Más világ

25

Szerintem valami nálam sincs rendben...erre a felismerésre elmosolyodtam. Talán annó az autóbalesetben nem csak a lábaim itták meg a levét, hanem a józan eszem is.

Lassan sikerült megnyugodnia pont úgy, mint nekem is.
Áser fejét felemelte majd hátát a falnak vetette és rám nézett.

-Én most...én most-a szavak a torkomon akadtak mert még mindig a korábbi események hatása alatt voltam.

-Te most ?-kérdezett vissza Áser.

-Megyek...Megyek le Evviehez ,és utána együtt megyünk mi haza.

Áser kezemért nyúlt, majd aprókat simogatott hüvelyujjával a kézfejemen. Ez csak egy apró gesztus, de a megnyugtatásomra való kísérlet tisztán kivehető volt.
Nagyot sóhajtottam, hogy visszatartsam az újabb sírási rohamom, majd felálltam és felkapkodtam magamra a tegnapi holmijaim. Utána egyenesen lerohantam az emeletről a földszintre, ahol Evviék már csinálták a reggeli baconos rántottát.

-Jóreggelt-toppantam be a konyhába.

Mindketten sunyi mosollyal emelték rám a tekintetüket. Persze...én tudom mit hisznek, csak éppenséggel a dolgok nem úgy történtek mint ahogy ők azt hiszik.

-Hogy aludtál ?-állt fel hozzám Evvie majd megölelt.
-Jézusom Lara te sírtál ?

-Igen. Mert beütöttem a fejemet a csempébe reggel Áser fürdőjében...azt hiszem elcsúsztam-dadogtam el nekik. Mindketten összenéztek valahogy szerintem, egyik sem vette be ezt a maszlagot.

-Aha-mondta Evvie cseppet sem úgy mint aki el is hitte volna a hallottakat.

-Mikor indulunk ?-kérdeztem türelmetlenül.

-Reggeli után, de hova ilyen sietősen ?

-Csak fáradt vagyok.

-Na gyere enni még a végén kihűl.

-Jólvan, de utána megyünk haza ugye ?

-Igen megyünk. Csak tudnám miért rohansz ennyire...-sóhajtozott barátnőm majd neki álltunk a reggelinek.

Reggeli után Lay felment Áserért, hogy jöjjön le kajálni meg dobjon haza, mert dolga van.

Pár percre rá meg jelentek, és indultunk is. Az út csendesen telt csak Lay és Evvie cuppogását lehetett hallani a hátsó ülésről. Ami kissé kínos volt, de szerintem nem csak én voltam ezzel így.
Legalább kissebb nagyobb sikerrel, de eltudtam szakadni a való világból. Hogy milyen módon ? A kocsi ajtaján könyökölve, az ablakon kibámulva szinte transzba estem és egy teljesen más világba zuhantam.
Evvie rántott vissza a földre mikor az ajtó ablakán kezdett el kopogni.

-Gyere már, itthon vagyunk-mosolygott rám boldogsággal az arcán... Persze, hogy boldog hiszen szerelmes.

Nyitottam volna ki az ajtót, de hirtelen kattant a gyerekzár és hiába rángattam az ajtót nem nyílt...Ásherre kaptam a fejem, hogy megint mit akar művelni.

-Engedj ki !-mordultam rá cseppet sem illedelmesen...bár miért is tettem volna ezek után ? Gyűlölnöm kellene, de valahogy nem megy annyira mint akarnám...
Kivett egy telefont a farmer zsebéből majd nyomkodni kezdte.

-Add meg a számod, ha van valami, akkor el tudjál érni, és én is téged.

Mintha nem is nekem beszélt volna, hanem a telefonhoz. Végülis így is történt. A telefont fikszírozta azon belül is, a villogó kis vonalkát ami az írás kiindulását jelezte.

-Hülye vagy ? Nem adom meg a számom !-háborodtam fel és kezdtem el rángatni az ajtót.
-És most meg engedj kiszállni !

Áser szép lassan a kormány felett, és a szélvédő között lévő helyre rakta a telefonját.

-Légyszíves. Nézett már rám kérlelő tekintettel-ez teljesen kétségbe van esve...

Nem mondtam semmit, csak a jobb oldalamnál elhelyeszkedő ablakon bámultam kifele, és akkor megéreztem egy kezet ami a fülem mögé tűrte az arcom bal oldalát takaró hajzuhatagom. A hideg is kirázott. Remegés fogott el, majd fejemet lehajtottam az ölembe.
Szégyelltem magam, hogy miért ? A beteg és abnormális érzéseim miatt...a tudat miatt, hogy nem utálom annyira amennyire megérdemelné.

-Nézz rám kérlek-szólt hozzám gyengéden.

Jobb kezét ülésem karfájára fektette majd ajkam felé vette az irányt pár miliméterre volt tőlem, mikor elkezdtem diktálni a számom. Áser megtorpant.
Szemét lesütötte, arcán izmai kicsit megrándultak, végül nagy lendülettel eltolva magát az ülésemtől vissza dőlt a helyére.

-Akkor mondd.

Lediktáltam neki a számom, majd elrakta telefonját, felengedte a gyerekzárat, és beizzította a motort.
Rögtön kivágtam az ajtót, és kiszálltam. Épp hogy becsuktam az ajtót, padlógázzal elindult.
Dühös azt látom...de még milyen dühös lesz, ha megtudja nem is az én számomat adtam meg.