb örökre bennem marad, és még van pofád idejönni és előadni az ártatlant, hogy nem a saját számom adtam meg és aggódsz értem ? Tudod mit ? Dögölj meg, te anya szomorító !

-Elég !-Ásher olyat taszított rajtam, hogy az ágyon vetettem egy hátra bukfencet. Az egész olyan gyorsan történt időm nem volt reagálni, hogy kitérjek az útjából végül az ágy túloldalán értem földet.