Más világ

17

Csukott szemmel belevesztem az ölelésébe.

Mire feleszméltem nem csak ő ölelt engem, én is köré fontam a karjaimat, és olyan erővel kapaszkodtam meg benne mintha most mentette volna meg az életem. Abban a pillanatban úgy is éreztem magam, hogy megmentett de a saját maga álltal generált problémából.
Vicces. Ő a hunyó, de még is képes úgy keverni a kártyákat, hogy jól jöjjön ki belőle. Akár akarva vagy akaratlanul de képes még erre is.

-Gyere, menjünk !-mondta közben felvette a szatyrokat, és megindultunk az autó felé.

Beszálltunk, becsatoltuk az öveket, majd elindultunk vissza a  házba.
Egész úton kifele néztem az ablakon, hogyan is úsznak lefelé az üvegen az apró kis esőcseppek, majd zuhannak le a mélybe. Csak rajta járt az eszem, de ügyeltem arra egyszer se nézzek rá. Viszont ő olykor, rámnézett láttam a szemem sarkából.
Majd megéreztem a kezét a combomon, nyugtatóan simított rajta egyet, és ott hagyta a kezét. Ledöbbentem. Ránéztem, de merev arcal vezetett, és az utat nézte. Ezt a pillanatot nem akartam megtörni, egyetlen egy szóval vagy mondattal, mert az elrontaná. Olykor a szavak feleslegesek...ez ebben az esetben is igaz.

Mikor megérkeztünk, kiszáltam volna az autóból ,de eszembe jutottak a szatyrok a piával meg nasimmal, hajoltam volna hátra, de már nem voltak ott.
Áser kopogtatott az ablakon ,és mutatta a zacskókat a kezében. Én is kiszálltam majd lezárta az autót.
Már a bejárati ajtónál jártunk, mikor Evvie úgy feltépte az ajtót, hogy azt hittem még a kilincs is a kezében marad.

-Ti, meg hol a jó büdös francba voltatok ??!!-üvöltötte torka szakadtából.

-Az én telefonom lemerült és Áser telefonját meg én törtem el véletlen.

-Csak nem dugtatok ?-döbbent le Evvie !

-Mi ? Nem ! Már ne is haragudj, de te akartál minket mindenáron kettesben tudni.

-Igazad van, ne haragudj. Akkor én ezeket beviszem-láttam az arcán, hogy elszégyellte magát. Többet nem is fűzött hozzá. Elvette a szatyrokat és beiszkolt a konyhába.

-Ez mi volt ?-lépett elém Áser.Meglepetten nézte az arcom.

-Mármint mi ?

-Hát ez, nem momdtad el neki az igazat. Bekamuztad ezt a sztorit Miért ?

-Tudod ismerem Evviet ha elmondtam volna az igazat, már rég a ház körül kergetne egy késsel.

Némán álltunk egymással szemben, mintha mindketten mondani akarnánk még valamit a másiknak. Majd hirtelen megtört a varázs.

-Na szisztok elveszett tubicák-köszönt nekünk Lay, aki épp a lépcsőn jött lefelé egy szál boxerban.

Rögtön fordítottam is el a fejem mert zavaró volt a látvány. A fiúk lepacsiztak, majd halkan váltottak pár szót. Lay engem is üdvözölt a tőle megszokott módon, aztán a konyha felé vette az irányt ahol Evvie buzgón pakolta ki a söröket.
Áserék is elindultak a konyhába én is a nyomukban, majd Evvie kérdő tekintetével találltam szemben magam.

-Lara, hány sört vettetek ?

-Hát húszat de abból megittam körübelül hatot hetet-elszégyelltem magam mert nem éppen voltam büszke erre az egész dologra, plusz megint bevillant az emlék, hogy magamra hagyott.
Evvie Áserre nézett, majd felvette az ablak párkányon heverő légycsapót, és háromszor fejbe vágta vele.

-Te rohadék, tuti le akartad itatni és megdugni !-csapkodta meg még vagy kétszer.

-Dehogy nyugodj meg, én ittam nem akart leitatni-kettejük közé álltam felemelt kezekkel, hogy jelezzem Evvinek tényleg ez az igazság.
Barátnőm Áserre nézett, majd rám, kettőnk között cikázott tekintete.

-Helyes !

-Ami azt illeti átfordult az agyamon, hogy lehet azt kéne-Áser ezzel a kijelentésével magára szabadította Isten haragját. Evvie kapta is fel a légycsapót, de Lay kikapta a kezéből, majd eldobta felkapta vállára, és elindult vele felfelé.

-Na asszony, megyünk fel kicsit szórakozni.

-De hát még nem is ettünk meg ott a sör !

-Ejj de harcias valaki, ezt örülnék ha az ágyban vezetnéd le rajtam, nem a haveromon-majd rácsapott Evvie fenekére.
Már a lépcső tetején voltak mikor meghallottam, hogy nekem szól.

-Lara, ma itt alszunk. Beszéltem anyukáddal is mert hívott, szóltam neki...aggódott érted aztán mondtam neki nem kell, nálunk vagyunk csak ettél valamit meghajtott, és a wc-n ülsz jelenleg is. Úgyhogy dugd fel töltőre a telefonod, és később hívd fel !-ordított még valamit azt hallottam de, hogy mit, már nem mert felértek a szobába.
Megszeppenve álltam a konyhában, próbáltam értelmezni a hallottakat.

-Gyere menjünk-felkapott pár doboz sört átkarolta vállam, majd elkezdett felfele húzni a szobájába.

Mikor már fenn voltunk, becsapta maga mögött az ajtót kulcsra zárva. A sörös dobozokat meg ledobta az éjjeliszekrényre.

-Elmegyek zuhanyozni. Vagy szeretnél először te menni ?

-Nem, menj csak.

-Oké. Te tudod-felállt majd elindult a szekrénye mellé kivett egy szürke pólót, meg egy fehéret, és egy boxert.

-Melyiket kéred, fehér, vagy szürke ?-mutatta fel a pólókat.

-A szürke-mutattam rá a kezében tartott felsőre.

-Ó...pedig reménykedtem, hogy a fehéret választod.

-Miért ?-néztem rá értetlenül.

-Mert az átlátszóbb-vigyorgott rám.

Idegesen álltam a szoba közepén, hol a jobb, hol a bal lábamra helyezve a testsúlyom. Látta, hogy feszengek így jobbnak vélte szerintem ő maga is, hogyha magamra hagy.
Így is tett. Vállára dobta a pólóját és bevonult a fürdőbe, én meg egyedül maradtam a kis világában.
Felkeltette a kíváncsiságom a szobája, így hát elkezdtem nézelődni. A a pósztereket, a komódon az érmeket, barátaival közös képeket. Így jártam szépen körbe a szobáját, majd hirtelen valami eltört a lábam alatt. Ilyedten léptem hátra pár lépést és láttam, hogy egy kis üvegszilánk darabkára léptem, ami újjabb apró kis darabra morzsolódott ahogy ráléptem. Tekintetem végigvezettem a többi szilánkdarab mentén, és megláttam a törött képet a földön.
Basszus ezt én vertem le mikor a falnak szorított !
Odasétáltam a képhez, leguggoltam majd felemeltem és megfordítottam.